Népi építkezés – A Magyar Népművészet Évszázadai III. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1972)

Az építészeti stíluselemek nem tapadtak meg a paraszxházak homlokzatán, hanem megjelentek azok belsejében, a bútorokon is. A különböző stílusjegyek ilyen alkalmazásának kezdete Európa-szerte arra az időre tehető vissza, amikor az épület- és műbútorasztalosság még ne>m távolodott el egymástól, és az asztalos természetszerűleg felhasználta az épületek díszítőeleiméit akkor is, ha éppen egy ládán dolgozott. Nálunk a XVIII. századtól egyre jobban figyelemmel kísérhető természetesein már jóval korábbról kimutatható paraszti asztalosság gyakorlatában is találkozunk ezzel a díszítési móddal. Különösen a tékák, székek, padok, ládák architekturális megfogalmazása tükrözi a díszítőelemek érkezésének irányát, amelyeken a festett virágornamentika, a faragott vagy vésett, sajátos helyi ízlésből kibontakozott mintakines az építészetből kölcsönzött formák közé illeszkedik •be. Az ilyen bútorok iránt legnagyobb keresletet jelző gazdag alföldi mezővárosokban virágoztak ki a XVIII. század •második, a XIX. század első felében a paraszti asztalos központok, köztük a kiállított bútoraink többségével kiemelt hódmezővásárhelyi központ is.