Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - M. Lezsák Gabriella: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe vezetett régészeti kutatóutakról (2016 - 2017)

M. Lezsák Gabriella: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe vezetett régészeti kutatóutakról (2016—2017)

városok múzeumaiban dokumentáltak 9-10. századi leleteket. A felgyújtott anyagban olyan kivételes jelentőségű tárgyak is vannak, amelyek napjainkig publikáladanok. A Kubán-vidéki Krasznodar (RU) és a Fekete-tenger keleti partvidékén található Anapa (az antik Gorgippia, RU, Krasznodari járás) városok múzeumi raktárainak mélyéről előkerült leletegyüttesek olyan aranyozott ezüst palmettadíszes szablyákból (5. kép), övdíszekből, dudoros gyűrűkből (6. kép), ezüst hajfonatkorongból és lemezes tarsolyból állnak,13 amelyek a 9. század végén a Kárpát-medencébe települt honfoglaló magyarok vezető rétegének viseleti tárgyaival mutatnak szoros kapcsolatot. Bár a térségben komoly problémát jelent az illegális műkincskereskedelem (a 2016-ban dokumentált legérdekesebb leletegyüttesek java része is az illegális műkincspiacról került hatósági lefoglalás után múzeumba), egyre bővül azoknak a lelőhelyeknek a száma, ahol szakszerű régészeti feltárás folyt. Közülük kiemelkedik az Eszaknyugat-Kaukázus dombvidékén található Andrejevszkaja scsel (RU, Krasznodari járás)

9—14. századi temetőkomplexuma, amelyet 1987-ben gázvezetékfektetési munkálatok során találtak meg. A topográfiailag egy kurgános és egy kurgán nélküli temetőrészre különülő lelőhelyről elsősorban azok a leletek érdemelnek figyelmet, amelyeket az Anapai Régészen Múzeum munkatársa, A. M. Novicsihin a kurgán nélküli temetőrészben tárt fel, és a temetkezési szokások, illetve a leletanyag alapján a magyarokhoz kötött.14 A kutatócsoport által 2016 őszén dokumentált leletek, köztük a haj fonatkorong, a tarsolylemez, a szablya és az övdíszek 2015-ben kerültek az anapai múzeumba ugyanabból a temetőrészből. Feldolgozásukat a kutatócsoport régész tagjai Andrej Novicsihinnel közösen végezték el.15 Az anapai múzeumban azonban még további olyan leleteket is őriznek, amelyek szintén a honfoglaló magyarok tárgyi hagyatékával mutatnak kapcsolatot, és a környék hasonló temetőit jelezhetik (7. kép). A régió korabeli frekventáltságát a földművelésre és állattenyésztésre kiválóan alkalmas természeti környezete mellett a Fekete-tenger keleti partvidékének és a Tamany-félszigetnek (az antik Kimmer Boszporusz) (8. kép) gazdag kereskedővárosai (pl. Gorgippia, Hermonassa, Phanagoria, Tamatarkha) adják, amelyek a szkíta kortól kezdve fontos gazdasági, kulturális és politikai szerepet töltöttek be.16A temetkezési szokások és a leletanyag alapján a helyi kutatók egy része úgy véli, hogy a kazár időszak alatt (8—10. század) a Kaukázus északnyugati előterét, a Kubán-vidéket és az Alsó-Don melletti területeket a magyarok tartották uralmuk alatt.1'

A régészeti szakirodalom szerint a Kaukázus északi előterének keletebbre fekvő tájékain is találhatók a honfoglaló magyarokéhoz hasonló leletek, ezért a kutatócsoport a 2016-os expedíció során a Kiszlovodszki medence, Eszak-Oszétia, és a Csecsen Köztársaság nagyobb múzeumait is felkereste. Az expedíció résztvevői Pjatigorszkban és Kiszlovodszkban (RU, Sztavropoli járás) dokumentáltak 9—10. századi leleteket, majd délkeleti irányban haladva Vlagyikavkázban (RU, Észak-Őszét Köztársaság) (9. kép) többek között a Dargavszi, a zmejszkaja sztanyicai és a tarszkojei temetők leletanyagát rögzítették. Az alán leletanyagban meglévő párhuzamok fontosságát több hazai kutató is hangsúlyozta már, e régészeti jelenség vizsgálata a jövőbeni kutatások egyik fontos feladata.18

