125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Aranyozott fátyoltű Lelőhely: A középkori Igar falu (ma puszta Fehérvárcsurgó határában) temetőjének egyik, silógödör készítése közben feldúlt sírjában találták hiányos, fej nélküli párjával együtt. Innen került 1 94 1 -ben a székesfehérvári múzeum gyűjteményébe (Gyarapodási napló 1941. 2l-es folyószám). A csontváz koponyáján szövetmaradványokat is találtak. A naplóbejegyzés szerint több hasonló sír is előkerült, melyekben azonos leletek voltak. Kor: XVI-XVII. század Méret: H:I3 cm Leltári szám: Szl KM 11465. Irodalom: közöletlen A bronztű felső részét szintén bronzból készített, aranyozott felületű, hosszanti irányban nyújtott, belül üreges gömbformával ékesítették. A kerületén elhelyezett foglalatokban aranyozott bronzlemezből készült, lapított gömbdíszek és kőberakások váltakoznak (közülük egy-egy hiányzik). Az üresen maradt felületekre vékony - ugyancsak aranyozott - bronzszalagokat forrasztottak. A tű felső végét két, csipkézett szélű lemeztag felett ülő, lapított gömbdísz zárja le. A késő középkori-török kori magyar női viselet kedvelt elemei voltak a különböző formájú hajtűk, melyeket fátylak, fejfedők felerősítésére vagy önálló hajdíszként használtak. Egyszerű, szerényebb, általában bronzból készített, esetleg felhúzott üveggyönggyel ékesített változataik mellett szép számmal találunk az irodalomban hajtűnek, kontytűnek, rezgőtűnek, tekerődző tűnek nevezett díszes, nemegyszer kiváló ötvösmunkával készített példányokat is. Rangosabb, drágakőbetétes darabjaikat a nemesi inventáriumokban gyakran említik. A korszak temetőiben ezek jóval szerényebb, olcsóbb alapanyagból előállított változataival találkozunk (nagyobb sorozatot említhetünk a Kaposvár határában feltárt középkori temetőből, valamint ilyen az igari példány is). A foglalatokban a drágaköveket féldrágakövek vagy egyszerűen csak üveggyöngyök helyettesítik. A leletcsoport kormeghatározásához jó kiindulópontot nyújt a XVI. század végén földbe került tolnai ékszerlelet, valamint a Bethlen Gábor érmeivel keltezett bánffyhunyadi kincslelet. Az ékszertípus közkedveltségét illetve ebból fakadó hosszú divatját jelzi, hogy egyes helyeken használata még a múlt század népviseletében is kimutatható. (Ku.M.) 100
