125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Karcolt díszű urna Lelőhely: Dunaújváros - Dunapentele, szórványlelet Áo/vkora bronzkor, Nagyrévi kultúra, Kr. e. 2500-2000. Méret: MAO cm; szájátmérő:28,5 cm Leltári szám: SzIKM 4

1 68. Irodalom: Patay P.: Korai bronzkori kultúra Közép-Magyarországon. DissPann, II. 13. 1938. IV. t. 3.; Scheiber R.: Szimbolikus ábrázolások kora bronzkori edényeken. ArchÉrt, III. 1984. 12. o., 10. kép la-b. Világosbarna színű, kézzel formált agyagkorsó. Kettős csonkakúpos forma, enyhén ívelt nyakkal, peremtől nyak aljáig érő széles szalagfüllel, amely a felső részén kiszélesedik. Az edény felső része karcolt mintával díszített. A minta szabályos elhelyezésben 4 részből áll, 22 minta ismétlésével. A két nagyobb, összetett minta X-formákkal kitöltött négyzetekből tevődik össze, szélén kinyúló U alakú végződéssel. A két minta nem teljesen azonos, a fül alatti - helyzete miatt - kissé eltérő. A köztük lévő kisebb minták hasonló négyzetből állnak, egyszerűbbek, sarkukon keresztbe tett kampós vonallal, ún. „zászló" motívummal végződnek. Alattuk l-l stilizált madáralak látható, az egész mintát hálós sor zárja be. A karcolt geometrikus minták nem egyszerűen díszítő motívumok, hanem határozott jelentéssel bírtak a kor embere számára, számunkra pedig rést nyitnak hitvilágukba. A nagyobb mintát a kutatás kétféle módon értelmezi: az összerakott négyzetek ülő ember-, istenalak ábrázolás. Az oldalán kinyúló részek egy-egy fél emberalakot ábrázolnak felemelt, imádkozó (orans) kéztartással. A másik feltevés, hogy a díszítés épületet, szentélyt ábrázol. A kisebb mintát egyértelműen épület-ábrázolásként valószínűsítik. A madár, vízimadár ábrázolása az egész őskor folyamán ismert jelkép volt, nemcsak karcolt, de plasztikus formában is. A díszes edényt feltehetően urnaként használták. A kora bronzkori kultúrák temetkezési szokása a Dunántúlon általában a hamvasztás volt. A szóbanforgó edény, formája és mintái alapján, az ún. Nagyrévi kultúra idején készült. Ez a műveltség megyénkben a Duna mentén és a Mezőföld déli részén élt. Az akkori temetkezési szokás szerint a máglyán elégetett halott hamvát vagy közvetlenül a sírgödörbe vagy urnákba téve helyezték a sírba. Tállal fedték be, mellé téve más edényeket, gyakran a viselt és a tűzben összeégett bronz ruhadíszeit is. Az átlag temetkezéseknél az urna díszítetlen volt, a pentelei korsó messze kitűnik hitvilágukat tükröző, esetleg túlvilági életre utaló (madár) szimbolikus díszítésével. Hasonló, szimbolikus díszű edényeket a Kárpát-medence középső részén élő, a kora bronzkori Nagyrévi és a Maros-kultúra területéről ismerünk. Az egyes szimbólumok, jelképek nagy részének gyökerei régebbiek mint a bronzkor, a neolitikumba vagy még távolabbi múltba nyúlnak vissza. Ugyanígy, az időben ellenkező irányban is, a késő bronzkorban, majd a vaskor idején is sok motívum tovább él, mágikus erejük ismert. (F. P. É.) 14