Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Jakab Ádám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban
Jakab Adám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban Szintén a Schottenstiftben működött karnagyként 1725-től haláláig a kismartoni születésű Karlmann Pachschmidt (1700—1734).28 Több művében találunk concertante harsonaszólamokat. A már fent említett Matthias Ottltől, aki a Schottenstiftben is alkotott, számos mű maradt fent concertante harsonaszólamokkal a gyűjteményben. A Szent Péter templomban (melynek kottatára ma az Osztrák Nemzeti Könyvtárban található29) működött Johann Nepomuk Boog, az ő műveiben is gyakran találkozunk obiigát harsonaszólamokkal, ezeknek egyik szép példája „Haec est dies” című motettája (D-Po Boog 5), melyben az első harsona „concertante” jelzővel szerepel. A Károly-templom karmestere volt Georg Matthias Monn (1717—1750), Albrechtsberger tanára,30 akinek Kremsmünsterben fennmaradt C-dúr miséjében (A-KR 04/708) az Agnus Dei tétel harsonaszólóval indul. III. Kolostorok Ausztriában A 18. században az osztrák kolostorok virágzó zenei élettel rendelkeztek, a fennmaradt hangszerek s kottagyűjtemények ennek bizonyítékai. A kolostorok sokszor szolgáltak szállásként az úton lévő császároknak, akiket általában zenével is köszöntöttek. Fontos kottagyűjtemény található Göttweigban, benne rengeteg darabbal, melyben a harsona fontos szerepet kap (például a már fent említett Salve Öttl tollából). 1736 és 1743 között itt volt orgonista Johann Georg Zechner (1716—1778), aki több darabjában alkalmazza a harsonát. Ennek érdekes példája az „O fausta vitae” kezdetű ária, melyet „Vota quiquagenalia... "című alkalmi darabjában találunk (A-GÖ 1799). Az áriában az énekest egy harsona és egy fuvola kíséri. Herzogenburgban működött Georg Donberger (1707—1768), az ő darabjaiban is gyakran találunk obiigát harsonákat, például „Laudate Dominum omnes Sancti ejus” melléknevet viselő miséjében, mely Kismartonban található (A-Ed A 20). Franz Gerhard Pruneder (1692k—1764) Heiligenkreuzban élt s alkotott, Kremsmünsterben található, Xavéri Szent Ferencnek ajánlott miséjében (A-KR B 28/467) mindkét harsonaszólam obiigát. Göttweig mellett Kremsmünster kolostora rendelkezik nagyon fontos kottatárral, külön érdekessége, hogy viszonylag sok anyag maradt fent a 17. századból, ami a többi osztrák kolostorra egyáltalán nem jellemző. Georg Pasterwiz (1730—1803) 1767 és 1783 között volt a kolostor „regens chori”-ja, két kisebb darabjában is harsonaszólót találunk, egyik az aprószentek ünnepéhez tartozó offertóriuma, az Anima nostra sicut passer (A-KR D 16/84), a másik mű egy Nunc dimittis (A-KR D 4/223). Idetartozik a már említett Requiemje, melyben egyik példája a harsonaszólós Tuba Mirumnak, a mű érdekessége, hogy Münchenben nyomtatásban is megjelent. A már említett kottákon kívül itt található Joseph Ernst Eberlin (1702-1762) „Jesu te dum tristem cerno” című passióáriája Pasterwiz másolatában, mely magas hangjaival (többször találunk benne c”, d” és esz”-eket) talán az egyik legnehezebb harsonaszólam a 18. század egyházzenéjéből. Franz Josef Aumann (1728—1797) Bruckner egyik elődje volt a Szent Flórián kolostor karnagyi posztján, és a már szintén említett Requiemje mellett más kompozícióiban is találunk harsonaszólókat, pl. egy 1753-ból származó Miséjében (A-SF MS II 16), valamint egyik litániájában (A-KR E 42/22 ill. H-Gk A 45). IV. Salzburg Bécs mellett Salzburg is jelentős zenei központ volt, a hercegérsekek csakúgy mint korábban, a 18. században is sok kiváló zenésznek adtak munkát, akiknek darabjai aztán a birodalom minden szegletébe eljutottak, gondoljunk csak Mozart vagy Michael Haydn műveire. Leopold Mozart 1757-ben, Marpurgnak írt leveléből tudjuk, hogy milyen felállásban játszottak a zenészek a salzburgi dómban.31 A dóm kereszt alakú alaprajzának középső négy sarkán négy erkély található, mindegyik egy-egy orgonával. A harmincfős kórus, egy kis orgona és egy nagybőgő lent foglalt helyet, két erkély között. A baloldali erkélyen a karnagy, a szólisták, két fagottos, két nagybőgős és három harsonás, a jobboldali erkélyen pedig a hegedűsök és oboisták kaptak helyet. Ha trombitások és timpani is játszottak, ők a hátsó két erkélyen voltak megtalálhatóak. A három harsonás (a város toronyzenésze és két legénye) minden vasárnap a dómban zenélt, általában az alt-, tenors basszusszólamot duplázva. 28 OPATRNY 2009. 29 MACINTYRE 1986,60. 30 MACINTYRE 1986, 82. 31 SCHMID 1976,251-254. 41
