Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Szemle
Alba Regia 46. (2018) 257-258. Demeter Zsófia Fülöp Éva Mária — Schmidtmayer Csaba: Galántai Balogh Ferenc (1708-1765) régens. A BILLEGPUSZTAI REZIDENCIÁLIS KÖZPONT. Kuny Domokos Múzeum, Libelli Tatenses 3. Tata, 2017. 142 pp. A török megszállás alóli felszabadulás utáni évszázad a gazdaság újjászervezésének időszaka. Jellemző problémáinak megoldása a Rákóczi-szabadságharc utáni időre maradt. Legsúlyosabb és elsőként megoldandó feladat az elnéptelenedett terület betelepítése, munkáskezekkel való ellátása volt. Az újjáépítés, a termőterület növelése és a gazdálkodás intenzív lehetőségeinek megkeresése hosszabban elnyúló, több szakaszból álló folyamat volt. A korszak történetét nemcsak az új birtokosok, új jobbágyok és telepesek, hanem új szervezők és irányítók is alakítják. Ebből a szempontból jelentős és fontos Balogh Ferenc régensi tevékenysége és annak sokirányú — pl. gazdasági, jogi, építészeti — bemutatása, melyet Fülöp Éva Mária és Schmidtmayer Csaba végzett el. A kötet alcíme is fontos: A. billegpus^tai re^idenríális körönt. Balogh ugyanis köznemes lévén több megyében öröklött és szerzett birtokrészekkel rendelkezett, de saját, majd az egész kormányzott terület birtokközpontját a Tata közelében fekvő Billegpusztán alakította ki. Pályájának ismertetése azért is fontos, mert a köznemesi származásúak felemelkedésének szokásos útjai (megyei és országos közigazgatási pálya, illetve birtokszerzés) mellett ritkábban választott utat járt. Karrierje az Esterházyak familiárisi kötelékéből indult, és a teljhatalmú uradalmi tisztségviselő posztjáig emelkedett. A szokásos utak Balogh családjában hagyományosak voltak, kiemelkedő képességei és ismeretei miatt azonban csak Balogh Ferenc ért el az uradalmi hierarchia csúcsára. Esterházy József (1682-1748) országbíró kezére öröksége és adománybirtokai (ezek Komárom, Fejér, Győr és Pozsony vármegyékben, valamint Horvátországban terültek el) mellé családi egyezség nyomán került a gesztesi uradalom. 1727-ben vásárolta meg a tatai birtokot. Balogh Ferenc már ekkor titkári minőségben részt vett az új birtokok gazdálkodásának megszervezésében, 1742-ben pedig már teljhatalmú jószágkormányzóként állt a birtokigazgatás élén. Ifjabb Esterházy József (1714—1762) idején még bonyolultabb helyzetben is ebben a pozícióban maradt haláláig. A domínium központi szerepkörének betöltésére tudatosan fejlesztették Tatát. Innen irányította Balogh élete utolsó három évében a pápai uradalmat is, mely az 1762-es családi egyezség után Eszterházy Károly (1725—1799, egri püspök) megbízása révén került igazgatása alá. Felügyelte az Esterházy Ferenc kezén lévő semptei uradalmat, sőt az esztergomi érseki szék betöltedensége idején (1748-1750) kezelte az érsekség birtokait is. Mindezen megbízások szakértelmének és eredményeinek feltétien eüsmerését és a belé helyezett bizalmat jelezték. A megoldandó problémákat és az eredményeket mérlegre téve, igazán indokoltnak tekinthetjük Fülöp Éva Mária és Schmidtmayer Csaba kutatásait Balogh Ferenc jelentős, példaértékű életművének bemutatására. A szerzők méltán emelik ki azt is a kismonográfiában, hogy Balogh szaktudásának és vezetői képességeinek fontos szerepe volt abban, hogy a gazdálkodás megszervezésének egyes szakaszaiban a megfelelő, az Esterházyaknál nagy karriert befutó szakemberekkel építsen ki tartós kapcsolatokat. így került sor a mocsárlecsapolásoknál, a vízrendezésnél, és a korban egyedülállónak mondható mesterséges tavi haltenyésztés megalapozásaként Mikoviny Sámuel (1698—1750) vízmérnöki alkalmazására. Fellner Jakab (1722—1780) építészi tehetségének felismerésében, és tatai letelepítésében Balogh személyes közreműködésének döntő szerepét mutatják ki a szerzők. Innen vezetnek az építész útjai tatai építkezései mellett Veszprém, Pápa, sőt Eszterházy Károly egri püspök révén a püspöki székhely városképének kialakításához. Nem feledhetjük: elsőrendű műemlékek őrzik ezeken kívül is Fellner keze nyomát. Balogh közreműködése meghatározó volt a kamalduliak Majkon, illetve a kapucinusok Tatán való megtelepítésében. Balogh állt a tatai uradalom élén Esterházy Ferenc itteni birtoklása idején is, így a piaristák letelepítését is buzgón készítette elő. Személyesen a kapucinusok tatai rendháza és annak könyvtára fejlesztéséhez, illetve a piaristák letelepedéséhez Billegpuszta eladásakor jelentős adományokkal járult hozzá. A domínium gazdálkodásának megszervezésében Balogh szaktudásának és tájékozottságának döntő szerepe volt más kérdésekben is. Intézkedései és tanácsai nyomán a kisebb királyi haszonvételeket saját kézben tartották, a jórészt német eredetű telepesekkel új típusú, már az úrbérrendezést előkészítő szerződéseket kötöttek, és lépések történtek uradalmi fabrikák (kerámiai, posztó és acél) alapítására. Balogh, akkor teljesen szokatlan módon, már felfigyelt a vértessomlói szénkibúvás kiaknázására is. A könyvben jelentős helyet foglal el annak vizsgálata, hogy a Tatához közeli Billegpuszta megvásárlása nyomán Balogh hogyan alakította ki a rezidenciális birtokközpontot, ahonnan az Esterházy 257
