Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban
Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban Tanulmányunk témája a 18. századi, hazai iskolai színjátszás, az oktatás és a mecenatúra kapcsolatának vizsgálata. Górcső alá vesszük és néhány, főként az egyes mecénásokhoz köthető példával illusztráljuk, hogy a 17—18. században kötelező tananyagként előadott, történeti témájú középiskolai színdarabok milyen ókori, középkori és kortárs történeti forrásokból merítettek? Melyik egyetemes vagy magyar történeti témaköröket dolgozták fel a jezsuita és piarista gimnáziumi színpadokon, és ezzel hogyan járultak hozzá a diákság pátria-tudatának, felekezeti identitásának és oszmán-képének fejlődéséhez és minőségéhez? Kik voltak a mecénásai ezeknek az előadásoknak? A mecénás személye, családjának múltja vagy az előadás idején betöltött tisztsége hogyan hatott a bemutatott színdarab cselekményére? Volt-e kapcsolat a darab cselekménye és mecénása között? Inductio I. - Kutatástörténeti előzmények, vizsgálódásaink forrástípusai és korabeli terminusai A nevelés- és művelődéstörténeti kutatás számára az 1980-as évek eleje óta ismert, hogy a Magyar Királyság területén nagyjából az 1570-es évek és 1792, azaz a kolozsvári hivatásos színtársulat megalakulása közötti időben — az ismert történelmi körülmények, pl. az ország három részre szakadása miatt — a színjátszás világát a középiskola jelentette. Kisebb szereplőgárdát mozgató, kisebb számú, alkalmi előadásokat produkáló kastélyszínházakról van tudomásunk, de az igazi színi élet a 17-18. században a protestáns kollégiumokhoz és a katolikus szerzetesrendek gimnáziumaihoz kötődött. Több mint tízezer iskolai előadásról tudunk a késő reneszánsz és a barokk időszakból. Minden oskolában a tanév szerves részét képezték az oktatási alkalmakon (pl. vizsgák), a mecénás születés- és névnapján és az egyházi év ünnepein (pl. karácsony, vízkereszt, nagypéntek és húsvét, úrnapja, Nagyboldogasszony; szentek ünnepei, különösen a tanuló ifjak védőszentjei: Szent Balázs [február 3.] és Nagy Szent Gergely pápa napja [március 12.]) bemutatott előadások. Az osztályonként színpadra állított, gyakran több felvonásos és felvonásonként általában 5—7 jelenetre osztott darabok szövegét az adott középiskola tanárai írták és az ott tanuló diákok mutatták be. A legtöbb gimnázium és kollégium saját színpaddal rendelkezett, ahol - leginkább a jezsuiták - fény- hangeffektusokat, valamint színpadképeket11 alkalmaztak. Minden felekezet gimnáziumából van adatunk történeti, mitológiai, szerelmi és vallási tárgyú drámák előadására. A Magyar Királyság területén élt népcsoportok anyanyelvének megfelelően latin, magyar, német, lengyel, szlovák és román nyelvű előadások hangzottak el.11 12 A magyarországi, 17-18. századi iskolai színjáték kutatása több évtizedes múltra tekint vissza. 1979-től az MTA Irodalomtudományi Intézet Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoportjában Staud Géza, Varga Imre, Kilián István és Pintér Márta Zsuzsanna munkája során elkészült az iskolai színjátékok előadásáról szóló történeti adatok számbavétele.13 Ezzel a kutatómunkával párhuzamosan ugyanez a kutatócsoport feltárta és közreadja a 18. századi iskoladráma-szövegeket a Régi Magyar Drámai Emlékek 18. századi sorozata keretében.14 Emellett számos monográfia és tanulmánykötet látott napvilágot a barokk iskolák kultúrájának sokszínű világáról.15 Nemzetközi téren a reneszánsz és barokk iskolai színjátszás és színlapkutatás témájában különösen fontos Elida-Maria Szarota,16 Jean-Marie Valentin (Párizs, Sorbonne),17 és a jezsuita rend múltjára vonatkozóan Carlos Sommervogel18 munkássága. Ehhez a kutatómunkához csatlakozik az eddig alig vizsgált korabeli színlapok feltárása, adattárba rendezése és kritikai kiadásának előkészítése.19 Vizsgálódásaim kiinduló pontját és fő bázisát a 17—18. századi magyarországi iskolai színjátszás egyik legfontosabb forrástípusa, az eddig nagyjából ismeretlen drámaprogramoknak mintegy másfél ezres száma jelenti. A színlapok a 17—18. századi, 90%-ban nyomtatott formában maradtak fenn. A kéziratos színlapok közül számottevő mennyiséget, összesen 19 darabot a Magyar Piarista Központi Könyvtár és Levéltár őriz a piarista rend privigyei, nyitrai, pozsony-11 The Sopron Collection of Jesuit Stage Designs 1999. 12 KILIÁN 1990, 23-27; 2002, 5^13. 13 Az egyes felekezetekre és a szerzetesrendi iskolákra vonatkozó adattárak összesen hét kötetben láttak napvilágot: STAUD I—III, 1984— 1988; VARGA 1988; KILIÁN - PINTÉR - VARGA 1992; KILIÁN 1994. 14 RMDE XVIII. század 1-6. 15 A hazai barokk drámakutatás kiadványait sorjázzák: NAGY Júlia 1998; SZEDMAK 2009. 16 SZAROTA 1979-1983. 17 VALENTIN 1978; 1983-1984. 18 SOMMERVOGEL I-XII, 1890-1914. 19 A drámaprogramok 98%-ban magyarországi tanintézmények előadásait dokumentálják. A Habsburg Birodalom területét lefedő jezsuita Provincia Austria Lajtán túli területeiről Graz, Klagenfurt és Linz, valamint a mai szlovéniai Ljubljana kollégiumaiból rendelkezünk periochákkal a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirattár Jesuitica állományában, a jezsuita Paintner (Antal) Mihály (1753-1826) gyűjtésének eredményeként, a Dramata Jesuitarum, (PFKK 118. H. 5. //1. pag. 5-24.) colligatum részeként. Bővebben: MEDGYESY S. 2014,101-116. 10
