Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

a mezőkeresztesi táblákon a paradicsomi almafa alatt álló Ádám és Éva szolgál példával a mennyezetek figurális, szimbolikus ábrázolásaira. Ugyanennek a kornak a dunántúli munkáiból a vilonyai táblák képviselik az egyik kisebb hatósugarú helyi műhelyt. Talán ugyanide kapcsolhatók az elpusztult mezőlaki mennyezet ez .alkalommal először kiállított, fakult töredékei is. Az Alföld délkeleti részét a hódmezővásárhelyi „papok széke" képviseli. Nagy stílusbeli és mesterségbeli biztonsággal festett virágtövei, gyulai festő-asztalosok munkái, egy később ugyanezen a tájon kivirágzó erőteljes paraszti bútorfestő stílus elődei lettek — épp úgy, mint a komáromi asztalosok tulipántos ládákra átültetett templomi díszítményei. A kiállított stallum sorsa sajátos módon belefonódik a hódmezővásárhelyi festészet törtenetébe is: hosszú ideig Tornyai János mű termében állt. Az Alföld északkeleti szögletében, Szatmárban, Betegbem, Ugocsában még viszonylag nagyszámú teimplommenynyezet ma is eredeti helyén, falusi református templomokban van szolgálatban. Ezt az emlékcsoportot kiállításunk eredeti templomi helyükről csak időlegesen kiemelt táblákkal, az éppen restaurált csengeti és csengersimai templornmennyezet részleteivel mutatja be. A két kiállított mennyezet egymással is rokon, s a csengeti felirat, mely szerint mestere felsőbányái volt, azt sejteti, hogy talán a jelentős nagybányai asztalos központhoz kapcsolhatók. Ez megmagyarázná, hogy a táblákon fölbukkanó szimbolikus égitestek, sárkányok, figurák miért emlékeztetnek a szilágysági mennyezetekre. A Néprajzi Múzeum és a Fejér megyei múzeumok köszönetet mondanak azoknak az intézményeknek, amelyek erre a kiállításra műtárgyakat kölcsönöztek: az Iparművészeti Múzeumnak, a miskolci Herman Ottó Múzeumnak, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumnak, я debreceni Déiri Múzeumnak, a veszprémi Bakony Múzeumnak,