Népi építkezés – A Magyar Népművészet Évszázadai III. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1972)

pontjára vonatkozó helyreállítási tervek, ahol egy, épületanyagában e század elején megújult, de települési formájában sokkal korábbi állapotot megőrző kis hegyi községet mentenek meg a múlt méltó tanújaként a jövő, hagyományokat tisztelő, kultúrembere számára. A PARASZTI ÉPÍTKEZÉS MA: MÜZEUMI T ARG YAK Az építészet tárgyaiinaik múzeumi gyűjtését, azoknak az anyagi kultúra más tárgyaitól funkciójában merőben eltérő jellege nehezíti. Amíg a kisebb múzeumok kerámia- és textilgyűjteményei is ezrekben számolhatók, a népi építkezést csak egy-egy tornácoszlop, vályogminta örökíti meg. Az országos múzeum néhány száz építkezési tárgyának gyűjtői is zömében a házelemek népművészeti szempontú összeválogatására szorítkoztak. Eleve fel kell hagyni azzal a más gyűjteményekiben gyakorolt muzeológiai szemponttal, hogy egy teljesség igényére törekvő — a társadalmi, gazdasági, táji eltérésekből adódó, az egyéni ízlésmegnyilvánulásokat is dokumentáló — együttes jöjjön létre az összképet képviselni nem tudó tárgyakból. Milyen lehetősége marad tehát a múzeumnak az anyagi kultúra e roppant jelentős ágának megőrzésére? A Néprajzi Múzeum a század eleje óta halmozódó, több százezres fényképgyűjteményének jelentős része a népi építkezéssel foglalkozik. Jankó János, Bátky Zsigmond, Győrffy István immár visszahozhatatlan, tárgyú, Madarassy László, Hevesy Iván művészi felvételei mellett különösen értékesek Gönyey Sándor építészeti részleteket, technikákat megörö-kítő fotói. Hasonlóan nagy jelentőségű a szakemberek kutatásait rögzítő óriási kézírásos anyag, amit a múzeum adattára e témával kapcsolatban őriz, kiegészítve az önkéntes néprajzi gyűjtők eredményeivel. A néprajzi kutatók és építészek közös véleménye volt már a század első felében is, hogy a paraszti épületeket dokumentáló fényképanyagon, műszaki felméréseken, leírásokon túl, szükség lenne azok teljes megőrzésére is, mégpedig múzeumi kereteken belül. A külföldi példák és a millenniumi „néprajzi falu" szolgáltak útmutatóul az első hazai szabadtéri gyűjtemények kezelőinek. Az 1930-as években Balassagyarmaton, majd Veszprém-