A 2016-os kutatóút legkeletibb pontja Groznij (RU, Csecsen Köztársaság) volt, ahol az újonnan épült Csecsen Nemzeti Múzeumban (10. kép) az 1980-as évek elején már publikált Martan Cu-i (RU, Csecsen Köztársaság) katakombasírok releváns leletei19 közül már csak néhány tárgyat, köztük a veretes tarsolyt (11. kép) sikerült eredetiben tanulmányozni és dokumentálni. A múzeum munkatársainak tájékoztatása szerint a régészeti leletek többsége a pár évvel ezelőtti orosz-csecsen háború alatt az épületet ért bombatámadás miatt sajnos megsemmisült.

A 2016-os expedíció zárásaként a kutatócsoport a helyi nogáj tatár vezetők (12. kép) segítségével bejárta a mai Bu-13 Ld. az Alba Regia következő cikkének (Novicsihin, Andrey - M. Lezsák Gabriella - Gáli Erwin: Tarsolylemez-töredék Andrejevszkaja scselből. Gondolatok a tarsolyok Kelet-Európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban) képanyagát!

14 NOVICSIHIN 2015, 99-111.

13 Ld. az Alba Regia következő cikkét: Novicsihin, Andrey — M. Lezsák Gabriella — Gáli Erwin: Tarsolylemez-töredék Andrejevszkaja scselből. Gondolatok a tarsolyok Kelet-Európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban. Az ezüst hajfonatkorongról külön cikk készült, amely több nyelven előre láthatóan 2018-ban lesz olvasható.

16 Tamatarkha, Phanagoria városokról ld.: ЧХАИДЗЕ (2008, 2012) monográfiáit. Ezek a városok - amelyek a nomád és az antik/kora középkori görög világ között egyfajta közvetítő szerepet is betöltötték -, felvevőpiacaikkal az észak- és kelet-európai szárazföldi kereskedelmi utak végpontjai is voltak (ЧХАИДЗЕ 2012, 277). A feltételezések szerint 527 körül Phanagoriában székelt bizánci vazallusfejedelemként a kereszténnyé lett hun Gorda is, akit testvére, Magyar taszított le a trónról (ЧХАИДЗЕ 2012, 276). Korábbi kutatási előzmények után Moravcsik Gyula mutatta ki meggyőzően azt, hogy a bizánci forrásokban felbukkanó Muagetisz kutrigur-hun uralkodó személyneve összefügg a magyar népi önelnevezéssel (MORAVCSIK 1927, 271). A városok lakossága (és az azokhoz kapcsolódó temetők népessége), a feltárásokból származó leletek alapján nemcsak a késő antik és kora középkori görög-bizánci világgal álltak szerves kapcsolatban, hanem a Kubán-vidéki helyi lakossággal is. A 9-10. századi leletek között olyan tárgyak is vannak, amelyek kapcsolatba hozhatók a korabeli magyarság tárgyi hagyatékával (ЧХАИДЗЕ 2008, 219; 2012, 525).

r Pl. МИХЕЕВ 1985,23;ТАРАБАНОВ 1994, 59-60; САВЕНКО 1994,38-41; HOBI1411ХИН 2000,92; ПЬЯНКОВ 2001,117-120; ДМИТРИЕВ 2003, 205; НОВИЧИХИН 2015, 109.

18 Pl. VERES 1984, 302; BAKAY 1998, 99-108; 1999, IV. A kutatók úgy vélik, hogy nemcsak a Kubán-vidék és az Észak-Kaukázus régészed leletanyaga utalhat magyar jelenlétre, hanem eleink csodaszarvasmondája mellett a nyelvészed adatok is az itteni bolgár-alán-magyar keveredést jelzik, a kérdéshez tehát komplex módon érdemes közelíteni (VERES 1981, 120-141; 1985, 114—126; 1997, 120-123; BAKAY 2005, 93-114).

19 VINOGRADOV 1983, 211-220.

53