Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Novicsihin, Andreay - M. Lezásk Gabriella - Gáll Erwin: Tarsolylemeztöredék Andrejavszkaja scselből. Gontolatok a tarsolyok kelet-európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban
Novicsihin, Andrej — M. Lecsók Gabriella — Gáli Erwin: Tarsolylemeztöredék Andrejevszkaja scselből... dig azonosított példány díszített. 2. Ritkaságszámba megy a tarsolylemezek körében a középen való négyzet alakú áttörés, amelynek szabályossága alapján az Andrejevszkaja scseli példány esetében egyértelmű, hogy a tárgyat készítő mester utólagos beavatkozásáról lehet szó. A hossznégyszögben kivágott lemez előlapjára középső veretet szereltek, amely megőrződött, a tarsoly testére erősített bújtatóverettel együtt (ld. a rekonstrukciót: 2. tábla). A középveret eléggé messzi formai analógiái a Krjukovo-Kuzsnoje (Ru, Mordvin Köztársaság) 256. sír,20 a Martan-Cu (Ru, Csecsen Köztársaság) 10. katakomba tarsolyainak bújtatóveretei,21 de a Karos 11/41. sír veretes tarsolyának bújtatója is ebbe a típusba tartozik (4. tábla A).22 Ez a verettípus azokkal a 10—11. századi figurális öweretekkel és csatokkal is párhuzamba állítható, amelyek az Eszak-Kaukázusban viszonylag nagy számban megtalálhatók.23 3. Az Eszaknyugat-Kaukázus térségéből származó töredékes lemez használati módja a Kárpát-medencében egyeden analógiát ismer; a banai sírból előkerült tarsolylemez bújtatóverete azonban, ahogyan említettük, nem maradt fent. A Banán előkerült szablyás sírban megtalált tarsolylemez közepén egy hosszú négyszög alakú áttörést alkalmaztak (ld. 2. kép és 4. tábla В 1). Ez a hossznégyszög alakú áttörés is - a hádapon vizsgálható formája alapján - szabályos. Az erős kopásnyom alapján a lemez középső függőleges hossztengelyében húzódó sáv arra utal, hogy a zárószíj a lemez felületén rögzített volt, a feltételezések szerint pedig egy négyszögletes bújtatókereten haladt át, amely révén rögzítették a tarsolyt. Az Andrejevszkaja scsel térségbeli analógiái a moszkvai Mardzsani-gyűjteményből ismertek, amelyek azonban sajnálatosan kontextus nélküliek. A három, gyűjteményből származó ezüst tarsolylemez elő- és hádapja középső részén téglalap alakú nyílásokat vágtak, azonban csak a 2. példány kivágásában maradt meg a bújtató lemezszalag (4. tábla В 2-4)A Tehát leszögezhető, hogy a tarsolylemezek zárószerkezete két eltérő típust képvisel. A szakirodalom által „régi” és „új” zárószerkezetnek nevezett típus közül az elsőt dokumentálhattuk az Andrejevszkaja scseli példányunk esetében. E két eltérő zárószerkezet jellegzetességeit a 2. képen próbáljuk szemléltetni. Ha elfogadjuk Rugyenko állítását a Mardzsani példányok előkerülése topográfiai helyzetével kapcsolatban (az Urál déli előtere), hogy az ilyen jellegzetességű tarsolyok elsősorban a steppe zónából származnak, e sorból pedig mindössze egyeden kivétel van: a banai példány. A hasonló jellegű zárószerkezetű tarsolyok térbeli elterjedését a 3. képen próbáljuk szemléltetni. Tehát zárószerkezet szempontjából a töredékes tarsolylemezünk a banai és a Mardzsani-gyűjtemény példányaival Tarsolylemezek Új, eltérő zárószerkezetü tarsolyok (33 példány: 26 db - Kárpát-medence 5 db - Kelet-Európa 2 db - Skandinávia) Közepükön kivágott tarsolylemezek Hátlapja középső részén hossznégyszög, téglalap alakú nyílás, veretes tarsolyokhoz hasonló zárószerkezet (Bana, Mardzsani-gyűjtemény - 3 példány Hátlapja középső részén hossznégyszög alakú nyílás, középverettel díszítve, veretes tarsolyokhoz hasonló zárószerkezet (Andrejevszkaja scsel) Veretes tarsolyok középverete, azonos zárószerkezete 2. kép A tarsolylemezek zárószerkezeteinek rendszerezése 20 ИВАНОВ 1952,102. 21 VINOGRADOV 1983, Abb. 4/11. 22 RÉVÉSZ 1996,278. 23 ПЪЯНКОВ 2014, 80. 24 A Mardzsani-gyűjtemény tarsolylemezeiről részletesen ld.: РУДЕНКО 2016, 73-79; FODOR 2017, 723-731. A „valószínűleg” Dél-Olaszországból származó és a 11—12. századra keltezett tarsoly elefántcsontfedele, illetve a Hampel József által közölt gipszmásolat, egy kőlap reprodukciójaként, régészeti és történeti interpretációra teljes mértékben alkalmadan (HAMPEL 1901, 448; SCHULZE-DÖRLAMM 2010,187: 91.). 70
