Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Novicsihin, Andreay - M. Lezásk Gabriella - Gáll Erwin: Tarsolylemeztöredék Andrejavszkaja scselből. Gontolatok a tarsolyok kelet-európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban
Alba Regia 45. (2017) 67-88. Novicsihin, Andrey - M. Lezsák Gabriella - Gát.t. Erwin Tarsolylemeztöredék Andrejevszkaja scselből Gondolatok a tarsolyok kelet-európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban 1. A LELŐHELY ÉS A LELŐKÖRÜLMÉNYEK1 Andrejevszkaja scsel középkori temetője az Eszaknyugat-Kaukázus előterének dombvidékén található, az Anapa város (Ru, Krasznodari járás) keleti szélén lévő Szu-Pszeh-től 6 km-re, délkeleti irányban (1. tábla). A temetkezőhelyet 1987- ben azonosították, gázvezetékfektetetési munkálatok során. A leletmentést az anapai régészeti múzeum munkatársai végezték el, néhány tárgyat azonban a helyi lakosok szedtek össze, akik aztán beszolgáltatták őket az Anapai Régészeti Múzeumba. A legtöbb tárgy Sz. G. Bandurko (anapai lakos), amatőr helytörténésztől származik. 1991-92-ben az anapai régészeti múzeum munkatársai párhuzamosan a gázvezetékfektetési munkálatokkal, A. M. Novicsihin vezetésével feltárást folytattak, amelynek során 5 gyermeksírt és egy 11—12. század első feléből származó hamvasztásos, illetve jelképes (kenotáfium) temetkezésekből álló temetőrészt kutattak. A topográfiai megfigyelések szerint a temető két részből áll: egy korai, 9—12. századi részből, amely kurgán nélküli és a domb felső részén fekszik, illetve egy későbbi, kurgános temetőből, ami a 13—14. századból származik, és már a síkságon található. Tehát legalább két temetővel számolhatunk. 2015-ben Bandurko további leleteket adott át a múzeumnak, amit 1980-ban talált az elpusztult temetőrészben, és a beszolgáltatás idejéig a saját házában őrizte. Elmondása szerint a 2015-ben beszolgáltatott leleteket a feljebb fekvő, kurgán nélküli, elpusztult temetőrészben találta. Mára az Andrejevszkaja scsel középkori temető anyagainak többsége bekerült a tudományos vérkeringésbe. A kutatások eredményeinek általános leírása mellett2 az ásatás vezetője publikálta a jelképes mellékletes sírt (melyet „katonai”-ként határozott meg), amelybe egy felszerszámozott lovat is elhelyeztek,3 és az öt gyermektemetkezést.4 Emellett publikálásra kerültek az elpusztult sírokból előkerült fegyverek, ruhadíszek, illetve lószerszámok,5 és külön a lószerszámdíszek.6 Ez utóbbiak között szerepel az a vésett jelenetes üstökdísz, amely a 11-12. század fordulójára datálható katonai kenotáfiumból származik. A jelenetek értelmező elemzését G. G. Korok végezte el több munkájában.7 A lószerszámok elkészítésének technológiájára vonatkozóan L. V. Konykova végzett kutatásokat.8 Az Andrejevszkaja scselből előkerült lószerszámok leírása bekerült Je. A. Armarcsuk könyvébe is, amely a Fekete-tenger északkeleti partvidékének középkori lószerszámait dolgozta fel.9 E kötet mellékletében szerepelnek a temetőből előkerült zablák és kengyelek fémvizsgálati eredményei,10 valamint a lószerszámdíszek elemzései is.11 Az Andrejevszkaja scsel lelőhelyről múzeumba jutott tárgyakon látható tűz nyomaiból ítélve a temető birituális volt: a hamvasztásos és csontvázas temetkezések egyaránt megtalálhatók. A csontvázas temetkezésekhez tartozott a hiteles 1 Az Anapai Régészeti Múzeum közöletlen leleteit 2016 őszén dokumentálta az a magyar kutatócsoport, amelynek célja a Kaukázus északi előterében lévő múzeumok, régészeti gyűjtemények honfoglaló magyar jellegű régészeti leleteinek rögzítése volt. Ld. az Alba Regia e számának M. Lezsák Gabriella: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe vetetett régészeti kutatóutakró! (2016-2017) c. cikkét. 2 НОВИЧИХИН 1993,76-77; 1998, 5; АРМАРЧУК 2003,201,216. 3 НОВИЧИХИН 2008,26-41. 4 НОВИЧИХИН 2015, 99-111. 5 НОВИЧИХИН 2014, 55-93. 6 АРМАРЧУК-НОВИЧИХИН 2004, 59-71. КОРОЛЬ 2005, 157-160; КОРОЛЬ 2008, 39-64. 8 КОНЬКОВА 2004, 71-78 9 АРМАРЧУК 2006. 10 ЗАВЬЯЛОВ 2006, 116-117. 11 КОРОЛЬ 2006,136-137. 67