125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Mézesbáb formák Lelőhely: Székesfehérvár, Reiter Sándor műhelye Kor: 1870 körül Méret: H:27 cm; Sz:9 cm; V:3,5 cm Leltári szám: ЪтША 58.7.2. (kard) Lelőhely: Mór Kor: XIX. század vége Méret: H:30 cm; Sz: 1 7,5 cm; V:3 cm Leltári szám. SzIKM 12.43.1. (huszár^ Irodalom: közöletlen A mézesbáb formák egy nagymultú mesterség, a mézeskalácsosság tevékenységét reprezentálják. A mézeskalácsos mester munkájához tartozott a kasban termelt mézes lépekből a méz és a viasz szétválasztása. Az így nyert mézből mézeskalácsot, mézes italt, mézessüteményt, mézcukorkát, a viaszból pedig gyertyát készített. A magyarországi mézeskalácsos mesterségről a XIV. századtól vannak adataink. Kezdetben a főúri, királyi udvarokban volt népszerű és kedvelt a mézespogácsa, mézeskalács, mézser. A XVIII. századtól már általános volt a faragott mintafákba préselt mézeskalácsok formázása. A mézből, cukorszirupból és lisztből kavaróteknőben, törőpadon összedolgozott tésztát a kinyújtás után ezekbe, a negatív vésetű fa formákba nyomták. A nyomófákat az ügyes kezű mesterek, segédeik vagy faragó specialisták készítették. A mézesbáb formák mintái rendkívül változatosak. Vannak köztük emberi alakokat (huszár, betyár, leány), állatokat (kakas, szarvas, madár, hal, nyúl, kutya, ló), tárgyakat, fegyvereket, használati eszközöket, viseleti darabokat (csizma, olló, bölcső, pisztoly, kard) ábrázolók és vallásos témájúak is. A mézeskalács ajándékozása elsősorban a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd, esküvő, keresztelő) valamint vásárok, búcsúk alkalmával történt. A Szent István Király Múzeum gazdag mézesbáb gyűjteményéből két, igen díszes darabot mutatunk be. Az egyik lovon ülő huszárt, a másik állatfejben végződő, magyar címert ábrázoló kardot mintáz. ÍV. A.) 126