Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Varró Ágnes: Mici néni naplója. A vallás és a hit szerepe egy polgárasszony életében az 1930 és 1937 között vezett naplója alapján
Varró Agnes: Mid néni naplója. A vallás és a hit szerepe egy polgárasszony életében az 1930 és 1937 között vezetett naplója alapján A Konkoly-család 1934 decemberéig élte a látszólag eseménytelen, hétköznapi életét, amikor december 7-én, első pénteken rövid, egyhetes szenvedés után, valószínűleg valamilyen bélbetegségben a kisebbik gyermek, Zolika, 11 évesen meghalt (8. ábra). Este 9-kor Zolikám lelke aJóistenhe^ment. — ez áll a naplóban erre a napra. Természetesen sokként érte a családot a haláleset. A temetés körüli teendők lezajlása után következett Mici néni életében a legszomorúbb, legtöbb lelki gyötrődéssel járó esztendő, melynek minden gondolatában, minden percében az elvesztett kisgyerek utáni fájdalom fogalmazódott meg. Rendkívüli lehetett annak az édesanyának a hite, aki három héttel a gyermeke halála után ezt tudja leírni december 31-én hálaadásképpen: Jézusom köszönöm amit adtál elevetted Severn legkedvesebbjét. Te adtad Te elvetted. Áldott a Te szent akaratod. Kis angyalom, köszönöm a sok boldogságot, amelyben részesítettél. Ne felejtkezz meg szenvedő anyádról. Mi nem felejtünk el soha-soha! R.i.P.1 Az 1935-ös év különösen első félévi naplójegyzeteiből nyomon követhetők a fájdalmas lelkiállapot-változások, a gyász különböző szakaszai. Az első hónapban a haláleset tudatosulása a halott kisgyermeket elengedni képtelen, hiába kereső anya irracionális, megható kérdéseiben fogalmazódik meg: Kis életem mi lesz velem nélküled? Zolikám nem fázol? Kis fiam hol vagy? Kis angyalom hol talállak meg? Minden élethelyzetben a kisfiú emléke jön elő. 1935. február 26-án: Nagymosás volt. Gyerek ruha nincs közte. Vagy február 14-én: Bözsivel sétáltunk, szép idő van. Zolika, veled mikor sétálhatok? Sokat sírtam. A templomba járás, imádkozás, a vigaszkeresés egyeden útját jelenti a kétségbeesésben. Hetente több gyászmisét mondat Zolikáért, a későbbi évek során is minden hónap hetedikén. Szűz Máriához is gyakran fordul vigasztalásért, segítségért, akivel sorsát közösnek látja: Ma sírtam, folyt a könnyem Fájdalmas Szfizanya veled együtt, fiainkért. Lisieux-i Szent Teréz és Xavéri Szent Ferenc tiszteletére kilencedeket vállal, de keserűen jegyzi meg, hogy sikertelenül. Az év első felében súlyos depresszióval is küzd, bánat, keserűség, sírás teszi ki mindennapjait. Mit írjak, szenvedek, az emberek is kerülnek, jó barát addig kell míg baj nincs. Semmi egyéb nem foglakoztatja, mint Zolika tragédiája. Erről megrázó őszinteségű sorait őrizte meg a napló a megszokott, rövid tőmondatokban. A lelki bánat május végére testi tüneteket is eredményez, a pécsi nőgyógyászati klinikán operálják. A gyászév vége felé, októberben Zolika kis barátjának halálhíre jelent fordulatot a keserűség magányában. Vilmoska ma hajnalban Zolikámhoz mmt- Nagyon felsebzett ez a hír is. Zolikám már nincs egyedül. Ugyanebben a hónapban egy másik lakásba költözött a család. Az új környezet nagyban hozzájárult a lelki rehabilitációhoz, a gyász feldolgozásához. A halál első évfordulóján, december 7-én requiem, gyászmise volt a kisfiúért, majd az utána következő napon Mici néni lefejtette a gyászfátyolt a kalapjáról. Tulajdonképpen ez után sikerült ismét fokozatosan a környezet, a baráti társaságok programjaiba visszailleszkedni a családnak. Mély, feltétel nélküli hitről tanúskodnak a gyászévet lezáró hálaadó sorai: Köszönöm édes jó Istenem segítséged az éven át. Nagyon szomorú és keserű év volt. Fölajánlom ez év rengeteg test-lelki szenvedését kis angyalom Zolikám lelki üdvére kéréseim meghallgatására. Adj erőt Istenem, hogy a nagy csapást, fájdalmat ha a Te szent akaratod úgy kívánja el tudjam érted viselni. Jézusom ne hagyd el a benned bízókat, mutasd meg irgalmadat. Amen. Mici néni naplója még számos feldolgozandó szempontjával előadások, tanulmányok sorát kínálja a jövőben. Jelen munkámban a naplóíró asszony eseménydús vallásos életébe, mindennapjaiba igyekeztem bepillantást nyújtani. Ebből az is megállapítható, hogy a harmincas évek egyházi élete mennyi fórumot, mennyi alkalmat, lehetőséget kínált a hívő keresztény ember számára egyrészt a vallásgyakorlásra, másrészt az irgalmasságra és jótékonykodásra. Ez az értékrend természetesen beleivódott, beleépült az egyén hétköznapjaiba is, hogy segítségével válaszokat, vigaszt, életcélt, megoldásokat találjon a saját sorsának olyan kérdéseire és tragédiáira is, amelyek megoldására csak a Mindenhatóban való hit birtokában lehet képes. 8. ábra A Konkoly család és Kádár Mária sírja a szolnoki temetőben. Varró Agnes felvétele, 2017. 173
