125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Selyemre nyomott színlapok Lelőhely: Székesfehérvárról ill. Budapestről, vásárlás révén került a múzeumba, I 938-ban. Kor: 1807-1808. Méret: 45 x 36 cm Leltári szám: az 1807-ben készült sárga selyem színlap: SzIKM 77.3 18.1. az 1808-ban készült zöld selyem színlap: SzIKM 77.3 17.1. Irodalom: közöletlen A XIX. század elején Székesfehérvár belvárosában szinte csak német szót lehetett hallani; lakói között a németek többségben voltak. Állomásozott itt egy osztrák ezred is. A tisztikar és családtagjaik kulturális igényei erősítették a város német szellemiségét. Ezzel magyarázható, hogy Székesfehérváron előbb játszottak német színészek, mint magyarok. A város vonzotta a társulatokat, hiszen a vendégszerepléshez kiváló feltételeket biztosított. Abban az időben, mikor fészerekben, pajtákban, kocsiállásokban voltak kénytelenek játszani a színészek, Fehérváron a Pelikán fogadóban színpaddal, nézőtérrel, széksorokkal, sőt páholyokkal kialakított színházterem várta őket. Érthető, hogy a budai, pécsi, zágrábi társulatok szívesen jártak ide, s mindent elkövettek, hogy a „Mélyen Tisztelt Publikum" kedvében járjanak. A közönség szín házigényét a XIX. század elejéig kizárólag a városban néhány hétre megtelepedő német vándortársulatok elégítették ki. Magyar színtársulat először 1813-ban érkezett, nyolcnapos vendégszereplésre. A zöld illetve sárga selyemre nyomtatott színlapok feltehetően Számmer Mihály veszprémi nyomdájában készültek. Mindkettő I 938-ban került a múzeumba, valószínűleg más-más úton. Az 1808-as színlap, a rajta látható bélyegző tanúsága szerint, gróf Berényi János budapesti lakos tulajdona volt. Az ő nagyapja - ugyancsak Berényi János - Székesfehérváron élt, érdekelte a város múltja, kutatta történetét. Német nyelvű összefoglaló munkája az itteni Számmer Nyomdában jelent meg. A színlap az övé lehetett, s tőle örökölhették leszármazottai. 1 938 májusában a város megvásárolta azt, és letétként a múzeumban helyezte el. H J.) 140