Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Demeter Zsófia: "Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát" (Déryné emlékezéseiből) Operatársulat létrehozásának kísérlete a székesfehérvári Nemzeti Játékszíni Társulatnál
Demeter Zsófia: „Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát” (Déryné emlékezéseiből) rek után pályája csúcsát immár Kilényi társulata tagjaként 1827-ben ugyancsak a német színház színpadán ünnepelhette. Mindkét darab női főszerepe Déryné országos ismertségét jelentette.) Emlékirataiban megjelennek persze a fehérvári atyafiak is, akik élénk érdeklődéssel figyelték „az imádottaf\ de hamarosan hazavárták Pestről, így több új nagy operát, amelyekre vágyakozott, már nem énekelhetett nagy sikerei színhelyén.165 A Tankréd 1822-es betanulásával és bemutatójával a Rossini művek magyar színpadokon való megismertetésében Dérynének eminens szerep jutott. Ebben nyomon követhetjük az opera színjátéktípusának elkülönülését az énekes játékokétól,166 másrészt viszont azt is, hogy mindez az újdonság 1827-ben eljutott Székesfehérvárra is. A megyei fenntartási időszak után, 1827-ben, immár kolozsvári Nemzeti Játékszín Társulat tagjaként érkezett Déryné Székesfehérvárra. Amit nem sikerült megvalósítania Kolozsvárynak és Dérynének 1821-22-ben, az most megvalósult, igaz, csak három estére. A társulat Pestről rándult le, (Bayer szerint fordítva volt167), az azonban biztos, hogy ottani előadásukról Fáy András ódákat zengett.168 Ebben a társulatban már nem volt hiány férfi énekesekben: Szilágyi Pál, Pály Elek, Szerdahelyi József, Szentpétery Zsigmond és Udvarhelyi Miklós is fellépett Fehérváron. Október 21. és 23. között előadták a Sevillai borbélyt, a Tolvaj szarkát (mindkettő Rossini) és a Bűvös vadászt (Weber).169 Hozták-e a zenekart Hektisch József karnaggyal, még vita tárgya.170 Déricske és Kántuska Déryné egyik legtartósabb kapcsolata is Fehérvárról datálódott: itt ismerte meg Kántor Gerzsonné Engelhardt Annát. Kántorné kiemelkedő primadonnának számított a fehérvári társulatban is. O lehetett az egyetlen, aki csak a prózai szerepekben volt köteles fellépni. Mindenki más, maga Déryné is, mindenféle műfajban játszott. Déryné emlékezéseiben hemzsegnek az apró intrikák: sértődések, és csalódások. Ilyenek férjével, színi igazgatóival, intendánsaival, szerelmeivel és színésztársaival kapcsolatban is sűrűn felmerülnek. Kántorné a pályatárs színésznők közül szinte az egyeden, akiről Déryné mindig a megkülönböztetett megbecsülés hangján szól. Kifejezetten magasra értékeli tragikai teljesítményét, s különösen kiemeli a Sapphóban (Grillpartzer műve) nyújtott alakítását: „Több színésznőnem születhetett arra az egy szerepre, csak á”171 172 Munkamódszerük is hasonló: mindketten szerették jól kidolgozni szerepeiket. Éppen a Sapphóról jegyzi meg Déryné: méltó Kántorné nagy sikere, hiszen „három fertályévig tanulta Pap Gábor fordítása után, és addig nem engedte eléadni.”m A két primadonna sorsában az is közös, hogy egyikük sem tudott meggyökeresedni Pesten, így útjaik sokszor összekapcsolódtak a különböző vidéki színtársulatoknál. Két primadonnáról szólva jó, hogy nem lett ebből baj. Ez csak azzal magyarázható, hogy megértették és szerették egymást, s Kántornénak csak a heroina-szerepekkel kellett foglalkoznia, míg Déryné mindent, de általában mást játszott. Nem lehetett tehát rivalizálás közöttük. A szólás is úgy tartja: okos direktor egy primadonnát tart, a színházi spekuláns kettőt. A primadonnák a korszak színházi életének legfontosabb szereplői voltak. Az igazi hírességek akarata a műsorválasztásban és a darabok színpadra állításában is érvényesült. Ok nevelték az utánpódást is, amikor egy-egy hiányzó szerepkörre alkalmasnak látszó fiatal lépteit egyengették. Fáy András a primadonnák felé irányuló figyelemről így ír: „Több primadonnát, így Reháknét, Székelynét, Murányinét, Kántornét s az operai társaságnál Dérynét ismertem s emlékeztem, hogy mindegyike ily figyelem tárgya volt a maga társaságánál...” Mi büszkélkedhetünk azzal, hogy a fölsorolt primadonnák mindegyike tagja volt a fehérvári társulatnak,173 persze nem feltétienül egyszerre.174 Déricske és Kántuska (így nevezték őket kedveskedve pályatársaik), a Bánk bán 1833-as kassai bemutatójának első Melindája és első Getrudisa,175 a fehérvári évek után tovább rótták a vándorszínészek útját: egyikük a visszavonulásig (1847), Kántorné pedig korai haláláig (1854). 165 DEMETER 2011b, 24-25. 166 SZÉKELY 1990,206. 167 BAYER 1944,44-45. 168 CENNER 1972, 64. 169 BÁRDOS 1993,199. 170 CENNER 1972,122; BÁRDOS 1993,199. 171 DÉRYNÉ 1955,1.321. 172 DÉRYNÉ 1955,1.321. 173 KERÉNYI 1979,124. 174 SZÉKELY 1990,133. 175 KERÉNYI 1990,174-175. 60
