Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Szemle
Lukács László: Radetzky Jenő emlékdomborműve a Múzeumi Panteonban A Radetzky Jenő emléktábla avatásán elhangzott szakmai méltatás Tisztelt Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim! A köztéri szobrászat jellemzője, hogy a művek mindig kötöttségek közepette születnek, és itt nem is a tematikus kötöttségekre gondolok elsősorban. Hiszen ilyen kötöttségek mindig voltak, és ettől még születtek kimagasló, nagy művek. De ami ennél fontosabb, hogy hogyan, mi módon, milyen formai eszközökkel hozza létre a művet az alkotó, és az adott építészed környezethez mennyire tud alkalmazkodni. A köztéri szobor soha nem készülhet a légüres térbe, hanem csakis az adott helyre. Ráadásul jelen esetben egy egész domborműsorozatnak kell beilleszkednie. A feladat rendkívül nehéz, és ilyesmibe már sokan belebuktak. A baj gyakran ott kezdődik, hogy a megrendelő több szobrászt bíz meg, hogy legyen ilyen is, olyan is, meg amolyan is. Nohát ez a legrosszabb. Ez esetben a megrendelőt dicséri az okos döntés, hogy valamennyi domborművet Nagy Benedek készíthette el. Ennek köszönhetően a sorozat nagy erénye az egységes hangvétel. Valamennyi domborműre jellemző, hogy nagyvonalú, egzakt, tiszta, szép, lendületes formákra válaszul lírai, érzékeny részletek jelennek meg, melyek olykor játékosan teszik izgalmassá a plasztikát. Sehol semmi unalmasság. Változatosságukkal mégis egybefogottan egységesek a művek. Ezen műveknek külön is és együttesen is ez jelenti a nagy erényét. De nem csak ez. Nagy Benedek vizuális kultúrájában az egész képzőművészeti múltat magába fogadta, és bár direktben nem fordul vissza a múltba, rejtett módon mégis jelen van a hagyomány munkáiban, de úgy, hogy ebben semmi eklektika nincs, hiszen ha valami, ez Nagy Benedektől távol áll, mert tudja, hogy az eklektika szellemi ledérség. Ezért tudnak a művek igazán korszerűek lenni. Az egyes művek születése évekre elhúzódott egymástól, mégsincs törés az egyes művek között. Hála Nagy Benedek kiforrott kifejező eszközeinek és stabil szellemi alapállásának. Aki a változatosságok közt esedeg fejlődést keres, az téved. Valójában a formavilágában újra és újra megjelenő plasztikai kifejezőeszközök, mint valami zenei motívumok a teljesség felé viszik a művet, ami által azt érezzük, hogy a művéhez semmit sem lehet hozzáadni, sem elvenni és ez éppen a nagy remekművek sajátja, a nagybenedeki rend. Ez a domborműsorozat egyedülálló a maga nemében. Sehol hasonlót nem láttam. De vigyázzunk! Nehogy kuriózumként kezeljük. A kuriózum érdekes lehet, de az elmélyült alkotó számára érdektelen. A kvalitás mindig sokkal több az érdekesnél. Az előző a szellem világában fönt van, az utóbbi mélyen lent. Szólnom kell még Nagy Benedek briliáns karakterérzékéről, mely a lélek mélységeibe lát. E téren is különös képességekkel rendelkezik. Továbbá felhívom a figyelmet a betűk gazdagságára, játékos és kifejező szépségére, melyek beszédes alakításukkal ugyanazt fejezik ki, mint a mű egésze. Jól látható ez például a most felavatott Radetzky Jenő művön, ahol is a nádas- és sásábrázolás alatt, mint ezek hordaléka látszólag esetiegesen, de valójában nagyon is megtervezetten jelennek meg a betűk. Ez azért is fontos, mert mintha az írógép feltalálása óta a betűkultúra egyre süllyedne, és többnyire a sírkőfaragók sematikus, unalmas betűi terjednének. Hangsúlyozni szeretném még, hogy a mester tökéletes harmóniába olvasztja a műveket az épülettel a domborművek hangsúlyos kőkereteivel, melyek mintha mindig is ott lettek volna és az ablakok és domborművek ritmikus váltakozása az épületet is jelentősen gazdagítja. Biztos vagyok abban, hogy sok, ma még ünnepelt mű fog egyszer teljesen eltűnni a semmibe, mert ürességük lelepleződik, de ezek a művek, amelyeket most itt ünnepelünk, az idők folyamán egyre jelentősebbek lesznek, mert ebben a kétségbeesett, zűrzavaros korunkban az emberi normalités egészséges derűje jelenik meg. Szeretném, ha Székesfehérvár büszke lenne erre a csodálatos domborműsorozatra, mely megérdemelné, hogy egy szép, külön kiadvány is megjelenjen róla. Nagy Benedeknek pedig szívből gratulálok. Rieger Tibor 243
