Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Átjárás az udvaron. Szolgalom vagy jogszokás?
Gelencsér József. Átjárás az udvaron. Szolgalom vagy jogszokás? fogható volt a tulajdonos számára bizonyos tehernek. Hiszen a közösségben élő normák, jogszokások alapján elvárás volt vele szemben, hogy tűrje az átjárást. Az udvaron keresztül gyaloglást általában megszorítóan értelmezték. A tulajdonos érdekeit, javait kímélve kellett eljárni. A legegyenesebb úton, a kertben a gyalogúton, a meghagyottgyöpön (gyepen), a barázdában, vagy ha létezett, akkor a kocsiúton. A legkisebb károkozás nélkül, értve ez alatt különösen az állatok, a fák, a bokrok, más kerti növények kímélését, a termények, gyümölcsök érintedenül hagyását. Az átjárókat nem terhelte semmiféle kötelezettség atekintetben, hogy hozzájáruljanak az általuk használt út karbantartásához. A tulajdonos ezt a saját érdekében megtette. Ellenkező esetben, így a netán gazos, elhanyagolt udvarnál, kertnél a közösségi kontroll révén következhetett a megszólás, a kibeszélés. Ám érvényesült az egyediesítés is, a családok körülményeinek figyelembe vétele. Az udvarokon átjárás jogszokás volt tehát, melynek kötelezettje az átjárásra használt ingatlan tulajdonosa volt. Jogosultja pedig elvileg az egész közösség, a gyakorlatban a ténylegesen átjáró személy. A jogosultak kikerülhettek mindkét nemből és bármely korosztályból. Az átjárás joga nem részesült birtokvédelemben. Gyakorlása idején egyébként sem lett volna rá jogalap, hiszen a tulajdonosok engedték a jog érvényesülését. Az életviszonyok változását pedig az átjárók tudomásul vették, a lezárást nem kifogásolták. Az udvaron átjárás más településeken is gyakorlat volt. Egyidejűleg az eltérő gondolkodás is élt az országban. Kiskunhalason a saját telkén átjárást senki nem engedte szívesen. Kinn, a tanyák között sem. Ügy gondolták, ha sokáig (talán 30 esztendeig) tűrik, úgy később a gazda nem szólalhat fel ellene.14 Az udvaron átjárás jogszokását a jogalkotó írott jogforrásban nem szabályozta. Vélhetően nem tartotta ezt szükségesnek. „Magasabb szintű”, kiérleltebb jogintézményként, a jogviszony részletesebb jogaival, kötelezettségeivel pedig a jogalkotók és jogalkalmazók részére az ókor római joga óta rendelkezésre állt az útszolgalom. Ez vált részévé a szokásjognak, majd a 19-20. századi magánjogi kódextervezeteknek, végül az 1959-es polgári jogi kódexnek. Sárkeresztesen az udvaron átjárással a népi jogélet egy intézménye alakult ki, melyet a jogszokás gyakorlata éltetett.15 14 PAPP 1941, 91. 15 Az elhunyt adatközlőkről megemlékezem, az élőknek pedig köszönetét mondok segítségükért: Baranyai Lajosné (1888-1977), Förhécz Sándor (1897-1980), Horváth József (1899-1990), Pap Ferencné (1902-1980), Gölöncsér Sándor (1908-1970), Kovács Sándorné (1911-2002), Gelencsér József (1922-1997), Gelencsér Károly (1925-1998), Gelencsér Józsefné (1927-1994), Örsijánosné (1933), Lukács |ánosné (1938), Szaki Józsefné (1940), Nagy Jánosné (1940), Soós János (1941), Krekó Sándorné (1948), Alföldi Mária (1953), Kerpel Jánosné (1953), Igari Imréné (1955), N. Szűcs Julianna (1957). Külön is köszönetét mondok Krähling János polgármesternek, Iván Szilvia jegyzőnek és munkatársuknak, Finczáné Szijártó Máriának. 404
