Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Szemle
Alba Regia 45. (2017) 483-484. Mód László: Ártéri szőlőskertek az Alsó-Tisza mentén Életmód és Tradíció 15. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet. Budapest, 2016. 266 p., 32 színes fénykép, 2 térkép. Lukács László A Kárpát-medencei ártéri gazdálkodás néprajzi kutatására Andrásfalvy Bertalan a Duna menti ártéri gazdálkodást bemutató kandidátusi értekezése irányította a magyar etnográfusok figyelmét. Ugyanezt a munkát a Tisza mentén Bellon Tibor végezte el. Mód László 2010-ben megvédett doktori értekezésében arra vállalkozott, hogy az Alsó-Tisza mentén megvizsgálja a 20. század második felében lezajlott ármentesítés után a folyam és a gát közötti hullámtérben kialakult szőlő- és gyümölcstermesztést. Vizsgálatai elsősorban az Alsó-Tiszavidék településeire, városaira vonatkoznak (Szentes, Szegvár, Mindszent, Hódmezővásárhely), de összehasonlító anyagot gyűjtött a Maros mentén (Apátfalva, Makó) és a vajdasági Martonoson, Magyarkanizsán, Zentán is. A néprajzi szempontú szőlészeti-borászati szakirodalom segítségével szükségesnek tartotta a vizsgált gazdálkodási formát elhelyezni az alföldi szőlőkultúra rendszerében, ami hozzájárult azoknak az indítékoknak a megértéséhez, amelyek az ártéri szőlőgazdálkodás kibontakozását előidézték. A korábbi tanulmányok, amelyeket Mód László áttekintett, nem kísérelték meg tágabb összefüggéseiben értelmezni az ártéri szőlőtermesztést, hanem megmaradtak egyszerű leírásánál. Mód László e gazdálkodási forma elemzését végezte el, ezért feldolgozása hiánypódónak mondható néprajzi szakirodalmunkban. Kutatásai azért is újszerűek, mivel értelmezte a folyam és a gátak között húzódó területen gazdálkodó közösségek alkalmazkodási stratégiáit a folyamszabályozást követően, és az időszakosan visszatérő árvizek kapcsolatát, illetve a tájhasznosítás e sajátos technikáját. Tágabb értelemben a természeti környezet és az emberi közösségek közötti kapcsolatokat vizsgálta. Nem statikus képet alkotott, hanem bemutatta azokat a gazdasági-társadalmi változásokat, természeti tényezőket, amelyek befolyásolták, meghatározták az ártéri szőlőtermesztést. A könyv szerkezete jól átgondolt: 19 fejezetre tagolódik. Célkitűzései, forrásai és módszerei tisztázása után az árterek természeti viszonyaival, tájhasznosításukkal, haszonvételeikkel foglalkozik. Bemutatja az alsó-tiszai ármentesítő munkálatokat, az árterek kiosztásának körülményeit, a korábbi, 18-19. századi szőlőművelést, borkészítést a vizsgált településeken. Munkájának gerincét a 10—19. fejezetek alkotják. Itt mutatja be az ártéri szőlőkultúra kibontakozását, a szőlőskertek elhelyezkedését, külső képét, részletesen a szőlőművelés és a borkészítés technológiáját, az ártéri gyümölcstermesztést, a szőlőskertek építményeit, őrzését, a szőlőhegyi szabályzatokat, Szentesről a Kis-Tisza-szigeti gazdaságot. Foglalkozik a szőlőskertek megközelítését biztosító kompokkal, átkelőkkel, az árvizekhez való alkalmazkodási stratégiákkal, bemutatja, hogy az ártéri szőlőknek milyen szerepe volt a birtokosok gazdálkodásában. Tizenhét oldalas irodalomjegyzéke hiánytalan, amely azt bizonyítja, hogy Mód László nem csupán a helyszíni néprajzi kutatások, a levéltári források feltárása során, hanem a szakirodalmi források területén is alapos filológiai munkát végzett. Kiemelendő a témában kiaknázott helyi sajtó jelentősége, a szentesi, hódmezővásárhelyi újságok cikkei, tudósításai, hírei, amelyek jól tájékoztattak az ártéri szőlőskertek, szőlősgazdák eredményeiről, gondjairól. Könyvét gondosan válogatott fénykép-illusztráció teszi teljessé, a szerző felvételei. Fordítsuk figyelmünket a feldolgozás fontosabb megállapításaira, új tudományos eredményeire, amelyek között Mód László kifejtette, hogy kutatási területén a 19. század végén és a 20. század elején kialakult az ártéri szőlő-, és gyümölcskultúra. Az ártéri szőlők, gyümölcsösök gondozása speciális ismereteket, tudást, művelési módszereket, technikákat követelt meg. Mindenek előtt azt a tudást, hogy az ártéri szőlőgazdálkodás csak és kizárólag a magasabb fekvésű ártéri övezetekben folytatható sikerrel. A művelési eljárások közül kezdetben a csapos, illetve a szálvesszős metszéssel párosuló tőkeművelés, majd a kordonrendszer jellemezte az ártérben folytatott szőlőművelést. Mód László kimutatta azokat a speciális termesztési eljárásokat, amelyek lehetővé tették, hogy az időszakosan vízzel borított térségeket is szőlőskertként tudják hasznosítani. Lássunk ezek közül néhány példát! A telepítéskor nem kell talaj forgatás. A kedvező talajadottságok miatt sima vesszőt ültethetnek, azért is, mert az árvizek miatt a filoxérával nem 483
