Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)

Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele Qogszokás, néphit, praxis)

Kozarek elődeihez hasonlóan zárkózott, mogorva ember volt. 1889. december 12-én még tevékenykedett Komáromban, ahol is Kiss Lajos izsai rablógyilkost akasztotta fel.

1894. október 13-án viszont Báli Mihályt nevezték ki állami ítéletvégrehajtónak, aki ilyen minőségben az első akasztást 1895 januárjában hajtotta végre. A hóhérok közül talán hozzá, ellentmondásos személyiségéhez főződött a legtöbb történet. Ezek hol egybevágóak, hol részben, hol jelentősen eltérőek voltak. Báli Mihály (1856—1926) életútja Nagy Janka Teodórának, a jogi kultúrtörténet kutatójának köszönhetően alaposan felderített.59 Báli Faddon (Tolna m.) született, pásztormúlttal rendelkezett, mikor 1877-ben besorozták a 7. császári és királyi huszárezredbe. Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjában mint közhuszár maga is részt vett. Nagy Janka Teodóra a Tolnavármegye című újság 1894. évi, valamint a Debreczeni Szemle 1812-es közlése alapján ismertette az akkor történteket. Báli Mihály e szerint akkor vállalkozott először, önként akasztásra. Mivel a feladatra más jelentkező nem akadt, egy tekintélyes kőrisfa kiálló ágaira hat béget, bosnyák vezetőt akasztott fel Philippovics József főparancsnok parancsára. Az elsőt további alkalmak követték. Báli Mihály boszniai gazdag gyakorlati tapasztalatai alapján nyerte el a m. kir. ítéletvégrehajtó megüresedett helyét. Állami, altiszti fizetést, lakbér illetményt és eseti díjazást kapott. (A hóhérlegények csak eseti díjazásban részesültek.) A szolgálatot 30 év 2 hónap 25 napig látta el, a végrehajtott halálos ítéleteket „fekete táblás kis jegyzőkönyvbe” írta be, amely azonban nem lelhető fel. Nagy Janka Teodóra a korabeli híradások alapján idézett fel harmincnál több akasztást. Úgy hírlett viszont, hogy 1919-ben a forradalmi törvényszék halálos ítéleteit akasztással nem volt hajlandó végrehajtani. Báli Mihály elődjeitől eltérően élni, mulatni szerető ember volt. Lakóhelye, Fadd faluközösségének tisztes tagjaként a képviselő-testületbe is bekerült. Házas ember volt, gyermekei születtek, földet vásárolt, dohányt termesztett. Nemcsak munkája, hanem személyisége miatt is gyakran szerepelt a korabeli sajtó hasábjain. Róla is jelent meg képeslap. Az „Üdvözlet Miskolczról” felirat alatt az akasztófa, balról Regula Ede elítélt, jobbra Báli Mihály látható. Jövedelmét az akasztásnál használt, a néphit szerint szerencsét hozó kötél árusításával egészítette ki. Egy-egy akasztás után szülőfalujába visszatérve a templomba ment, gyónt és feloldozást kért. Lakóházát a templom közelében építtette fel. Helyi megítélésének kettősségét jelzi, hogy az épületet a falubeliek a közelmúltig hóhér hágnak nevezték, a család pedig viselte a Hóhér ragadványnevet.60 Báli Mihály 1895-től 1923-ig 81 elítéltet akasztott fel, 77 férfit és 4 nőt. Élete végén emlékiratait kívánta kiadni, a faddi jegyző sajtó alá rendezése mellett.61 A megjelenésről nincs tudomásom.

Akár elődje, Kozarek Ferenc, Báli Mihály is fehér kesztyűs kézzel akasztott.62 63 Éppen úgy mint tették ezt egyesek később, a fehérterror idején. Báli Mihályt 1925-ben az idős, alacsony termetű, kék szemű, nagy bajuszú, szinte megnyerő külsejű Gold KArolf1 (1860-1928) követte. Gold vagy húsz-harminc másik pályázóval szemben nyerte el a megbízást. Mint segéd, Kozarek mellett 12, Bálinál több mint 30 évet dolgozott. Pribékként 300-nál több akasztásnál működött közre. Ebben az időszakban Budapesten házfelügyelő volt. Báli hóhérnál Gold párja Rácz Pál (más adatok szerint János) budapesti gyári munkás volt.64 Bálinál segédkezett az előző századfordulón Hermán Adám is. Goidnak, mint hóhérnak egyik segéde Balázs Pál, a másik Rác^Pálvolt. Gold Károly rövidesen, 1928 decemberében meghalt. A Budapesti Királyi Ügyészség gyorsan kiírta a pályázatot a megüresedett helyre. Nagyszámú, több tucat különböző foglalkozású személy jelentkezett.

Végül Kozarek Antal 44 éves pályázó nyerte el a megbízást. Kozarek Antal a korábbi hóhérnak, Kozarek Ferencnek a fia volt. A pályázat idején Budapest állategészségügyi telepén boncmesterként dolgozott. Ezt megelőzően a mészáros foglalkozást űzte. Hatalmas termetű, életerős férfi volt, aki az I. világháborúban annak elejétől a végéig harcolt, kitüntetéseket kapott. A háború alatt több kémet és hazaárulót akasztott fel. 1929. március 5-én az ügyészségen letette az esküt.65 Kozarek Antal állami ítéletvégrehajtóként többek közt a tiszazugi arzénes gyilkosságok ügyében folytatott perek során (1929—1931) elítélt három asszonyt 1931-ben akasztotta fel. A két segéde ugyanaz volt, mint Gold Károlynak. Kozarek szintén megjelent képeslapon. Ám Kozarek sem sokáig élt, 1932 márciusában meghalt.66

A 20. század legismertebb ítéletvégrehajtója Bogár János volt. Eredetileg Kovácsnak hívták, de ezt a nevet nem használta. Utónévként említik még vele kapcsolatban a László, Imre, József megjelölést. Megközelítőleg két méter magas, atlétára emlékeztető, vállas személy volt. Széles, durva pofacsontjaival, lógó állcsontjával lófejű ember benyomását keltette. Rendkívül hosszú, térdig érő karja lapátnagyságú kézben végződött. Mindezeken kívül stuccolt bajusza tette feltűnővé. Ugyanakkor igyekezett feltűnésmentesen öltözni, fekete ruhában, fekete puha kalapban járt. így jelent meg az ítéletvégrehajtás helyszínén is. Télen sapkát, hosszú kabátot, csizmát viselt. Rendszeresen kesztyűt hordott, a rabok szófordulata szerint azért, mert vér tapadt a ke^éhe^. A budapesti büntetés-végrehajtási intézetben, közkeletűen a Gyűjtőben szinte naponta megfordult. Tiszti rendfokozattal (főhadnagy, majd százados) rendelkezett. Budapesti munkahelyére egy

59 NAGY 2013,270-277.

60 NAGY 2013, 270-277.

61 Zalai Közlöny 1923. április 24. 1.

62 K. NAGY 1914, 4.

63 Békés Megyei Hírlap 1926. március 14. 1.

64 Zalai Közlöny 1923. április 24. 1.

65 Magyar Országos Tudósító 1929. március 4. 1.

66 Békés Megyei Közlöny 59/58. szám 1932. március 20. 2.

374