Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Jakab Ádám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban
I Jakab Adám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban 19. századi másolatokban, melyek harsonaszólamokat tartalmaznak, például Johann Georg Albrechtsberger (1736-1809) két miséje (H-VEs M.l.cl.78 ill. M.2.cl.41) és egy Requiemje (H-VEs Requ.30), vagy Gregor Joseph Werner (1693-1766), Haydn kismartoni elődjének egy Requiemje (H-VEs Requ.26). V.6. Az Országos Széchényi Könyvtár Esterházy Gyűjteménye Magyarország harsonatörténeti szempontból legértékesebb anyaga az Országos Széchényi Könyvtár Esterházy gyűjteménye. A kollekció tartalmazza Joseph Haydn hagyatékát is, mely nem csak saját műveit tartalmazza, hanem pl. testvérének, Michael Haydnnek és Albrechtsbergernek autográfjait is. Megtalálható még ezen kívül az anyagban Werner fennmaradt egyházi műveinek java, köztük több autográffal. Az archívum ékköve Albrechtsberger harsonaversenye, 1769-ből. Az autográf az egyetlen ránk maradt forrás. A 18. századból mindössze két harsonaverseny maradt ránk, a másik Wagenseil tollából. Albrechtsberger itt őrzött egyházi darabjai között is több érdekes számunkra. Ms. Mus. 2594-es jelzetű Alma Redemptorisa egy 44 ütemes alt és tenor duett, melyet két harsona kísér, a szerző a darabot 1758-ben, Melkben komponálta. 1760-ra datált szintén Alma Redemptorisában (Ms. Mus. 2447) a kórusrészek között találunk kétharsonás közjátékokat. „Reminiscere miserationem tuarum” kezdetű motettájában (Ms. Mus. 2571) mindkét harsonaszólam obiigát, a darab 1803-as keltezésű. Joseph Haydn bár viszonylag kevés művében gondolt a harsonára, a gyűjteményben azonban található pár darab, melyeket meg kell említenünk: „A Megváltó hét szava” (Ms.mus 1.22 ill. Ms.mus IV.69), „II ritorno di Tobia” (Ms.mus I. 18b ill. Ms.mus IV.70) és a Stabat Mater (Ms.mus 1.160). A kottatárban találunk Michael Haydntól, pár kisebb egyházzenei művön kívül, négy, a harsona szempontjából igen érdekes darabot, amelyeket a Salzburg fejezetben már említettem, név szerint: „Kaiser Constantin I.” (mj.: 117, Ms.mus II. 107, 1760), Divertimento (mj.: 68, Ms.mus 11.84, 1764), Serenata (mj.: 86, Ms. mus. 11.82, 1767), “Der Kampf der Buße und Bekehrung” (mj.: 106, Ms.mus 11.104, 1768). Mint az az évszámokból is látható, minden valószínűség szerint a komponista Gschlattnak írta a négy mű harsonaszólóit. Werner 1728-tól 1766-os haláláig volt az Esterházyak „Kapellmeistere”. Ulrich Tank az udvar zenei életét bemutató könyvében56 felbukkan Matthias Thonner harsonás neve, aki 1738-tól 1740-es haláláig volt az udvarban. A Budapesten található Werner-darabokban alkalmanként találkozunk a harsonával. Érdekes például egy miséje (Ms. Mus. III.55) melynek a harsonaszólama egyetlen lapból áll, a Gratias szakaszban található szóló. Ez a kor gyakorlatától idegen, a harsonaszólamok általában a szólók mellett természetesen a kórus alt- vagy tenorszólamát (annak megfelelően hogy melyik szólamok erősíti a harsonás) is tartalmazzák. Jelen esetben valószínűleg a szólóhoz, egy a darabban amúgy másik hangszeren játszó zenész harsonát vett kézbe (mint láthattuk, ebben az időben megszokott volt hogy a zenészek több hangszeren is játszottak). A harsonaszólós Requiemek hagyományát már bemutattam, így nem meglepő, hogy Werner három, a könyvtárban megtalálható Requiemjéből kettőben concertante harsonszólamokat találunk. Ms. Mus. III. 37-es jelzetű, 1763-ra datált, Requiemjében több helyen találunk szólisztikus részeket a harsonaszólamokban, természetesen a Tuba Mirum szakasznál is. A darab, mint már említettem, Veszprémben is fennmaradt. A zeneszerző d-moll Requiemje (Ms. Mus. III. 56) nem rendelkezik dátummal, de minden valószínűség szerint egy korábbi mű (Murányi 1750 körült jelez katalógusában57), ebben is több harsonaszóló található. Werner három nagypéntekre komponált oratóriumában találunk obiigát harsonaszólamot (nyilvánvalóan a császári udvar harsonás sepolcroi ill. oratóriumai szolgáltak mintául), a „Judas Machabaeus”-ban (Ms.mus III.11), a „Der so eÿffrig in sein Schäflein Verliebte ... Gute Hiert”-ben (1739, Ms.mus III.1) és a „Die allgemeine Auferstehung”-ban (1745, Ms.mus III.4). Mint láthattuk a harsona a 18. században az osztrák fennhatóság alá tartozó területeken gyakran foglalkoztatott hangszer volt. Mivel a politika fontos eszköze volt az egyházzene, a töröktől visszafoglalt magyar területek újjáépült templomaiban gyorsan szerveződtek a templomi együttesek, melyekben általában, ha kis késéssel is, megjelent a harsona. A fennmaradt magyarországi gyűjtemények viszonylag sok művet tartalmaznak, melyekben harsonaszólamokat találunk. Több mű egyedül magyar forrásban maradt fent (pl. a soproni Schmid Salve Regina, a pécsi anonim Salve Regina, Albrechtsberger, Werner és Michael Haydn budapesti autográfjai), ez jól jelzi a magyar archívumok fontosságát a harsona történetének eme kevésbé ismert, ám annál ragyogóbb korszakának megismerésében. 56 TANK 1981, 268. 57 MURÁNYI 1997,168. 45
