Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Mona Dániel: Kozmopolitából nacionalista: Zichy Géza operaszerzői stílusváltásának okai és következményei
Mona Dániel'. Kozmopolitából nacionalista: Zichy Géza operaszerzői stílusváltásának okai és következményei „I. Ferenc József maga adta ki a királyi kéziratot, mely II. Rákóczi Ferenc hazahozataláról rendelkezik■ [■ ■ ■] Hyen körülmények közt nem csodálnivaló, hogy az első Rákóczi-operát a király egyik hű embere, belső tanácsosa, gróf Zichy Géza írta meg, -sa magyar királyi Opera sietve készült el az újdonság betanításával, hogy még Pucríni Bohémjei előtt a közönség elé vihesse. De aki gróf Zichy Géza lelkületét ismeri, bátran fólteheti róla, hogy az idők sajátságos változása előtt is foglalkozott egyel a témával; hogy erős magyarságát, tiszta hazaszeretetét régen érdekelte a magyarságnak, a hazaszeretetnek ez a fenséges inkarnáríója; hogy szívében a királyhoz való hűség régen kiegyezett a nemzet nagy múltjához va^ hűséggel; hogy költői képzeletét, zenei inspiráríóját régen megragadta az a sok fájdalom, az a sok dicsőség, az a mámoros hangulat, mely a tárogatók búgó kesergése, trombiták riadó harsonája gyanánt szól hoznánk Rákóczi Ferenc történetéből. ”17 Ismerve az utókor (sőt, a korabeli sajtó nagy részének) véleményét, nehéz nem ironizáló írásként olvasnunk a szöveget, de bizonyos kifejezések megkérdőjelezhetetlenné teszik Ábrányi őszinte lelkesedését és Zichyt védő jóindulatú mentegetőzéseit. A továbbiakban arról ír, hogy a hamvak hazaszállításának híre csak alkalom volt Zichynek, hogy végleges formába önthesse ezeket a lelkében hordozott gondolatokat. A szövegkönyv már említett hiányosságait, a cselekmény drámai élének teljes elvételét nem „a belső titkos tanácsos óvatosságának” rója fel, hanem „a költő gyöngéd lírai egyéniségének” tulajdonítja, mely a „tüzes páthosf’ helyett a „hazafias busongást” állítja műve középpontjába. Az Újság munkatársa (bizonyos 1. t.) kevésbé a hazafiasságot és a régóta érlelést, sokkal inkább az udvar jóindulatára való igényt tartja Zichy legfőbb motivációjának. így ír szintén március 31-én: „Egyébként más okból is bántóan felötlő ez a darab. Spontán termett művész} alkotás igényével jelentkezik, holott számító alkalmi munka, aktuális tényezőkkel és eseményekkel számoló hazafias hatáskeresés. ”18 A cikk írója — mindamellett, hogy lesújtóan nyilatkozik a zenéről - nem érzi őszintének az operában megjelenő magyarságot, szerinte „csak színpadi czeremónia, mely puffog s az egész munkán végigjambikus és chorijambikus lábakon szökell szövegben és zenében egyaránt. ” Ez a vélemény is azt sugallja, hogy Zichy teljes tudatossággal, mindig előre eltervezetten választott irányzatot operáihoz. A millennium évében talán sejtette, hogy egy dátum önmagában nem lehet olyan erős és tartós hatással az operadivatra; tudta, és nyilván érzékelte a nemzeti operák bemutatóinak halvány sikeréből, hogy a közönséget továbbra is kozmopolita művekkel lehet megszólítani. Amikor viszont a közhangulat változott meg, és nem egy évforduló, hanem a publikum kívánta meg a stílusváltást, a magyaros hangot, Zichy alkalmazkodott ezekhez az új igényekhez. Azonban egyértelműen túlméretezte a Rákóczi-ödetet, mikor trilógia írása mellett döntött. A korábbi óvatos, okos tervezés—időzítés helyett hosszú távra előre megtervezte kompozíciós teendőit. Saját csapdájába esett, mert a trilógia „kötelezettsége” miatt nem követhette az aktuális operadivatot. Ahogy a 2/a táblázatban is látszik, 1907-től a magyaros operákat nem tudják kilencnél többször színpadra állítani. Szabados Béla, ifjabb Ábrányi Emil és Buttkay Ákos ádagnál magasabb számú előadást megélt kozmopolita művei között szerényen húzza meg magát Szeghő Sándor Báthory Erzsébetje és Zichy utolsó operája, a mindössze hatszor előadott Rodostó. Zichy ragaszkodása a trilogikus formához tulajdonképpen operaszerzői karrierje végét eredményezte. Az Operával és a bécsi udvarral ápolt jó viszony is kevés volt ahhoz, hogy sikerre vigye a trilógia cselekményben első és utolsó darabját. Bukásuk után Zichy felhagyott az operakomponálással. Összefoglalás Zichy Géza operatermésének értelmezéséhez elengedheteden, hogy megvizsgáljuk a századforduló környéki magyar operaéletet, és figyelembe vegyük az aktuális politikai helyzetet. Ezek áttekintésével ugyanis világossá válik, hogy Zichy teljesen tudatosan tervezte meg operai életművét: mindig körültekintő volt, és jó érzékkel reagált az operajátszásban és operaszerzésben jelentkező divatokra. Bár kozmopolitaként egyre kedvezőbb kritikákat kapott, a 20. század első éveiben ő mégis a magyar nemzeti operastílust választotta. A megvizsgált kritikák sok mindenről árulkodnak. Egyrészt bizonyítják, hogy a közönségben kezdetektől jelen volt egy Zichyt dilettáns arisztokratának, illetve zseniális költő-zeneszerzőnek tartó réteg. Másrészt csaknem valamennyi kritika egyetért abban, hogy Zichy operái zeneileg (kiváltképp a hangszerelés) értékesebbek, mint szövegileg. Abban is egyetértés mutatkozik, hogy míg Zichy kozmopolita operái egyértelmű fejlődést mutatnak, addig nemzeti trilógiájának művészi minősége folyamatosan süllyedt. A folyóiratokból látható, hogyan fogy az évek múltával a témáért és a megvalósításért lelkesedő cikkek száma. Az Operaház első világháború előtti repertoárjának, bemutatóinak áttekintéséből kiderült, hogy az intézménynél korábbi intendánsi tisztsége miatt befolyásos, de társadalmilag egyébként is kedvező helyzetben lévő Zichy korának legsűrűbben játszott magyar operaszerzője volt. Ez az adat azonban hamar irrelevánssá válik, ha szembeállítjuk a kritikákkal, a fél- vagy negyedházas előadásokról beszámoló cikkekkel, illetve a bevételi leírásokkal. Hogy operái mégis ilyen sokszor színpadra kerültek, csak részben a személyes befolyás eredménye. Fontos szerepet játszott az időzítés is: Zichy két legsikeresebb operája, a Roland mester és a Nemo az aktuális divatokhoz való alkalmazkodásnak köszönheti a többi Zichy-operánál nagyobb sikerét. 17 ifj. Ábrányi Emil, „Nemo", A Nap 1905. március 31. 18 Az Újság 1905. március 31. 119
