Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Nagy Veronika: Philine és Annamarie. Gyűjteménygyarapodás a Hetedhét Játékmúzeumban
Nagy Veronika: Philine és Annamarie. Käthe Kruse babák a Hetedhét Játékmúzeum gyűjteményében. mert anyai szeretettel és a gyermeki lélek megértésével készítette a babáit, először a saját gyermekei számára. Käthe Kruse 1883-ban született Boroszlón (ma Breslau), egy varrónő törvénytelen lányaként, Katherina Simon néven. 16 évesen színésznőnek készült, és Hedda Somin néven fel is lépett. Berlinbe szerződtették, és itt komoly színészi karrier várt rá. A színészeten keresztül könnyen bekerült a berlini művészkörökbe. Színészek, írók, képzőművészek keresték a társaságát. 1902-ben itt találkozott a nála 28 évvel idősebb Max Kruse szobrászművésszel, akitől eleinte házasságot nem, csak gyermeket szeretett volna. Végül össze is házasodtak. Közben sorban születtek a gyerekek: Maria (Mimerle), Sofie (Fifi), Johanna, Hannerle, majd a fiúk: Jocher, Friedebald, Michael és Max (1. kép). Közülük Sofie 14 évesen csadakozott anyja üzletéhez és 30 évig vezette a Kruse műhelyt. Az első gyermek születése után Max úgy gondolta, hogy Berlin, az egészségtelen nagyváros nem megfelelő hely egy gyermek felnevelésére, ezért a feleségét és gyermeküket Svájcban telepítette le. Max Berlinben dolgozott, innen látogatta rendszeresen a családját. A gyermeknevelés mellett Käthe filozófiát, festészetet, fotográfiát, rajzot és olaszt tanult. A visszaemlékezések szerint a babakészítés csírája egy levélváltásban gyökerezik Max és Käthe között. Käthe levelet írt Maxnak, hogy a legnagyobb kislány, Mimerle szeretne egy babát, hogy neki is legyen gyermeke, és ő is anyukának érezhesse magát, ahogy édesanyja. Max nem teljesítette a kérést, mert véleménye szerint a kemény, törékeny porcelánfejű baba egy-két nap alatt apróra törne, és nehéz, merev kialakításánál fogva nem is tudna anyai érzéseket ébreszteni egy gyermekben. „Csinálj magad egyet, itt a legfőbb alkalom, hogy kifejleszd művész} képességeidet. ” így született meg az első Kruse baba 1905-ben. A feje egy textillel bevont krumpliból volt, a testét és a végtagjait homokkal kitömött törölközőből alakította ki. Szemét, száját, orrlyukait égetett gyufával jelezte. Nem volt szép, de a kislány boldogan dédelgette addig, míg a krumpli meg nem romlott és a homok ki nem folyt a törölközőből.3 Ezután kezdett Käthe Kruse fűrészporral kitömött vászonból babákat varrni. A legfőbb inspirációt egy 17. század elején élt flamand művész, Frans Duquesnoy puttó-fejecskéjének gipszmásolata adta számára, amellyel egy müncheni kirándulás alkalmával találkozott (2. kép). A fej a gyermekeire emlékeztette, és ez lett aztán a későbbi babák modellje, amit a férje, Max Kruse mintázott meg kifinomult szobrász kezeivel.4 1908-ban a család Potsdamba költözött. A babák ekkor még csak a gyerekek számára készültek, házi használatra. Kereskedelmi forgalomba akkor kerültek, amikor Käthe részt vett a berlini Tietz Áruház „házi készítésű játékok” című karácsonyi kiállításán, és a babáival óriási sikert aratott. A siker titka abban rejlett, hogy Käthe Kruse kifejezetten játéktevékenységre tervezte a babáit. Ez az ő számára azt jelentette, hogy könnyűek, de tartósak legyenek. Ne legyenek törékenyek, mint a porcelán, ne legyenek merevek, mint a fa, ne legyenek sérülékenyek, mint a papírmasé. Olyanok legyenek, mint egy igazi gyermek, tehát a végtagok mozgatása ne legyen hangos, és az illesztések ne látszanak. Egyszerű és természetes karakterük legyen. Az áruházi siker után a játékkereskedők és a babagyárak rögtön érdeklődni kezdtek a babák iránt. Eleinte a berlini lakást rendezték be műhelynek. Bár a babákat kézzel készítették, és ezért nem kellett komplikált gépeket beszerezni, a berlini lakás alkalmadannak bizonyult a babakészítéshez. A vállalkozás Bad Kösenben indult be (3. kép). A család itt is lakott a 2. világháború végéig, amikor Nyugat-Németországba költöztek. Käthe Kruse folyamatosan tökéletesítette a fejeket. A kézimunkát mindennél fontosabbnak tartotta, de a Bad köseni műhelyben ezen a kézműves alapon mégsem tudtak tömegesen babákat előállítani, mert ez nagyon költséges és időigényes lett volna. A gyáripar biszkvitporcelán babái azonban tömegesen készültek Németországban és Franciaországban. Ezekből évente milliós nagyságrend került a piacra, míg a Kruse műhelyben kb. 15.000 darab készült évente. Ennek elle-3 RICHTER é.n. 16-17. 4 LAZENBY 1998,14. 2. kép Francois Duquesnoy puttófej szobrának gipszmásolata (Közli: KRAFFT 1991-1992, 269) 228 3. kép Babakészítés Käthe Kruse műhelyében (Közli: RICHTER 1984, 39)
