Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen együtt említették, illetve azonosították Barchot Kereszthews-majorával.6 Barch a középkorban önálló helységnek számított,7 a 14. században mint önálló plébániával rendelkező település szerepelt.8 Kőből épült, de toronnyal nem bíró, Szent Borbála tiszteletére emelt templommal rendelkezett.9 A Johannita Lovagrend ezen birtoka a szomszédos földesurak és jobbágyok által szinte folyamatosan birtokháborítás tárgyát képezte. A birtokviták, a háborítások során keletkezett nagyszámú peres irat számos adalékot nyújt az itteni gazdálkodásra, állattenyésztésre, de szőlőművelésről, szőlőterületekről nem történt említés. Elképzelhető, hogy a barchi birtokon nem is folyt szőlőtermesztés, mivel a keresztes konventnek az innét mintegy 8 km-re eső iszkai birtokán (ma Iszkaszentgyörgy része) volt szőlőhegye. A jobb természeti feltételeknek örvendő iszkai szőlők létét a levéltári adatok az 1431 és 1503 közötti időszakra egyértelműen bizonyítják.10 Barch és Szent Borbála temploma a török uralom idején elpusztult. A hódoltság utolsó időszakában Barchtól mintegy 3 km-re délnyugatra azonban új falu alakult ki, mely a Keresztes nevet kapta. Barch, a hajdani település egy ideig lakatlan maradt, majd uradalmi puszta lett. Nem is népesült be többet olyan mértékben, hogy faluvá fejlődjön, temploma nem épült fel, de neve Borbála puszta, Borbállai sfjllők vagy röviden Borbálla, Borbála formában élt és él ma is tovább. Az új élet 1660 előtt pár esztendővel magyar lakosok betelepülésével (az első telepes Papp István volt) indult meg egy patak, a Célúm vize közelében. Károly János feltételezte, hogy nem másutt, mint egy 1538-ban keletkezett oklevélben emb'tett, a barchi birtokhoz tartozó majorság, Keresztesek majorja helyén.11 Ez az a major, melyet az 1539. június 9-én Budán keletkezett oklevél Kereztesmayora-nak nevez, mely a Célúm vize és az azon levő malom közelében feküdt.12 13 1865-ben Pesthy Frigyest a település vezetői arról tudósították, hogy az „idősb emberek meghallgatása után as^mondatik, bogy a jelenlegi falutól délnek még mindig találhatók régi épület alakövei. Úgy adják elő, hogy e% valamikor a heresies barátoké volt. ”13 A hagyomány e helyet az 1970-es években is számon tartotta és a falutól délre, Székesfehérvár irányában, a Kismalom-vőggyinél jelölte meg. Ezek szerint Keresztesek majorja itt feküdt volna. A pár évtizeddel ezelőtt bekövetkezett kiszáradásig ehhez a helyhez közel folyt el a Célúm, későbbi nevén a Cene patak, vagyis a Folyó, mely számos malmot hajtott. Ám az a valószínű, hogy az egykori major a jelenlegi település helyén feküdt és nőtte ki magát községgé. A korábbi faluból, Barchból, Borbálából lett a község pusztája és (egyik) szőlőhegye. Az 1660-as csókakői összeírás szerint Keresztes már népes magyar helység volt,14 ahol 18 egész és 7 fél sessiót laktak, 1 egész sessió elhagyottnak minősült.15 1662-ben mint lakott helység 22 és fél jobbágytelekkel bírt.16 A török uralom utolsó évtizedében a falu török földesura, Epho Mehmed részére jobbágy telkenként 1 ft készpénzzel, tizeddel, 2-2 kocsi fával és szénával, 1 pint vajjal, robottal, s közösen 1 tehénnel tartozott. A török császárnak 10 dénár járt.17 Az 1865. évi összeírás szerint 28 lakott, 22 lakatlan házból állt a település, Szentborbálán viszont senki nem lakott.18 Székesfehérvár 1688. évi bekerítésével, visszafoglalásával kapcsolatos katonai jelenlét komoly pusztítást eredményezett. Az adatok sorából egy, a 17. század végi állapotokat rögzítő leírás figyelemre méltó témánk szempontjából, illetve részletessége miatt. Eszerint „Körösztes falu” a török időben az esztergomi érseknek 1 egész telek után 3 fl-t, a török császárnak pedig az egész falu együtt 15 fl-t fizetett. A török földesúrnak, a már idézett forrással csaknem egybevágóan, telkenként 50 dénárt, 2 kocsi fát, két fél kocsi szénát, 1 pint vajat és minden földi termény után tizedet szolgáltatott. A leírás utal a kártételekre azzal, hogy keletkezése időpontjában csak 15 házról tesz említést, azelőtt viszont 20 lakott ház volt. Itt történik először említés a szőlőművelésről, miszerint a keresztesiek szőlőhegye elpusztult, azon kívül halastavuk vize elfolyt.19 A szőlőtelepítés közelebbi idejét nem ismerjük, telepítésre vonatkozó szerződés nem került elő, de a 17. század végétől így már biztos adatunk van a szőlőművelésre. A leírás hitelét erősíti az 1702-es conscriptio, melyből kitűnik, hogy a község 300 hold szántóját háromszor szántják, kaszálója van elegendő, az erdőben legeltethetnek, onnét tűzifa is nyerhető, de szőlőhegye 7 éve elpusztult.20 A 17. század második felében a csókakői várhoz tartozó falu magyar urai közt szerepelt a Kanizsay és Nádasdy 6 ÉRSZEGI 1971,177-264. 7 NAGY 1972, 288. 8 KÁROLY 1896-1904, 395. 9 KÁROLY 1896-1904, 395. 10 ÉRSZEGI 1971, 212-250. 11 KÁROLY 1896-1904, 315. 12 ÉRSZEGI 1971,262. 13 PESTHY 1977,263. 14 NAGY 1972,288. 15 NAGY 1960, 82. 16 KÁROLY 1896-1904, 300. 17 NAGY 1960, 83. 18 NAGY 1960, 84. 19 SZASZINEK 1864,185-186. 20 MNLOLC. 37/17. 178
