125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Csákvári csíkos fazék Lelőhely: Csákvár Készítette: Kaczor István Méret: M:2

1,5 cm; szájátmérő: 14 cm; talpátmérő:9,5 cm; a fül hossza:7 cm Leltári szám: SzIKM 14.4

1.

1. Irodalom: Kresz M.: A csákvári fazekasság. IKMK, B/35. Szfvár, 1987. Csákvár a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontja volt. A mesterség fénykorában, a XIX. század első felében közel kétszáz fazekas dolgozott itt. A fazekasok mellett, akik munkájukhoz tűzálló földet vagy fazékföldet használtak, Csákváron a mesterség többi ága is képviselve volt, tálasok, korsósok és kályhások is működtek a községben. A mesteremberek nemcsak készítményeiket illetően, hanem vallásilag és földrajzilag is elkülönültek: a fazekasok reformátusok voltak és a Felsővároson, a tálasok főleg katolikusok voltak és az Alsóvárosban laktak. A csákvári fazekasok elsősorban használati edényeket készítettek, melyek közül a leghíresebbek és legkeresettebbek a csíkos fazekak voltak. A csíkos fazekak formája megegyezik a mázatlan fazekakéval. Külső felületüket függőleges vagy keresztezett irányú zöld-barna-sárga (az itt bemutatottat negyedik színként fehér) csíkokkal díszítették, s a csíkozás helyén természetesen kétszer mázolták az edényeket. A csíkos fazék értéke, ára is többszöröse volt a mázatlan fazékénak. Ezeket az edényeket féltve égették oly módon, hogy a mázatlan fazék belsejébe helyezték, és így rakták az égetőkemencébe. Ez az oka annak, hogy csíkos fazékból nagyméretű csak ritkán készült. A csíkos fazekat főzésre nem használták. Jellemzően tejet, tejfölt, zsírt tartottak benne. Ebédhordásra is alkalmas volt a csíkos fazék, hiszen jó melegen tartotta az ételt. A csákvári csíkos fazekak nemcsak a Közép-Dunántúlon, hanem az edénykereskedők révén az egész Duna-Tisza közén, Esztergomtól Mohácsig ismert és használt edények voltak a paraszti háztartásokban. (V. ÁJ 136