Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

legtöbbször vörös, a kontúrok pedig feketével vagy barnával készülnek. Az öt húsos sziromból álló tulipánok olyan jellegzetesen és következetesen térnek vissza minden darabon, hogj

r pusztán a virág-motívum, is eldönti, tartozhat-e ide egy kép vagy sem. A leggyakrabban ábrázolt szentek: Nepomuki Szent János, Szent Flórián — időnként számunkra ismeretlen légionárius-szentekkel váltakozva —, Szent Veronika, akinek egyik ábrázolása olyan eleven, hogy akár remekbe siikerült portrénak is tarthatnánk. Gyakoriak rnég a sasvári vagy holicsi Pietával azonosítható „Hétfájdalmú Szűz" és a színpadias elrendezésű Utolsó Vacsora ábrázolásai. A közép-szlovákiai csoporton belül megkülönböztetett mindkét stílust be tudjuk mutatni kiállításunkon. Az egyiket fehér háttér elé, fekete kontúrral rajzolt, figurák jellemzik. Egyéb színei a sárga, kék és fakó vörös. Virág-ornamentikája szintén nagyon sajátos: a vörös rózsákat egyirányú kis ecsetvonásokkal rajzolt vaskos levélcsomók füzérszeruen kötik össze. E csoporthoz tartozik az unikumnak tekinthető Máriaábrázolás. A szokatlan nagyméretű kompozíción huszárok hódolnak a Madonnának. Ez a kompozíció egyedi darab lehet, talán speciális megrendelésre készült, mert analógiáját a szakirodalomban sem láttuk még. Ikonográfiái szempontból érdekes egy Szent Vendel-kép, melyen a szent úgy tartja nyakában a bárányt, ahogy az a „Krisztus mint Jó Pásztor" esetében szokásos. — A másik közép-szlovákiai stílus fekete hátterével és a fehérrel kevert, finom vörösek gjazdag változataival válik ki a hutás vidékek produktumai közül. Az igen festői-fehér ornamentikával díszített típust kiállításunkon is néhány szép munlka szemlélteti : Alexaindriai Szent Katalin és Szent Borbála, Nepomuki Szent János és Páduai Szent Antal képe. Míg a múlt század végére az üvegfestészet általában hanyatló korszakát érte el, addig Dél-Szlovákiának egy szűkebb körzetében a bajorországi Salzmann család úgyszólván felvirágoztatta ezt a mesterséget. Alexander Salzmann tevékenysége azonban már inkább a „vasárnapi festészetbe" hajlik: egyéni művészkedése meg is fosztotta termékeit az üvegképek hagyoimányos sorozat-jellegétől., melyből sajátos szépségük is adódik. Az osztrák és szlovákiai centrumok szentképeitől kultikus tartalmukban is különböznek a romániai, illetve erdélyi üvegképek. Ezek ugyanis nagyrészt ortodox vallású lakosságtól származnak, a keleti egyház képzőművészeti kultúrája pedig и