Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Szemle
S. I Mckjmîs Emőke: Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében megfigyelhető két konyhai kemence a Bakonyban, Balaton-felvidéken, Vasban, Zalában, Somogybán, Tolnában és esetenként Baranyában is megtalálható. Hatodikként a lakóház külső megjelenését, a tornácokat veti össze, gazdag példatár alapján megállapítva, hogy egyértelmű mindenhol a várak, udvarházak, kastélyok, egyházi épületek építészeti sajátosságának, a kora barokknak, majd a klasszicizmusnak a hatása. A Káli-medencében meglévő tornácváltozatok az egész Balaton-felvidéket és a Bakonyt is jellemzik, sőt a Balaton déli oldalán ugyancsak megjelentek, ahol előfordult ikeroszlopos változatuk. A Szigetvidék és Ormánság tornácai is ezekhez a típusokhoz hasonlíthatók. Ezzel szemben az Eszaki-Bakonyban előfordulásuk már ritka, a Kisalföld sem tornácos vidék, viszont a Fertő-mellékén megtalálhatók az árkádsoros tornácú házak. Vas megyét, Dél-Burgenlandot, a Felső-Őrséget árkádsoros és kiugró tornácok jellemezték, Göcsejt döntően a kiugró, a boronafalú épületeket a faoszlopos vagy oszlop nélküli tornácok. Kelet-Dunántúlon a házak tornác nélküliek. Végezetül hetedikként a lakóházak alaprajzi összehasonlítását végezte el a Szerző. Megállapította, hogy a Káli-medencében a kétsorosság irányába történő fejlődést a 18-19. század fordulóján elsősorban a nemesi házakon a szoba vagy szobák mögé épített benyílók jelzik akár szobaként, akár kamraként. Ugyanakkor ez az egész Dunántúlon tapasztalható ekkor, a népi építészetben viszont a belső osztódással való lakótér növelése csak a 19. század második felétől figyelhető meg. Külön foglalkozik az előkamarás házakkal, megállapítva, hogy Kékkút mellett Pápa környékéről, Vasból, az Őrségből, Zalából, Göcsejből, Somogy nyugati feléből szintén ismert ez, amelynek elhelyezésében biztonsági szempontok lehettek a meghatározók. Gunda Béla professzort idézi, aki szerint a kis kamara összefügg a lakóházzal, tehát vele együtt épült és nem a tornáchoz külön illesztett épületrészről van szó. Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon más funkciójú, elhelyezkedésű és méretű kamarák találhatók, közéjük tartozik az előkamara is, ami a Káli-medence és az archaikus elemeket megőrzött Délnyugat-Dunántúl korábbi kapcsolatát feltételezi. Az összefoglalásban az összehasonlító elemzés legfontosabb gondolatait emeli ki a Szerző. Megállapítja, hogy a Káli-medence népi építészeti szempontból nem mikrozóna. Népi építészetére jellemző morfológiai jegyek az egész Balaton-felvidék és a Déli-Bakony építészetét jellemzik, amely alapján ezen utóbbiak mezozónának tekinthetők. A dunántúli füstöskonyhás makrozóna mezozónáinak táji különbségei az azonos irányú fejlődés időbeli különbségei. A Káli-medence nem reliktumterület, mivel az építészet archaikus elemei helyett az újak korai bevezetésével a makrozónán belül élvonalba tartozó. Egyébként a Káli-medence népi építészetének a dunántúlival való összehasonlítását, az egyes építészeti elemek területi elterjedését rendkívül alaposan, hatalmas mennyiségű szakirodalmi adat alapján végezte el Lukács László. Helyszíni kutatásai során pedig igyekezett kideríteni a lakóház építtetőinek, átalakíttatóinak, mindenkori tulajdonosainak társadalmi-vagyoni helyzetét, megrajzolva az építészet mögött lévő társadalmi képet. Illusztrációs anyagában az egymás mellé helyezett felmérések, fényképek, rajzok nemcsak az egyes épületelemekről, hanem az egész lakóházról adnak képet, ami külön érdeme az értekezésnek. Az utószóban a Szerző a forrásait emeli ki, tisztelettel emlékezik a népi építészeti kutatásban elődeiről, mestereiről, köszönetét mond támogatóinak és mindazoknak, akik hozzájárultak e tekintélyes munka megjelenéséhez. Ugyanakkor rámutat arra a folyamatra, amelynek során az elmúlt évtizedekben a Káli-medence leromlott lakóházaiból sok új gazdákra talált, akik szakszerűen helyreállították azokat, visszaadva régi esztétikai értéküket. A szakirodalom felsorolását az egykori opponenseknek adott válasza követi, majd a német nyelvű összefoglaló, amely az 1984-ben Turkuban megtartott előadásával megegyező. A könyv tanulmánykötet ellenére olvasmányos, szép magyarsággal megfogalmazott, amely Lukács Lászlóra egyébként is jellemző és amelyből nemcsak a néprajzkutatók, az építészek, művészettörténészek, hanem az érdeklődő olvasók is hasznos ismeretekhez juthatnak, elolvasva az időutazás szép élményével lesznek gazdagabbak! 253
