Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: A dégi Festetics-uradalom a 18 - 20. században
Alba Regia 45. (2017) 323-341. Demeter Zsófia A DÉGI FeSTETICS-URADALOM a 18-20. SZÁZADBAN Dég és Fekete prédiumok — a simontornyai uradalom egykori falvai — tágabb körzete már a mohácsi vész előtt a pusztásodás sorsára jutott. A két prédium nemesi birtokosai a terület együttes haszonvételére közbirtokossági szerződést kötöttek 1729-ben, illetve 1735-ben.1 A kiterjedt pusztabirtokon rideg állattartás folyt. Ecsit például az enyingiek bérben legeltették.2 A pusztákat bérlő juhászokról, pusztamesterekről is vannak adatok: zabföldet adtak a simontornyai ferenceseknek köztük való szolgálatukért, sőt közülük a vagyonosabbak az ottani ferences templom kriptájába temetkeztek.3 Festetics Pál (1722—1782) vette meg a dégi birtokot a Koller családtól.4 A volt közbirtokossági famíliák közül Osztelek, Vörös, Fácános és a későbbi Antalmajor területe a Magyar családtól került a kezébe5. Festetics Pál alapított birtokaira hitbizományt, melyet 1769-ben Mária Terézia erősített meg,6 * majd 1770-ben a hitbizomány alapító okiratát két jogszerző, Festetics Pál és Lajos nevére írták át. A dégi hitbizományi uradalmat ezután Festetics Lajos utódai örökítették tovább. A dégi anyakönyvbe először 1774-ben jegyezték a Festetics nevet.8 Dégen az úrbérrendezés Festetics Lajos (1732—1797)9 földes urasága idején ment végbe Mária Terézia Veszprém megyének kiadott, 1767. január 23-ai rendelete szerint, s 1768 végével fejeződött be (1. kép). Az urbáriumot megelőző helyszíni vizsgálat alkalmával (1768. április 18-án) a kérdőpontokra válaszolók Vajda Imre, előtte Losonczy, illetve Kenései árendás uraságok itteni működéséről számoltak be, s arról, hogy Kenesei idejében a letelepedést csak a kívánt szolgálatok (marhás robot, hosszú fuvar és a kilenced) vállalásával engedélyezte.10 Dég községben magyar nyelvű, szabadmenetelű lakosokat írtak össze, összesen 21 úrbéres telkes jobbágyot, akik közül 12-nek volt egy egész teleknél nagyobb földje, hatnak egy teleknji földje, háromnak pedig fél telke. A föld minősége, fekvése és állapota szerint megállapított kategóriák közül a dégi határt a II. osztályba sorolták: itt egy egész telekhez 20 magyar hold szántót, 10 kaszás (nagyjából megfelel a magyar holdnak) rétet és 6 pozsonyi mérő (azaz kb. 600 négyszögöl) belsőséget számítottak. A Dégen felmért teljes úrbéres terület 841 magyar hold szántót és 126 kaszás rétet, azaz 973 magyar hold földet jelentett (a belsőséggel együtt).11 A számadatokból feltűnő, hogy kevés ez az úrbéres terület, kevés jobbágy osztozik rajta (ez azt is jelenti, hogy viszonylag nagy a telekádag: 1,30 teleknyi jut átlagosan az úrbéresekre). Az is fontos, hogy csak telkesek lakják a falut, zsellérek nem. Mindebből az uradalmi gazdálkodás viszonylagos fejlettségére következtethetünk, ám ezen belül arra is, hogy az uradalom pusztáit még döntően állattartásra használták, hiszen nem jelent meg még a kiterjedt szántóművelés fokozott munkaerőigénye. Nem cél tehát még a robotszolgáltatás emelése, sőt az is világosan látszik, hogy az úrbériség megnyirbálása sem kezdődött el: a dégi jobbágyok viszonylagos földbősége erre utal. Ugyanakkor az összes úrbéres terület a falu határának csekély részét foglalja el. Ez az adat mutatja, hogy a pusztákat a nagyállattartás külterjes formájával, a ridegtartással hasznosítják, s valószínűleg bérleti formában legeltetik, szántót csak a földesúri háztartás és a jobbágyok, valamint a bérlők ellátására művelnek. A szántók kiterjesztése azonban hamarosan elkezdődött. Erről tanúskodik az az úrbéri per, melyet a dégi jobbágyok a 18. század végéig vittek, miután földesuruk heti két napi robotot követelt tőlük. A jobbágyok az úrbérrendezés rendelkezései alapján a saját javukra tudták eldönteni a pert, miután az Úrbéri Pátens heti 1 1 ILA - KOVACSICS 1964,1. 179; FARKAS 1997, 474. 2 ILA - KOVACSICS 1964,1. 179. 2 Piller Erzsébet: Dès község története. Kézirat. SZIKM Adattára. Néprajzi Adattár. 54. 0. 23. 4 FARKAS 1997, 474. 5 Pillér Erzsébet: Dég község története. Kézirat. SZIKM Adattára. Néprajzi Adattár. 54. 0. 23. 6 HAUG - VEREBICS 1984, 7-32, 7. FARKAS 1997, 474. 8 HAUG - VEREBICS 1984. 7-32, 10. 9 GUDENUS 1990,391-393. 10 LICHTNECKERT 2007, 73. " FELHŐ 1970, 350-351. 323
