125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Smohay János hagyatéka lelőhely: Székesfehérvár Kor: 1890-es évektől 1953-ig Leltári szám: Sz\KM H/8. 84.40 - 84.

1 97.; H/9. 85.43.

1.- 85.77.

1 5. Irodalom: A Smohay-díj tíz éve. (kiállítási katalógus) IKMK, D/206. Szfvár, 1991.; Gergely A.: A kalapos mester alapítványa. FMH, 1991. szept. 21. Smohay János (1890-1975) kalaposmester és festőművész hagyatéka az I 970-es évek második felében került a Szent István Kiráfy Múzeum birtokába. A több ezer tárgyból álló hagyaték történeti, képzőművészeti és fotótörténeti anyagból áll. Smohay János végrendeletének megfelelően alapítványt és díjat hoztak létre fiatal, tehetséges, Székesfehérvárhoz kötődő művészek számára. A Smohay Alapítvány működésének tizedik évfordulóján, 199

1 ben, a Csók István Képtárban emlékkiállításon mutattuk be az egykori kalapkészítő mester családjának és az alapítványtevőnek a XIX. század utolsó évtizedeitől az I 950-es évekig terjedő időszakból származó iratait, tárgyait, műveit. Smohay János 1890-ben született Székesfehérvárott, a Palotavárosban. Nagyatyja, Rimaszombathy János ugyanebben az évben alapította kalapkészítő műhelyét. A nagyapa halála után ( I 909) az özvegye vitte tovább az üzletet, 1921 -ig. A kalapkészítés mesterségét az utódok örökölték, ám Smohay János - a család teljes elzárkózása ellenére - a művészeti pályát választotta. Előbb a jónevű Szigeti József fotólaboratóriumában, majd a festőakadémián tanult. Művészeti tanulmányait - melyet az I. világháború szakított félbe - 19

19-ben fejezte be. 1931-32-től kezdve azonban, a családi hagyományoknak megfelelően, kalapos üzletet nyitott a város szívében, a Nádor utcában. Az 195

1 -ig működő üzlet teljes berendezése, könyvelése, árumintái, üzleti levelezése, napi használati tárgyaik múzeumunkba kerültek. Különösen értékes, a család 1897-ből való ruházati és mértékjegyzéke, melyet még a cégalapító Nádasdy Tamás gróf kastélybéli személyzete számára készített. A családi háztartás 1913-1952 közt vezetett számadáskönyvei szintén jelentős kultúrhistóriai emléket képviselnek. A hagyaték történeti értékét elsősorban az adja, hogy e^/ iparos-kereskedő család működéséről és mindennapjairól ad több mint fél évszázados keresztmetszetet. (G. A) 164