Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 A kórház főhadnagya még csak arra kért, hogy másnap reggel 7 órakor, mielőtt misézni mennék, jelentkezzem nála, hogy tényleg itthon vagyok-e, nem szöktem-e meg az éjjel. Itthon megörültek jövetelemnek, de ezek után a kormányzó úrral kapcsolatos minden reményünk lelohadt. Március 20., kedd Délelőtt csendesen telt el. Délben a kórház pakolni kezdett. Ismét kimentünk az udvarra, hogy lássuk, mit pakolnak fel dolgainkból az autókra, s amennyire tudjuk, ezt megakadályozhassuk, mert bizony lassanként a kastélyból is csak a négy fal marad. Estefelé egyeden tizedesmérlegünket tették kocsira. Ezt (az egyik ismerős major közbelépésével) leszedettük az autóról. Később egy sztarzsina tért be hozzánk, s kérte, mivel a kórház elmegy, a szobák fölszabadulnak, viszont a szabóműhelyük itt dolgozik 5 napig, engedje meg a kisasszony, hogy a varrógépet a mi középső szobánkból egy másik szobába vigyék, ott dolgozhassanak, míg el nem mennek. A kisasszonnyal együtt is szabadkoztunk, de tenni nem lehetett semmit. Március 21., szerda Reggel, mire fölébredtünk, a kórházból mindössze egy szoba maradt vissza, két beteggel és két harisnyával [női alkalmazott — Farkas Gábor], A varrógépet, egyéb apróságot (persze a tizedesmérleget is) fölpakolták autójukra, és még az éjjel továbbálltak. Ehhez az eljáráshoz már egészen hozzászoktunk. (Élelmiszert kaptunk Farkas Józseféktől [tojás és sonka] Kovács tejcsarnokos 1 füstölt sonkát adott; a kelemenmajori tanítónő 100 tojást küldött és egy hízódisznót feldolgozva; Ferenciék 4 zsák krumplit vetésre.) Március 22., csütörtök Tegnap, 21-én, reggel a kórház már csak egy szobát tartott lefoglalva, de azok is minden percben várták az autót, hogy induljanak. Az udvaron és az összes szobában ismét rendet teremtettünk, sezlonainkat és két rézágyunkat nem zabrálták el. Ezeket ismét elrendeztük az Apátságban [a kastély egyik része — Farkas Gábor ] az ebédlőben és a káplánszobában, hogyha újabb csapat kér kvártélyt, adhassunk nekik. Aztán megbeszéltük, hogy én fölmegyek a Pintér-lakásba, a battalion parancsnoksághoz, és megkérem őket, hogy jöjjenek hozzánk lakni, mert orosz tiszt nélkül védtelenül ki vagyunk téve minden rablásnak. Az ismerős orosz kapitány kedvesen fogadott. Megígérte, hogy egy óra múlva megnézi a kastélyt és egy pár tiszt ide jön lakni. Persze nem jöttek. Ellenben ebéd után 2 óra tájban beállított az egyik sztarzsinájuk [női altiszt — Farkas Gábor] hogy ma este egy kapitány és négy tiszt társa itt szeretne fürdőt venni és nálunk vacsorázni. Szabadkozni nem lehetett. Este fél 6-kor, megjött a kapitány, egy főhadnagy, két katona kíséretében. Leült és beszélgetni kezdett, majd egyik katonáját borért küldte. Féltünk, hogy ebből baj lesz, de tűrnünk kellett. Aztán a kapitány csak maga maradt a szobánkban, és igen csodálkozott a magyar papok tudományszeretetén és műveltségén, amely — mint mondta — náluk ritka dolog. Beszélgetés közben beállít az ő majorja (kissé beállítva) úgyhogy most már tűkön ültünk. A kapitány igyekezett a feszültséget levezetni. Lehetőleg inkább csak ő beszélt. A bort meghozták (egy nagy családi sörösüveggel), a vacsora is elkészült. Az asztalnál de facto csak a major, a kapitány és mi hárman ültünk (Kamillt, aki idegileg tönkrement, másik szobába küldtük). A vacsorát elfogyasztottuk, a bort megittuk, s szerencsére, mikorra veszekedésre alkalmas beszédtárgy került volna elő, az idő eltelt, a majornak körútra kellett mennie. Megígérte másnapra is látogatásukat. Az éjjel csendesen telt el, ismét csak magunk voltunk a kastélyban, ugyanúgy vagyunk ma délelőtt is. Bár csak tényleg megszűnnénk front lenni. Jótevőink: Viktorné Berényi Kati két kosár krumplit adott, Wolfárt Györgyék dughagymát, Jelencsikéktől egy 40-50 kg-os borjút kaptunk, Takács Mária [Tarné — Farkas Gábor] sonkát, lisztet és sót hozott. Március 24., szombat 22-én egész estig magunk voltunk a kastélyban. A veteményezés a kertben folyik. A kisasszony nagy buzgalommal próbál gondoskodni arról, hogy legyen a következő évre is ennivaló. Március 23-án pénteken délelőtt az emberekkel rendbe rakattuk az irodákat és szobákat. A garázsból ép bútorainkat visszavitettem az emeletre, mert csellengő oroszok még mindig be-bekukkantanak az udvarra (tolko poszmotrity — csak körülnézünk) s persze megnéznivaló ott csak a bútorraktárnak kinevezett garázsban akad, márpedig, amíg és ahogy lehet, próbálunk mindent menteni a tönkretételtől. Két szobaszekrényünkből és asztalunkból persze csak darabokat találtunk. Az apátsági értékes szőnyeget a legutóbbi 306
