Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

J\ magyar népművészet virágkora a XIX. században erőteljes és egyéni helyi stílusok sokaságát teremtette meg. Ebben az időszakban halmozódtak fel szőttes abroszok, kivarrott párnahéjak, díszlepedők, kendők százai sárközi vagy kalotaszegi parasztházakban és gyártotta 400 műhely Hódmezővásárhelyen a csillogó cserépedényeket. Múzeumok és magángyűjteményeik népművészeti tárgyainak túlnyomó része ebből az időszakból származik. Ha a múltban a magyar népművészet korábbi évszázadait keressük, nyomozásunkat nem csupán az nehezíti, hogy az eltelt idő az emlékek túlnyomó részét elpusztította, s hogy különös gonddal formált díszes tárgyak eredetileg is jóval kisebb számban készültek, mint a múltszázadi virágkorban. A korábbi korszakekban való tájékozódásunkat megnehezíti a közelmúlt népművészetének túl fényes, túl erőteljes képe is. Az a veszély, hogy ezt a képet tesszük egyedüli mértékké — és a távoli múltban is hasonló paraszti alkotói magatartást keresünk, olyan népiművészetet, mely hasonló módon különbözik a nem-oépitol s hasonló helyet foglal el az össztársadaloim összetett kultúrájában,. Az újabb kutatás viszont azt a belátást hozza, hogy éppen az erőteljes „parasztstílusok" múltszázadi kivirágzása volt egy különleges, de átmeneti, rövidre, alig néhány nemzedék életére szabott történeti helyzetnek a következménye. Ennek a népművészeti alkotó periódusnak a kezdetei egyes vidékeken már a reformkorban (sőt kivételesen korábban) megmutatkoznak. Másutt a jobbágy-