Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon veszélyét látva,7 vagy Esterházy Pál 1704 nyarán a Rákóczi-féle hadak támadásától tartva.8 Ismereteink arra is rávilágítanak, hogy az erdélyi főnemesség helyzete alapjában eltérő volt a Királyi Magyarország önálló udvart tartó arisztokratáitól. Az erdélyi fejedelemség főurainál a vizsgált korszakban nem mutatható ki rezidenciális együttes. A rezidenciális zenészegyüttesektől annyiban különbözött az erdélyi fejedelmeké, hogy a fejedelem udvara mindig is uralkodói udvar volt, amely nem nélkülözhette a külvilág által elvárt uralkodói ranghoz járó zenei reprezentációt. A zenészek alkalmazása, az együttes fenntartása lényegében kötelező erejű elvárás volt. Jellemzően még az utókor által — alaptalaul — zeneellenesnek tartott I. Rákóczi György is rendelkezett udvari zenészegyüttessel, mi több, uralkodása első felében jelentős nagyságúval, amelyben külföldieket is alkalmazott.9 A fent említett, Szabolcsi-féle kritériumnak való megfelelést, az állandó apparátus meglétét világosan és széles körűen igazolják a főúri udvarok ránkmaradt gazdasági iratai: udvartartáslisták, fizetésjegyzékek, az udvariak ellátásáról készült egyéb jegyzékek, mint például étkeztetésről szóló konyhajegyzékek, cipó-, bor- vagy gabonalisták meg hasonlók. Fontos dokumentumok a zenészek éves szerződései, az ún. konvenáok, amelyek azt bizonyítják, hogy a muzsikásoknak rendszeres fizetés, étkeztetés és esedeg másféle természetbeni juttatás járt. Helyiek ezen felül estenként inskriptióban (adó és egyéb terhek alóli mentességben) meg egyéb támogatásban is részesültek, a külföldiek viszont időnként nagyobb mennyiségű, és jól eladható naturáüákat — főleg bort - kaphattak. Gazdasági iratok számos magyarországi arisztokratacsaládtól fennmaradtak, az iratok folyamata azonban lényegében mindenütt hiányokkal teli. Még a legnagyobb — mondhatni „hihetetlen” gazdag — forrásanyagot megőrző Esterházyaktól sem rendelkezünk az udvartartásra vonatkozó 17. századi könyvelés teljes egészével. Nem csak Esterházy Miklós idejére jellemzők a lacunák, hanem Esterházy Pál korszakában is meglepően nagy hiányokkal szembesülünk. Mindennek ellenére a különböző főúri famíliák iratai együttvéve jól mutatják a 17. századi udvari adminisztráció rendszerességét és következetességét. A dokumentumok alapján világos, hogy a zenészegyüttes alapjában a főúri udvartartás szerves részét képezte, a zene nem csupán jeles alkalmakhoz kapcsolódó „ad hoc” eseményt jelentett. Ugyancsak az állandóságot tanúsítja az alkalmazott zenészeknek többé-kevésbé pontosan meghatározott funkcióval való említése a forrásokban: hegedűs/Geiger (ami bármiféle vonóshangszeren játszó zenészt jelenthetett), lantos, virginás/orgonista, discantista, basszus stb., illetve a hadi és udvari zenészek sorában trombitás, sípos, dobos. Szórványadatok szólnak együttesvezetőről is. A magister capellae, kapellmeister, regens chori kifjezések ritka felbukkanása a 17. századi dokumentumokban ugyanakkor azt tanúsítja, hogy noha a főúri családok alkalmaztak zenészeket, némelyek nem is csekély számban, de a struktúrálódás folyamata lassú lehetett. Az együttzenélés ugyan eleve megkívánja, hogy valaki irányítson, de a vezetői funkció mint „hivatalos”, meghatározott önálló feladatkör csak lassan intézményesedett. Viszonylag későn és akkor sem kötelezően jelenik meg a hazai udvaroknál. Ezt illetően alighanem jellemző, hogy az Esterházy Pál által a zenészeinek vezetőjeként 1674-ben kinevezett Paul Klebovszky majd az 1678-ban őt követő Franz Schmidtbaur megbízása elsősorban felügyelői és rendtartói feladatokat hangsúlyozza, ráadásul mindezt úgy, hogy a funció maga semmilyen kifejezéssel sincs megnevezve. Később, 1690-től fogva a kismartoni egyházi anyakönyvekben Schmidtbaur már regens chori meghatározással szerepel, és utóbb Esterházy Pál 1707-ben Capell maisterként említi az akkor már hat éve halott zenészét. Esterházy sógorának, Nádasdy Ferencnek az udvarában lényegesen korábban, már 1644/45-ben, majd 1648- ban említenek a források együttesvezetőt: németül Capellen meister, illetve egy magyar levélben Capel master elnevezéssel. A későbbi évekből viszont eddig még nem ismert Nádasdytól ilyen adat. Lehetséges, hogy akkoriban nem volt „hivatalosan” együttesvezetőnek kinevezett a zenészei között. Erre Esterházy Pái forrásai nyújtotta analógia alapján is gondolhatunk: miközben Esterházy udvarában 1674-től szórványadatok révén harminc éven keresztül dokumentált a funkció, de a kuruc veszély miatt a nádor 1704. július 25. elbocsátotta a zenészeit, köztük „Kapellmeister Franz Rump[e]lnig”-et, azután pedig a kismartoni együttesnek a források tanúsága szerint Esterházy haláláig nem volt formálisan kinevezett vezetője.10 Általában egy év volt a szokásos minimum, amire a zenészek leszerződtek. Ez megfelelt annak, amit a másféle udvari alkalmazottaknál láthatunk. A szerződéseket írásban rögzítették, és azután közös egyezség alapján évente hosz-7 KIRÁLY 2010, 975. 8 OSZK Zeneműtár, Acta musicalia, Nr. 4308. Esterházy 1704. július 25-én utasítja a fraknói jószágigazgatót, hogy fizesse ki az iratban felsorolt elbocsájtott zenészek és trombitások járandóságát. Az irat szövegét közli: HÁRICH 1946—1948, III. 52-53. és PRATL 2009, 31. 9 KIRÁLY 2012. 10 A Rumpelnig után következő együttesvezető, Zivilhoffer csak 1714 nyarától dokumentálható. Ezért Harald Dreo és őt követve Ulrich Tank feltételezte, hogy Rumpelnig egészen 1713-ig vagy 1714-ig vezette az együttest (DREO 1971,91; TANK 1981,57). Következtetésük azonban hibás. Rumpelnig nem szerepel a zenészek között az 1704 utáni udvartartáslistákon, és a jegyzékek mást sem neveznek meg együttesvezetőként. MNL OL, P 125, Esterházy Pál iratai, Uradalmi és udvari tisztviselők, alkalmazottak fizetése, Nr. 10699 („Specificatio ... erre az 1710 eßtendeöre”), Nr. 10706 („Lista Conventionatorum Anni 1711”) Nr. 10707 („Lista Conventionatorum Anni 1713”) 82
