Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV rész: 1938—1945

De fölhívom a figyelmet arra, hogy dohánybeváltás ez évben sem volt, és ha palántákról nem gondoskodunk, jövőre sem lesz. Tehát 2 év esik ki a dohánytermelésből. Dohány-termelésből nagyon sok szegény ember élt meg. Végül, föl kell hívnom a figyelmet arra, hogy ma az ország érdeke a termelés, és a mezőgazdasági termelést teszi mindenkinek elsőrendű kötelességévé. Ismerem a kormány programját. A földbirtokreform elhalasztandó arra az időre, amikor már az ország átesett a közellátás legsúlyosabb nehézségein. Azt közlöm még Miniszter Úrral, szerettem volna személyesen fölmenni a fontiek megtárgyalására a kormányhoz. Nincs alkalmatosságom, meg vagyok fosztva még attól is, hogy az általam vezetett uradalom 11 gazdasági kerületét meglátogathassam és irányíthassam. Ezt az akadályoztatásomat magyarázza aztán egyik-másik orosz helyi parancsnok azzal, hogy gazdaságunk elhagyatott, gazdanélküli gazdaság. Magát a kerület-vezető tisztet sem hajlandók a tulajdonos helyetteseként elfogadni. Az álláspont tarthatatlan akkor, amikor ők fosztottak meg a mozgás minden lehetőségétől, elvették az utolsó kocsimat és lovamat. Közölnöm kell Miniszter Úrral, hogy a kormány nem lévén Budapesten, f. hó 14-én hasonló értelmű levéllel kerestem meg dr. Csorba Sándort, Budapest polgármesterét. Teljes tisztelettel: Hagyó Kovács Gyula sk

Március 1., csütörtök.

Merész dologra határoztuk el magunkat Anzelmmal: megnézzük Simontornyát. Utoljára Simontornyán Rudajkó kapitánnyal január 17-én voltam. Azóta nem tudok róluk. Mégsem hagyhatjuk el őket. A hírek szerint Cecén túl nem lehet jutni. Neki vágtunk a kis feketével az egyes kordén. Szerencsésen megjártuk. Reggel 8 órakor indultunk s itthon voltunk fél hatra. Szentiván és Cece között az út egyes szakaszai csaknem járhatatlanok. A Koller-kastély körüli részen a kis fekete ment át elsőnek, lepipált egy csomó autót és még több kétlovas fogatot. Az autók csak utánunk mertek megindulni, persze el is húztak. Fél 12-re érkeztünk Jánosházára. Már messziről láttuk, hogy újabb baj van. Két épületnek csak a csúcsfalát láttuk. Közölték, hogy a sertéselletőt német bomba, a birkaelletőt pedig orosz lövedék gyújtotta föl. Szóval leégett mindkét épület tetőszerkezete. Hogy rombolással találkozunk, erre el voltam készülve már a Hejhó csárdánál. Az ottani major romhalmaz, de az a sáregresi major is, s amint később hallottuk, romhalmaz maga Sáregres község. Itt a német ék betörésekor erős harcoknak kellett lefolyniuk.

Jánosházán kiderült, hogy két alkalommal volt német betörés. Jánosháza volt a harcok központja, 30 magyar fiú [febr. 10 körül — Varkas Gábor] három napig tartotta Jánosházát, közülük 10-en ott is vannak eltemetve. Parancsnokuk 20 év körüli fiatal hadnagy volt, akit a parancsnok teljesen magára hagyott.

Simontornyán a helyzet azonos az előszállásival. Van Jánosházán 3 ökör és két bivaly, 27 anyabirka, ugyanennyi báránnyal. Ez az összes állatállomány. Az összes állatokat egyszerre hajtották el Pálfára, Apponyi gróf birtokára, onnét aztán tovább, hogy hová, talán az oroszok sem tudják? A magtár teljesen kiürítve, a tisztilakásba lovakat kötöttek be. Most is tele van Belmajor kozákokkal. Jánosházán tüzérek vannak, s kezdik a cselédállatok pusztítását. Itt is kétséges, életképes marad-e a cselédség? Amúgy a cselédség eléggé összetart, fáj nekik, hogy az intézőjük magukra hagyta őket. Vargha gazdánál ebédeltünk. A második lerohanás tette tönkre Simontornyát is. A franciskánusok kénytelen voltak elhagyni a zárdát, az erdei vadászházba menekültek, ott voltak egy hétig. Közben idehaza kifosztották őket. Vámpuszta tartja magát. A régi parancsnok a helyén van.

A cselédség konvenció-búzáját nem volt idő kimérni január 17-én. Mondtam nekik, hogy a majorgazda Pinkével együtt menjen ki, s kérjék a konvenció-búzát Vámtól a nevemben. Ha megkapják, azonnal őröljék is meg. A kotyogó malom állandóan dolgozik. Jelenleg a várni cselédség gabonáját őrli. Vámra üzentem, hogy tegyenek félre részünkre misebort, ha ugyan van még boruk.

Hazafelé jövet két orosz kölyök (fiatal katona) akadt az utunkba; az egyiknek megtetszett a kis fekete, s kérte, adjuk neki. Nem volt nála automata [géppisztoly — Varkas Gábor], a barátja el is hárította kérését. Tehát a kis fekete megmaradt. Idehaza nem volt semmi baj. Nyugodt volt az egész nap, az itthoniak miattunk, mi meg őmiattuk voltunk nyugtalanok. Az éj is nyugodtan telt el. Gyönyörű március 1 -je volt, fájt a szívünk, hogy nem mehetünk ki a földre, s nem tudjuk azt tavaszi vetés alá előkészíteni. Minden perc veszteség, és a kenyér hiány nagy. Mi lesz velünk?

A kelemeni gazdától jött üzenet, hogy az ottani kapitány két táblára való árpát átenged vetésre, azon kívül, hogy a mag ne vesszen el, 2 q zabot és a zabosbükkönyből a teljes magtári készletet átadja. Reggel Anzelmmel kigyalogoltunk Kelemenhalomba, hogy a gazdával megbeszéljük a vetést, s tárgyaljunk a kapitánnyal. Otthon találtuk. Azt mondotta, hogy a robot rövidesen megszűnik, s az iga kimehet a földekre. Kértünk Róbert részére kisegítést, megígérte azt is, de azt nem tudta megígérni, hogy az Antalba elvitt róberti ökrök kerüljenek vissza Róbertbe. Ebben az ügyben holnap kell tárgyalnunk a herczegfalvi kapitánnyal, s kérni kell tőle fölvilágosítást, mi a stab [törzs - Varkas Gábor] álláspontja az itthon maradt gazdák gazdaságai kifosztását illetőleg. Kelemenből viszik az állatokat, a búzát is. Van még 70 anyabirka s ugyanannyi bárány. A kapitánytól kapott hízót még nem vágták le, a tanítóék és a gazda vállalták, hogy holnap levágják és feldolgozzák.

297