Népi építkezés – A Magyar Népművészet Évszázadai III. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1972)

De a konjunktúrák, amelyek az újabb típusú mezőgazdaság és a belterjesebb állattartás szükségleteinek kielégítésére hatalmas gazdasági épületeiket követeltek, a házak építésére, külső csinosítására épületácsok, kőművesek szaktudását is igénybe vették, a lakóházakon belül a lakótér módosítására nem voltak nagy hatással. Mi változott e korban a házakon, a házakban? A városi, középfolyosós házaik megjelentek a falvakban is (Nyugat-Dunántúl), az alápincézett hegyvidéki épületeket is viszontláthatjuk hasonló terepviszonyú községeinkben (északi hegyvidék), sőt, a kisnemesi kúriák, nem szabályosan, két, csupán spórolós másfél-traktusos alaprajzú változatai is hódítottak néhol a kisnemesi ill. nemességre vágyó gazdag paraszti portákon, de ezek nem változtatták meg lényegében a XIX. századi magyar falu általános képét. Megmaradt, esetleg méreteiben változva a hagyományos térbeosztás, legfeljebb a népesebb családok a kamrába is beköltöztek. Így szükség szerint, újabb helyiségeket, kamrát, máshol istállót kellett a házhoz ragasztaniok. Volt ahol az egy fedél alá csatlakoztatott gazdasági jellegű helyiségek túlságosan is hosszúra nyújtották a házat. Szükség esetén az utcánál vagy hátul, a telek szélesságében L-alakban hajlítva is építkeztek, esetleg az egész udvart körülkerítették az összeépült gazdasági épületekkel, a kedvezőbb helykihasználás érdekében. De a parasztcsaládok továbbra is csak egy-két fűthető szobában szorongtak, még alkkor is, gazdagságukat mutogató, díszesen berendezett „parádés szobával" dicsekedhettek. Ezekben a házakban halmozódott fel a múlt században a festett bútorokban, tarkamázas cserépedényekben, gazdagon mintázott szőttesekben megnyilvánuló népművészeti pampa. A múlt század végén megjelent „sparhelt", amely a szabadtűzhelyes pitvarokat kéményes „lákókonyhává" alakította át, tulajdonképpen vissza is fejlesztette a korábban már differenciáltabb lakáskultúrát, a nehezen fűthető szobákból a fekhelyeket is kihurcolták a könnyen melegen tartható konyhákba. így a hagyományos térbeosztású parasztházban sosem fejlődött ki az az ideális funkcionális megoszlás, ami a nyugat-európai lakáskultúrában már évszázadokkal korábban külön hálószoba használatot eredményezett. Korunk modern közlekedési eszközével, a repülőgéppel 13