Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Szabó Balás: A verebi Végh-család a székesfehérvári Szent István Kiály Múzeumban őrzött kottagyűjteménye

Szabó Balázs: A verebi Végh-család a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban őrzött kottagyűjteménye

A verebi zenei események már a kortársak körében figyelmet keltettek. Mátray-Rothkrepf Gábor nagy zenetörténeti összefoglalása, A Muzsikának Közönséges Története 1829-ben megjelent második, a magyar zene történetét tárgyaló részében az ország hét legjelentősebb rezidenciális együttese, „hazánk Nagyjainak tulajdon hangász karaik” egyikeként említi a Végh-zenekart: „M. Végh uraságé Vereben, Fehér Vármegyében, folyó századunk első tizedében,”10 11 Nemzetközi rangú muzsikusok sem kerülték el a kúriát: még Beethoven látogatásának lehetősége is felmerült, amikor a mester 1800. május 7-én Giovanni Puntóval (eredeti nevén Jan Václav Stich), a cseh származású kürtvirtuózzal adott közös hangversenyt a Budai Theatrumban (Várszínház). Az elképzelés végül meghiúsult a két művész összezördülése miatt; Beethoven (a Végh-famíliával egyébként baráti viszonyban lévő) Brunszvik-családot látogatta meg Martonvásáron, míg Punto Vereb felé vette útját." Az Európa szerte koncertező kürtművész huzamosabb ideig tartózkodott a településen, s a családi krónika szerint többször is fellépett az itt rendezett hangversenyeken.

A zenekar Fusz Pozsonyba való távozását követően még jó darabig működött. Végh [III.] Ignác (1789—1842) alatt az állandó „musikai kar” nagysága 18-20 főre becsülhető: karmestere a neves tenorista, zeneszerző, a felső-ausztriai származású Franz Roser, koncertmestere 1808—1814 között Stephan Franz (utóbb a bécsi udvari színház zenekarának tagja, majd 1828-tól igazgatója) volt. 1809-ben (Mátray híradása nyomán) az „udvari hangász compositor, hornista és klavíristd’ fivérek, Nislejános és Dávid is itt vállaltak szolgálatot.12 Több alkalommal (1811-ben, 1818-ban, 1820-ban és 1822-ben) vendégeskedett Vereben az országos hírű hegedűvirtuóz és verbunkos zeneszerző, Csermák Antal.13

A Végh-famüiához közvedenül kötődő legjelesebb muzsikus — Fusz mellett — mindazonáltal Végh [VI.] János (1845—1918), Liszt Ferenc baráti körének tagja, a Zeneakadémia 1875—1886 között hivatalban lévő alelnöke volt. A zeneíró Ábrányi Kornél jellemzése szerint:

,Magyarország összes nem ex professo [hivatásos] zenévelfoglalkozó műszeretői és amatőrjei közül kimagaslik. Ha nem lenne kúriai bíró, hanem lenne külföldön ex professo zenész zeneköltő, ott bizonyára még inkább kimagasulna, mert még ott is Auer-lámpákkal kell keresni az olyan zenészeket, akik annyi tudás, érzés, technikai készültség és gondolati tartalommal képesek a zenét művelni, mint ő. Sokat, sokfélét és sok irányban komponált mindig magas színvonalon.”14

Végh János zeneszerzői tevékenységét az utóbbi időben növekvő érdeklődés övezi: művei többször is felcsendültek közönség előtt, vonósnégyeseit a historikus hangszereken játszó Authentic Quartet lemezre játszotta.15 Életművének átfogó, elemző vizsgálata mindazonáltal a magyar zenetudomány megoldandó feladatai közé tartozik — ehhez persze elengedhetetlen „sok irányban komponált” művei összegyűjtése, műjegyzéke összeállítása.

A Végh-család 150 esztendőn keresztül gyarapítón kottagyűjteménye az 1931—32-es Fejér megyei címtár bejegyzése szerint — melyet minden bizonnyal a család adatközlésére alapoztak - mintegy 3000 kottából állt.16 A 2. világháború során a község óriási megpróbáltatásokat szenvedett. Végh (VI.] János fia, Végh Gyula a család másik kastélyába, Bozsokra menekült nagybátyja, Végh Endre elbeszéléséből értesült a tragédiáról, melyet naplójában így örökített meg:

„Ő is, mint én, talán leginkább bánkódik az elpusztult «szép» és kulturális értékű tárgyak elvesztése miatt. Képek, bútorok, még empire-kályhák is tönkrementek. Amit lehetett, elhurcoltak, vagy csak egyszerűen összezúztak. A könyvtárszoba egyik faliszekrényében volt az Atyám által gondosan rendezett hangjegy-gyűjtemény, mintegy 3000 darab, sok ritka és nagyon értékes darab, például Beethoven symphoniáinak egykorú, gyönyörűen metszett partitúrái, Mozart régi, acélmetszetekkel díszített kiadása stb. Atyám összes szerzeményei is ott voltak összegyűjtve, sok kézjratú hangjegy egyetlen példánya. Mindezt az oroszok kihányták a szekrényből, és a szobát WC-nek használták. Velics Mária a Vöröserdőn talált meg egy cello-hangjegyet. A híres régi cello, két jó hegedű és egy viola d 'amour összetörve, a Zongorák és a harmonium darabokra zfzpa a törmelék és a szemét között hever.”'1

Az 1809-ben (más forrás szerint 1812—1815 között)18 klasszicista stílusban épült kastélyt az őt ért bombatalálat ellenére sem érte olyan mértékű kár, melyet ne lehetett volna kijavítani — ám 1949—50 körül teljesen lebontották az épületet, a fényes zenei élet egykori helyszínei közül mára csak az 1805-ben avatott színház maradt fenn. A kottatár pusztítást

10 MATRAY 1984, 210. Sas Ágnes szerint: „Mayáról az alkalmanként felállított, miséken, opera-előadásokon közreműködő együttesrőlfeltehetjük, hogy helyi tanítókból és talán székesfehérvári templomi zenészekből állították ki — ahogy zenetanárként is Hahner Makárt alkalmazták Székesfehérvárról.”, ld. SAS 2017, 287.

11 BRODSZKY 1976,62.

12 MÁTRAY 1984,240.

13 DAKÓ - VITEK 2003, 201.

14 LIPHTAY 2009, 99.

15 János Végh. String Quartets (Hungaroton — HCD 32726, 2013)

16 LIPHTAY 2009, 11. Mellette értékes hangszergyűjteménnyel és gazdag könyvtárral is rendelkeztek.

17 LIPHTAY 2009,166.

18 DAKÓ - VITEK 2003,191.

128