125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Pásztorbot Lelőhely: Csákvár Készült: 1888-ban Méret: H: 100 cm; a kampó hossza:5 cm Leltári szám: SzIKM 13.50.1. Irodalom: közöletlen A pásztorkodás nélkülözhetetlen kelléke a bot. Ez a pásztorember legfontosabb munkaeszköze, amelynek segítségével őrzi és tereli a jószágot, irányítja a pásztorkutyát, rátámaszkodva pihenhet, szemlélődhet. A pásztorbotot a pásztor rendszerint maga választotta, faragta. Hosszúságát a saját testmagasságához méretezte, vastagságát is maga szabta meg. A pásztorbotok jó keményfából, szilfából, barkócafából, somfából, galagonyából készültek. Használat előtt gyakran különböző érlelő eljárásoknak vetették alá, például trágyacsomóba tették, füstölték, zsírral, olajjal, mésszel kezelték. A díszesen faragott botokat inkább csak ünnepek alkalmával, vasárnap, búcsúba, vásárba, táncba vitte magával a pásztor, hétköznapokon, munkához egyszerű, kevésbé díszes de erősebb botokat használtak. Ezek a botok nemcsak a terelés eszközei voltak, hanem olykor önvédelmi fegyverként is szolgáltak. Ezen funkciók betöltésére a szépen faragott, törékenyebb botok alkalmatlanok voltak. A pásztorbotok egyik csoportjánál a kézbe illő botfej faragása a fa természetes vonalához igazodik, a másik csoportnál pedig a botfejet külön, rendszerint másféle fából faragták ki és erősítették a botvéghez. A pásztorbotok faragásain többnyire a pásztort körülvevő világ, a természet, erdők, mezők élőlényei fedezhetők fel. Gyakori a kosfejben végződő bot, de szívesen örökítettek meg kutyát, különféle vadakat, szarvast, madarakat vagy növényeket is. A Szent István Király Múzeum gazdag pásztorbot gyűjteményéből egy ülő emberalakban végződő botot mutatunk be. (V.Á.)