Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

mellett ugyanis fel tudunk mutatni helyi készítésű tárgyakat is, mint pl. „a kiskun Madonnák" megkapó csoportját. A kiállítás először valószínűleg olyan kérdéseket vet fel, hogy miért és mennyiben népművészet mindez. E kérdések megválaszolásához még nem fordulhatunk kikristályosodott tudományos definíciókhoz, hazai viszonylatban pedig még feldolgozásokhoz sem. A tárgyak művészeti jellege, esztétikai oldala azonban lehetővé teszi, hogy művészettörténeti aspektusból vizsgáljuk őket. A kvalitás és mesterségbeli ismeretek szempontjából megkülönböztethető típusok másmás képzettségű és társadalmi helyzetű mestereket takarnak. Anyagunk tehát igen sokrétű. A művek egységét mégis biztosítja a népi szokásokba, hiedelemvilágba való beépülésük módja. Képeink és szobraink közül azok, melyeknek alkotója maga is tagja volt annak a paraszti közösségnek, .mely számára művét készítette — vagy legalább is közel állt hozzá —, természetesen sokoldalúbb dokumentumát jelentik a népi kultúrának, mint a paraszti ízlést csak kiszolgáló mesterségek termékei. Azomban ebben az esetben sem beszélhetünk klasszikus értelemben vett népművészetről. A magyar néprajz kézikönyvében Viski Károly „díszítőművészetnek" nevezi a népi művészkedés tárgyait. Ez a kifejezés nagyon szerencsésen utal arra, hogy lényegében használati tárgyakkal állunk szemben. Mint a népművészet egész tudománytörténetéből is kitűnik,

1 ezek a tárgyak inkább az iparművészettel állíthatók párhuzamba, szemben kiállítási anyagunkkal, mely a „nagyművészet" műfajainak felel meg. „Ha a legjellemzőbb tárgyaitóból, a «címeres» darabokból kihüvelyezzük a népi felfogás szerinti szépet, az eredmény az, hogy a nép szerint igazában csak az van »megépítve« csak az »deli« aminek a tárgy szerint légialkalmasabb, jó és »szép« anyaga, tökéletes technikája, célszerű formája s e háromhoz simuló díszítménye van..."2 A célszerű forma tehát a nép szemléletében a szép egyik kritériuma. Természetesen akadnak olyan túldíszített darabok is — főleg az ún. „szerelmi ajándékok" —, melyek inkább csak utánozzák a használati tárgyakat, valójában már dísztárgyak, Az ábrázoló, figurális művészet összetevői közt viszont még a népi szinten is jelen van az a szellemi, teremtő mozzanat, melynek alapján már a reneszánsz művészetelmélete is kiemelt helyet biztosított a ;

,nagyművészetek" számára. A célszerűség elve azonban mégis érvényesül e nagy 6 műfajok népi megfelelőivel kapcsolatban is, mégpedig, a