Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

gely Rövid Magyar Krónika (1660 k.) című műve.56 Főhőse a katolikus vallású és koronás királyának, Habsburg II. Ferdinándnak tett esküjéhez hűséges Esterházy Miklós (1582—1645, 1625-től nádor), aki a református Bethlen fejedelem és a muszlim Amurathes szultán udvara — Zrinivel közös — mesterkedései ellen győztesen kerül ki az ütközetből, erkölcsi és katonai szempontból egyaránt. A darab valós történeti eseményeken alapul, de erősen kiszínezve, fiktív szereplőkkel mutatja be az Esterházy család nagyságát. A témaválasztás nem véletlen, hiszen az előadást a Szombathelyen született galánthai gróf Esterházy Imre Gábor (1689-1763) nyitrai püspök és egyben Nyitra vármegye főispánja tiszteletére mutatták be, aki éppen 1741-ben, az előadás esztendejében kezdte meg szolgálatát székvárosában. A didaktikus darab a hűség és a bátorság fontosságára tanította a diákszereplőket és a nézőket, emellett (piarista gimnázium lévén) katolikus történelem-szemléletüket is jelentős mértékben alakította. E tanító és buzdító előadásnak egy másik, ugyanennyire meghatározó oka is lehetett: 1741. június 25-én koronázták Pozsonyban Magyarország uralkodójává Mária Teréziát, miközben már zajlott a királynő trónját megrengető osztrák örökösödési háború (1740—1748).57 Tárgyalt évünkben a királynő trónját nem utolsó sorban az akkor összehívott magyarországi generalis insurrectio mentette meg.

Felmerült a kérdés, hogy a prémiumátadás alkalmából színre vitt ókori és középkori témájú történeti játékok, valóságos erkölcsi példázatok tartalma, fő- vagy valamelyik másik hősének cselekedete mennyire utalhatott az alapítvány-tevőre? Véleményünk szerint ez a megfeleltetés a családtörténeti prezentációk esetében biztosan alkalmazható: a bátor Theodosius Junior (Nagyszombat, 1737)58 és a keresztény hitre tért, feleségéhez hűséges, 1386 táján játszódó Jagelló (Sopron, 1738. május)59 esetében valószínűleg hatást gyakorolt az előadásra. Primus (Paulus), Michaël és Emericus Esteras élettörténete követendő példaként állt a 18. századi családtagok és a nézők előtt, megelevem'tették az Esterházy család kereszténységet — különösen a katolikus felekezetet — és hazát védő (Auxiliator; Defensor, Promotor) hivatását. Mindezek által ragyogóbbá tették a család fényét, erősítették magyar rendi-nemesi öntudatát. A barokk udvari reprezentáció e formája a színjátszó diákok történeti, zenei és retorikai ismereteit, előadókészségét fejlesztette, számukra és közönségüknek erkölcsi példázatként szolgált. A díjazások további pályájukat segít(h)ették, különösen, ha visszatértek származási helyükre a soproni és a nagyszombati jezsuita gimnázium földrajzi-kulturális körzetében.60

Inductio IV. - A Koháryak és Grassalkovich (I.) Antal oktatási mecenatúrája

A 16. században emelkedett az arisztokrácia soraiba a csábrági és szitnyai gróf Koháry család.61

Az Inevitabilis Pati Sors/ olim/ In Mathia Corvino genuine declarata című színdarab Hunyadi Mátyás ifjú korába kalauzolja, de nem említi az oszmánokkal vívott csatákat. A három felvonásos, Actusonként 9—9—8 scénából álló, a felvonások között allegorikus szövegű Chorusokkal tagolt, latin nyelvű előadást a korponai piarista gimnázium diákjai tolmácsolásában láthatta a felföldi város közönsége 1732-ben.62 A drámaprogram szerint az előadás mecénása csábrági és szitnyai Koháry András (1694—1757) lovassági tábornok, Hont vármegye örökös főispánja volt. A színdarab témája: a kiskorú Mátyás fogsága Prágában Podjebrád Györgynél (a drámabeli Podebragiusní1), majd pedig Pesten, a Duna jegén 1458. január 24-én történt királlyá kiáltása és annak körülményei.63 A drámaszöveg fő forrása Bonfini említett híres históriája 3. tized 9. könyvének első része,64 emellett költői invencióval is van dolgunk, amiről így ír a periocha 2. oldala — kronosztichonjában az előadás évszámát (1732) rejtve: — „Caetera DeDVXIt ConsVeta eX Dote poesis. ”65

56 Később Spangár András jezsuita történész bővítette ki a szöveget 1732-ig terjedő folytatással. Ennek kiadása: Rövid Magyar Krónika sok rend-béli fó historiás Könyvekből nagy s^orgalmatossággal egybe s^edettetett és irattatott Petthö Gergelytől, Kassán, Nyomtattatott az Akadémiai betűkkel, 1753. Facsimile kiadás: Bp., Dharma, 1993.

57 Bővebben a korszakról: BARTA 1994; SZÍJÁRTÓ M. 2005, 242-245.

58 Theodosius junior pietate duce de Joanne Tyranno triumphum agens, Tyrnaviae, Typis Academicis, per Leopoldum Berger, [1737]. (ELTE EK Kt MIN A. 50.)

59 Jagelló/ ex Magno Uthuaniae/ duce/ Rex Po/oniae/ ekctus. / Das ist:/ Jagelló/ Auss einen Gross-Fürsten von Lithauen/ Erwählter/ König in Pohlen, Sopronij, Typis Philippi Joannis Rennauer, [1738]. (OSZK Pro 34.) Adata: JUHAROS 1933, 58—59; STAUD II, 1986,161..

60 Az Esterházy-alapítvány színdarabjairól bővebben: MEDGYESY S. 2015a, 477—494.

61 NAGY Iván 1859, 288-294. Koháry II. Istvánról a 291. oldalon olvashatunk.

“ KILIÁN 1994, Korpona, Nr. 3.

63 Az Argumentum ezekkel a szavakkal adja meg az actio tartalmát: „Mathias Corvinus in secundis Pragae vinculis, quid sperare poterat, nisi Joannem: me oportet minui, illum autem (Ladislaum Posthumum Regem Hungáriáé) crescere? At cecidit sors super Mathiam; nempe: imminuto per fata Ladislao, crevit in Throno et annumeratus est cum triginta tribus Regibus Hungáriáé cum Epigraphe: Per multas tribulationes oportet nos intrare in Regnum.” Latin nyelvű, 8 oldalas, szereplőnevekkel ellátott színlapja: Inevitabilis Fati Sors/ olim/ In Mathia Corvino genuine declarata, Budae, Typis Joannis Georgii Nottenstein, [1732], 2. (PKK P/33/8/7//7.)

64 BONFINI 1995, 698-707.

65 Inevitabilis Fati Sors, i. m., 2.

15