125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

A nemzeti áldozatkészség emlékműve: Vértes vitéz szobor Fehérváron Lelőhely: Székesfehérvár Készült: 1915 Méret: M : 2 60 cm; Sz:90 cm Leltári szám: Sz\m 4745. Irodalom: Gergely A.: A nemzeti áldozatkészség szobra Székesfehérváron. FMH. I 988. dec. I 9. A szobrot Lyka Döme, pázmándi földbirtokos ajándékozta a városnak, az I. világháborúban nyomorékká vált katonák segélyalapja javára. A törvényhatósági jegyzőkönyv tanúsága szerint 1915. március 18-án jelentette be hazafias szándékát: a rokkant katonák megsegélyezésére egy hársfából faragott szoboralakot ajándékoz az ősi koronázó város polgárainak. A szobrot Lyka Döme Riegele Alajos szobrászművésszel készíttette el. Elképzelése szerint Mátyás király dicső fekete seregének egy pompás vitézét kell ábrázolnia. A szobor kivitelezése és felavatása körüli eseményekről részletesen, szinte naponta tájékoztattak a megyei lapok. A város és vármegye kiválóságaiból alakult szoborbizottság gondoskodott arról, hogy a szobor elkészüljön, melyet szeptember 8-án Prohászka Ottokár megyéspüspök avatott fel. Később a Városház téren felállított szobor egy kis „gót stílű pavillont" is kapott. A pavilon mellett napi háromszori váltásban egy négytagú hölgytársaság felügyelt arra, hogy a darabonként 50 fillérét árusított, de általában jóval felülfizetett vas, sőt ezüst hadiszegek beverése rendben történjen. Vasárnaponként térzenét adtak a „Nemzeti Áldozatkészség Szobra" előtt a fehérvári huszárok: a Mackensen és a Hildenburg nevét viselő ezred tagjai. Adománygyűjtő levelével a történelmi Magyarország összes városát, tövényhatóságát felkereste a szoborbizottság. Az ezekre érkezett válaszokból tudjuk, hogy a monarchia területén több városban is volt hasonló céllal készített vasvitéz, vashonvéd. Bécsben, Budapesten, Nagyváradon, Győrött, Losoncon, Kolozsvárott állítottak fel hasonló szobrokat. A Vértes vitéz szoborbizottsága a befolyt pénzeket hadikölcsönökbe fektette, és osztotta ki a városi hadiárvák közt. (G. A.) 162