Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon Mindenesetre az 1721-es jegyzék említ Esterházy Pál által alkalmazott zenészektől is nagyobb apparátust kívánó igényes többszólamú egyházzenei kompozíciókat, amelyek talán valóban Pál herceg korát képviselik.64 A két együttesvezetőtől, Franz Schmidtbaurtól (Kismartonban: 1671?—1701) és Franz Rumpelnigtől (Kismartonban: 1701—1704) valamint két orgonistától, Ignaz Prustmanntól (Kismartonban: 1706—1707) és Franz Anton Zellertől (Kismartonban: 1708—1715). Egy további kottaleltárban, Ignatius Müllner/Millner jezsuita szerzetes (1678—1750. augusztus 25. Sopron) 1711-ben első alkalommal összeírt és azután éveken keresztül gazdagított kottatárának jegyzékében ugyancsak felbukkannak Schmidtbaur, Rumpelnig, Zivilhoffer (Kismartonban: legkésőbb 1714 augusztustól) illetve Prustmann szerzeményei, ismét csak nagyszabású egyházi művek, amelyek sajnos szintén nem maradtak meg, csak Müllner jegyzéke szól róluk.65 Egy további kottatárban, a Salzburghoz közeli Michaelbeuern, benedekrendi kolostor 1714-ben készült kottajegyzékében is szerepel egy Rumpelnig mű.66 Ezenkívül Rumpelnig és Prustmann nevével jónéhány egyházi szerzemény fennmaradt cseh és osztrák gyűjteményekben,67 amelyek vizsgálata még várat magára. Más komponáló Esterházy-zenész tudását és tehetségét fennmaradt művek hiányában nem tudjuk megállapítani, de már Anton Carl Ferdinand Pohl is úgy értékelte, hogy a Hamonia Caelestis tételeinek a „harmonizálása és a szólamvezetés a többszplamúsággyakorlott alkalmazásáról tanúskodik. ”68 Vele egyezően Sas Ágnes szakember hegére valló, bonyolultabb kidolgozású réteges., valamint a korábbi zeneirodalom alapos ismeretéi és bigtos szakmai tudást állapított meg a Harmonia caelestifoen. Szerinte a kismartoni együttest 1678—1701 között vezető, zeneszerzőként is aktív Franz Schmidtbaurban kell látnunk „a herceg lehetséges — sőt valószínű — segítőtársát ”.69 Bizonyára nem csak az Esterházy Pál alkalmazásában állók szereztek zenét, hanem más rezedenciális muzsikusok is készítettek — jól-rosszul, nem tudni — különbféle kompozíciókat. Akkoriban még nem vált el egymástól a zenét szerző és az azt megszólaltató, reprodukáló muzsikus, mint napjainkban. A zenészek sokkal inkább benne is voltak a művek át- és kialakításában, hiszen a gyakorlat eleve az volt, hogy a szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően alakították a játszanivalókat. Biztosra vehető, hogy a hazai főúri rezidenciákon is sok minden valamiféle átdolgozásban hangzott el, hiszen ez akkoriban Európa-szerte általános jelenség volt. A műveket — mondhatni, zenei „nyersanyagot” - az éppen rendelkezésre álló zenészek képességeihez, tudásához, a meglévő hangszerekhez stb. igazították. Ebből a szempontból tehát a Jakusith illetve az 1721-es Esterházy kottajegyzékben felsorolt művek kottái — amennyiben beazonosíthatók és másutt esedeg megvannak, és valóban akad is olyan ami leltárakban említettekből fellelhető — mégsem jelentenek sok segítséget, mert kérdés, hogy ebből mi hangzott el úgy, ahogy a kottában leírva áll. Mennyire sikeredtek szakmailag kifogástalanra, vagy legalább is elfogadhatóan kidolgozottra az átdolgozások, avagy pedig inkább „fülszaggató” „malacbandásra” — mindezt csak találgathatjuk. Az 1683-ban Ulmban megjelent életrajzi fogantatású kalandregény, az Ungarischer Simplicissimus névtelen szerzője — minden valószínűség szerint a Magyaroszágon és Erdélyben megfordult Dániel Speer — szerint Baracsy két cigány trombitása ugyan nagy bátorsággal de szégyenletesen („Tapfer schändlich”) játszott, és az erdélyi uraságok ámuldoztak Simplicissimus német módra való virtuóz játékán.70 Czobor Adám írta 1685. április 15-én Gácsról Batthyány II. Ádámnak: „Szűk mostani időben az énekes; a mineműt kap az ember, olyannal kell magát és magáét vigasytaltatni”.71 Némely meglepő összeállításról szóló korabeli forrásadat valóban azt sejteti, hogy úgy a Simplicissimus szájába adott dicsekvés, mint „a mineműt kap az ember, olyannal kell magát és magáét vigasytaltatni” kijelentés gyakorta igaz lehetett. A színvonal erősen hullámozhatott. Ez alapján bizony szembe kell néznünk azzal, hogy noha a történeti kutatás mindig is az egykori valóság megismerését célozza, de kérdés, valóban örömet okozna-e nekünk ha hirtelen feltámadna az egykori valóság és némelyik rezidenciális együttes produkciója hirtelen hallhatóvá válna ... 64 HÁRICH 1975, 13-21 ; TANK 1981, 88-90; Sas (Bevezető tanulmány) in: ESTERHÁZY 1989, 15. 65 Egyetemi könyvtár, Budapest, Kézirattár F. 31.; RENNERNÉ VÁRH1DI 1989, 115-119; SZACSVAI KIM 2004, 53, 64-65; 2007, 51. Megjegyzendő, a Müllner jegyzékben keresztnév nélkül említett Hörger nem lehet azonos a kismartoni Johann Georg Hörger orgonistával, ugyanis Müllernél a név előtt az egyházi személyként meghatározó R.D. (reverendus dominus) rövidítés áll, míg Esterházy Pál zenésze nős világi ember volt. 66 Edmund Senmillner prior 1714-ben bekövetzett halála után vsz. vövidesen felvett kottainventáriumban két példány: „Parthia a 3 2 mail Sigre Rumpelnick”. Idézi téves „Rumpelinck” olvasattal: FEDERHOFER 1962, 121. 67 Ld. Répertoire des sources musicales, https://2opac.rism.info/metaopac/ (Utolsó letöltés: 2018. augusztus 21.) 68 POHL 1875, 206: „die Harmonie und Stimmführung zeigen eine gewandte Handhabung des mehrstimmigen Satzes” 69 Sas (Bevezető tanulmány) in: ESTF1RHÁZY 1989, 40. és 15. 70 Ungarischer oder Dadanischer Simplicissimus 1978, 234—237; Magyar Simplicissimus 1956, 250, 252-254. 71 TAKÁTS 1915,437. 89
