Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f)'. A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 vezetést is megtiltják, s a szövetkezetek vezetőjének is annak kell lenni, akinek az egyes puszták cselédsége bizalmat szavaz és megválaszt. Az érzelmeket hagyjuk! Itt eseményeket regisztrálunk. A hangsúly nem is azon a 100 holdon van, amely végeredményben az egész Rend számára semmit sem jelent, de mindenesetre az a tendencia, amely az eseményekkel kapcsolatban megnyilvánul, különös és félelmetes érzelmeket vált ki bennünk. Talán megérdemelte a közösség, talán megérdemeltük egyénileg is, minden esetre bízunk abban a teológiai igazságban, hogy „Isten meg nem engedne történni semmi rosszat itt a földön, ha nem lenne annyira hatalmas, hogy képes legyen a rosszból is jót létrehozni”. Nagymise előtt benn voltak nálunk Eglesz dr úr, az előszállási és ménesmajori intéző urak, Szöllősi Géza. Közöltem velük, ha minket minden igyekezettel próbálnak is lehetedenné tenni, és lehetőleg eltávolítani útjukból, nekünk kötelességünk mindent megtenni a közösség érdekében. De facto a szövetkezet megalakult Előszálláson Romhányi vezetésével, Ménesmajorban Gallasy vezetésével és Róbertvölgyben Kellner gazda vezetésével. Nagykarácsonyban megy külső kötött forma nélkül is tudtommal a közös munka, Kiskarácsonyból még semmi jelentést nem kaptam. A felső kerületekben még vajúdik minden. Úgy látszik Herczegfalván még nagyobb a rendedenség, mint Előszálláson. Nagy Anzelm számvevő Zircre távozott. Az én [Nagy Anzelm számvevő — Farkas Gábor] december 3. óta névlegesen viselt állásom megszűnt. Névlegesnek mondom, mert igazán számvevői munkát alig végeztem, bár az, amit tettünk a Rend érdekében kötelességből, sokkal veszélyesebb, fáradságosabb, sok utánjárást kívánó, kockázatos és sok megalázással járó munka volt. Hogy mindez eredmény nélkül maradt, nem rajtunk múlott. Hála Istennek, most itt van Márton. Már úgy is készültem Zircre, hogy jelentést tegyek apát úrnak, de valahogy úgy éreztem, hogy eddig nem volt szabad hosszabb időre elhagynom az uradalom területét. Most mehetek. Számvevőre itt többé nincs szükség, az események figyelésére pedig itt van egy sokkal hozzáértőbb szem, Mártoné. Neki adom át a napló további vezetését is. Az egész rendre, az előszállási házra, önmagámra gondolok, mikor búcsúzáskor Szent Pál szavai jutnak eszembe: „...ecce alligatus ego spiritu, vado in Jerusalem: quae in ea ventura sunt mihi, ignorans: nisi quod Spiritus sanctus per omnes civitates mihi protestatur, dicens: quoniam vincula et tribulationes Jerosolimis me manent. Sed nihil horum vereor: nec facio animam meam pretiosiorem quam me, dummodo consummem cursum meum et ministerium verbi quod accepi a Domino Jesu, testificari Evangelium gratiae Dei.” [„Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. Nem tudom, mi történik ott velem, legfeljebb azt, hogy a Szendélek minden városban értésemre adja, hogy bilincs és megpróbáltatás vár reám. Én nem becsülöm sokra életemet, csak véghez vihessem pályafutásomat, és az Úr Jézustól rám ruházott feladatomat: Isten kegyelméből szóló evangélium hirdetését.” Újszövetségi Szentírás. P. Békés G. — P. Dalos Patrik. Róma, 1951. A Külföldi Magyar Katolikus Akció kiadása. Apostolok cselekedetei 20., 22—24., 324. — Farkas Gábor] [Nagy Anzelm helyét Dózsa Márton foglalta el. Másod-jószágkormányzói tisztséget kapott. Feladata lett az előszállási rendi gazdaság kialakítása, a termelés irányítása. — Farkas Gábor] 322
