Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

mentünk, Sixtus szerencsénkre éppen akkor nyitotta belülről a templomajtót, amikor oda értünk. Misézett, s rendbe is hozott mindent. Megnéztük a sekrestyét, aztán átmentünk a kastélyba, hogy Carassowal beszéljünk. Elléptem a kapu előtt háló szobám felé, láttam, hogy a spaletta úgy van becsukva, ahogyan hagytam; kissé megnyugodtam. Benyitottunk a kapun, azonnal az őrbe ütköztünk, megmondottuk, kik vagyunk és hogy Carassov majorral kell beszélnünk. Azt mondotta, hogy eszik (ezek mindig ettek!) s csak egy óra múlva beszélhetünk vele. Mentünk az állatorvosék felé. Még le sem értünk a kisüt végére, amikor maga Carassov kiáltott utánunk, és hívott vissza. Azonnal mentünk. Közöltük vele a sekrestye feltörését, érdeklődtünk, mi van a hálószobánkkal? A templom feltörése meglepte, a hálószobára azt mondotta, érintetlen. Mivel már láttam a spalettát, el is hittem. Kértem Carassovot, a középső szobából a szekrény tetejéről adassa ki a templomi gyertyák csomagját és egy zsák dohányt. Azt mondotta, utána néz, s ha megvannak, leküldi az állatorvoshoz utánunk. Jó félóra múlva jött a pattul, s közölte, hogy gyertyák nincsenek, ellenben hozott egy zsák leveles dohányt az inasszobából.

Utána kimentünk a majorba, hogy megnézzük az új helyzetet. Ti., jelezték, hogy a középső részekről minden állatot ide összpontosítottak, s a cselédeink ki vannak rendelve gondozásra. Az állatorvos, mihelyt megtudta kilakoltatásunkat, azonnal kézbe vette az egész major és ott az állatok kezeltetését és rendezését. Nagyon szépen gondolkozott és viselkedett. Tárgyalt az ottani parancsnokkal s meg is értették egymást, közben magára még csak nem is gondolt. Ti., kimenetelünk óta a család tejet nem kapott s ő nem is kért az új parancsnoktól. Jancsi kocsisommal találkoztam a majorban, Gyurit nem láttam, Jancsi útján hagytam meg Gyurinak, hogy tartsa szemmel a kastélyt, és az orosz mozgolódását, s azonnal menjen a kastélyba mihelyt lehet, vigyázzon a hálószobánkra.

A majorban a parancsnok-kapitánnyal találkoztunk, az állatorvos részére és Sixtus számára kértem tőle tejet; megígérte. Aztán ridegen eltávozott, a vele volt szerzsánnak kiadta a rendelkezést, hogy a majorudvarra senkit, különösen minket ne engedjen be. Tehát bántotta az ottani megjelenésünk. Anzemmel miseruhát, oltárkövet és kelyhet vittünk ki Róbertbe, hogy ott misézhessünk. A súlyos részeket Anzelm vitte, én még mindig nagyon gyönge voltam, s bizony csak egészen könnyű terhet vállalhattam. Kedden a róberti iskolában hárman miséztek, én nem, bár szerettem volna, hiszen Adolf apátom halálának volt az évfordulója. Nem tehettem, ti. Nagykarácsonyba szerettem volna átmenni a majorral, s a gépész nem tudott pontos indulási időt mondani. Később kiderült, a major nem is megy. Én egyik fiúval (Nagy Miska) átmentem egylovas szánon. Közben Lőrincz intéző Feigljóskával és a Sixtus nővérével átjöttek Róbertbe a herczegfalvi fiataloktól, akiket vasárnap küldünk vissza ökrös szekerekkel. Selyemmajorban megtudták Előszállásról való kidobatásunkat.

Együtt mentünk Nagykarácsonyba, Anzelm újból Előszállásra ment. Nagykarácsonyban szomorú kép fogadott. Összevisszaságban volt minden. Oda hajtva mintegy 500 marhaféle, vegyesen ökör, növendék, tehén. A sertésellető dezolált [elpusztított állapotú — Farkas Gábor] volt, 40 választási malac kuporgott ott gondozadanul, birkák össze-vissza zavarva és keverve. Egy-két bárány is volt, de azok az almozadan hidegben, ahogy a világra jöttek, el is pusztultak. Az orosz parancsnok a cselédséget, nagyon helyesen visszarendelte a pusztára s az intézőt is. Reiter gazda bélhurutos volt, s le volt törve; nem tartott fegyelmet senki s nem volt munkabeosztás. A cselédség egyrésze felcsapott hullarablónak, a fővezér volt Mukli motoros, aki köteg számban vitte a léceket. Visszajövet találkoztam vele, s figyelmeztettem, hogy leszünk még oroszok nélkül, s akkor számolni fogunk. Nagykarácsonyszállás baja az; nem volt parancsolója, Lőrinczet letörték az izgalmak és családja távolléte, ill. a bizonytalanság azok sorsa felől.

Az orosz parancsnokkal megbeszéltük az állatok szortírozását; külön az ökröket, külön a teheneket és a sertések közül külön a góbékét, nem tudom, hogy végrehajthatták-e? Lőrincz megígérte, hogy másnap beköltözik a pusztára. így lett-e, azt sem tudom. Anzelm Előszállásról azzal jött vissza, nem történt újabban semmi, a sekrestyébe próbálták újból betörni, de a torlaszok miatt nem sikerült. A hálószobám spalettája be van zárva. Beszéltek Carassowal, aki újból megígérte, hogy ha mozgolódnak, híradással lesz az állatorvosékhoz, ők meg Sixtust értesítik azonnal. Jóska inasomat délután leküldtem Kelemenmajorba, nézzen ott körül. Este jött vissza azzal, hogy orosz tüzérség állomásozik ott. De édesapja eltette dolgainkat, tehát legyek nyugodt. Nyugodtnak kell lennem, ha nem is vagyok az. Szerdán magam is miséztem Adolf apátúrért.

Anzelm Jóska inassal bement Előszállásra. Én itthon maradtam. Ügy volt, hogy a plébános úr megy Nagykarácsonyba keresztelni és temetni (Jakab juhász számadó feleségét). Erős olvadás van. Plébános úrnak sem való ez a hosszú gyaloglás, mi már hamar kifulladunk. Kelemenből jött egy szán, krumplit hozott s a gazda levelét négy kopasztott tyúkot és egyéb enni valót. Nagyon jól esett a reánk való gondolásuk. Üzentem a gazdának, nem leheteden, hogy másnap két szánra lesz szükségünk, majd Előszállásról üzenek. Megjött Jóska Anzelm üzenetével, hogy mozgolódást észlelt Előszálláson, és du. föltédenül menjek be. Lehet, hogy délután vagy az éjjel vissza kell foglalnunk a kastélyt. Megvártam Róbertban az ebédet, a bognárral megbeszéltem Kellner dolgait is, s azt is, ha nem jönnék vissza a rakodásnál legyenek segítségünkre. Fél három után Romhányival együtt bejöttem Előszállásra.

284