Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 az oroszok, ahol van, onnan viszik. így nálunk a 71 vagon árpából nincs már vetőmagunk. Nem beszélve a zabról. De ezzel úgy vagyunk, hogy zab nélkül meg tudunk élni, de árpa nélkül nem. Kukoricához ne nyúljanak hozzá, hagyják meg a vetésre való burgonyát is. Összeíratnám a meglevő kenyérgabona és kukoricakészletet is, s centrálisán kellene kiutalni az orosz szükségletét. így megszűnnék a rettenetes pocsékolás. 3. Az ország zsírellátása, nézetem szerint, teljesen kétségbeejtő. Itt egy szerencsénk van, mégpedig az, hogy a napraforgómaghoz az oroszok nem nyúltak, tehát ha rendeződnek a viszonyok, az olajgyárakat azonnal meg kell indítani, mert hiszen a napraforgó olaj pótolja a zsírt. A zsír kérdése egyelőre tehát így megoldható. 4. A jövőt nézve a kormánynak gondoskodnia kell, de nagyon sürgősen traktorüzemanyagról — benzin, petróleum, gázolaj — ha kell, írassa össze az üzemképes traktorokat, lássa el üzemanyagokkal és kényszerítse munkára. Felhívom a figyelmedet, hogy a kisgazdáknak sem maradtak meg az igásállatai, lovakat mind elvitték, szerszámostul-szekerestül együtt, tehát azok sem tudnak szántani és vetni. 5. Az irányított termeléssel fel kell hagyni. Itt a legfontosabb élelmi cikkek termelésére kell a fő súlyt helyezni, s ezek élén áll (szerintem ebben a rendkívüli súlyos helyzetünkben) a burgonya, a kukorica és a borsó, továbbá ahol van vetőmag. Ezt az országot az éhínségtől csak ezek fogják megmenteni. 6. A cukorrépát, mint élelmicikket ne vessétek meg. Ennek a keményítőértéke csaknem vetekszik a burgonyáéval. Tudom, hogy szállítása rendkívül nehéz, de másrészt — ha fel akarunk belőle használni valamit — rendkívül sürgős, ti. a felső rétegek megfagytak és ez rövidesen rothadni kezd. Márpedig ennek az országnak ma meglévő minden élelmi anyagát a lehetőségek szerint meg kell fognia. 7. Fontos volna érintkezésbe lépni a dohánybeváltó hivatalokkal, hogy a dohánytermelésnek adják meg a módját. Természetesen ezt is le kell tárgyalni az orosz hadvezetőséggel. Dohánybeváltás az országban nem volt; a dohány mind elkallódott: részint a magyar katonaság, részint a civilség, részint az oroszok vitték el. Tehát dohány nemcsak hogy jövőre nem lesz, ha nem gondoskodunk a termelésről, még az utána következő évben sem lesz. Tudom, hogy ez nem a legfontosabb cikk, de azért mégis fontos. Én csak az általam vezetett uradalom helyzetét vázoltam, de rajtunk vonultak keresztül Fejér- és Veszprém-megye kifosztott gazdaságainak az állatai; tehát a kép voltaképpen az egész Fejér megyéről, Veszprém, sőt Tolna megyéről is szól. A Duna—Tisza közi helyzetet nem ismerem. Lehet, hogy délen jobb a helyzet, de Dunaföldvártól északra, mivel ezek is állandóan frontban voltak, a helyzet az én megítélésem szerint hasonló a mienkhez. Különben nagyon kérlek, ha tárgyalsz a kormánnyal, közöld velük, hiszen nem gondolom, hogy a nevem és az eddigi munkásságom ismeretlen legyen előttetek és előttük, hogy nagyon szeretném velük a tárgyalást a legsürgősebben fölvenni, hogy erőmhöz képest segítségére legyek az ország lakosságának az éhínségtől való megmentésében. Szíves elnézésedet kérem, hogy ezekben a súlyos időkben felkerestelek levelemmel, de úgy érzem, hogy valamit tennem kell. Meleg barátsággal köszönt híved, Hagyó Kovács Gyula, az előszállási uradalom jószágkormányzója. Levélcím: Csorba Sándor polgármester, Budapest, kelt, 1945. február 14-én. Február 14., csütörtök Tegnapelőtt, 13-án rendezkedett be a kórház, tegnap az udvart kezdték rendbe hozni. A kendergyári parancsnok volt nálam tegnapelőtt; kért búzát, tehenet, sertést és tengerit. Mindent kiutaltam, s azt mondottam, menjenek az orosz parancsnokhoz a többit vele intézzék el. A kendergyár üzemben van, rend van ott. Meszil László-nak adtam ki, mint vezetőnek meghatalmazást. Tegnapra vártam őket, de nem jöttek ki. Tegnap Sixtus Kamillái fölment Antalba, Herczegfalvára, és fölmentek még Nagyvenyimre is. Antalban lehet 20 göbe és 120 körüli malac. Van ott 63 tehén és több mint 100 ökör, ezek közül 50-60 uradalmi, a többi idegen uradalomból való. A malom több találatot kapott, a rozsmalom nem indulhat, búzamalom mehet és megy is. Illetve egy főhadnagy gersit készíttet, ezért jár az egész malom. Fát a szérűskerti szegélyfákból termelnek ki. Herczegfalván nagyon erős harcok voltak. Két molnársegédet az oroszok agyon lőttek. Nem mentek le a bunkerba, az egyikre az ablakon keresztül lőttek, a másik kötözte, amikor az oroszok rájuk törtek, azt hitték harcoló katonák, s mindkettőt a helyszínen agyonlőtték. Állat Selyemmajorban nincs, onnan is elvitték a cselédmarhák egy részét, Antalból is. A kiskarácsonyi árulás ide is kihatott. Herczegfalva félig romokban hever. Alberikék még mindig a bunkerban vannak. Élelmük kifogyott, nincs lisztjük, húsuk sem, babon és krumplin élnek. Ha felmegyünk, kell nekik valamit vinni. A községbeliek adakozásából élnek. Mise egy hónapja nem volt. Ez nem helyes; a sekrestyét rendbe kell hozniuk és ott misézniük. Úgy látszik, Alberik is elveszítette a fejét. Nem lehet rajta csodálkozni. Ha fel tudok jutni, beszélek vele, igen, de hogyan jutok Herczegfalvára? Lovam nincs, én már a gyaloglást nem bírom; próbáltam; a Ménesmajor—Daru közötti út teljesen kimerített. Hiába, az 288
