Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

Szeptember 23 óta emberfölöttit végzett, s még bírja ma is, kidobva a konyhájából, szobájából, megfosztva mindenéből. A rendnek súlyos kötelezettsége lesz vele szemben.

Tejet már napok óta nem kaptunk. Amint fejik, viszik azt a tehenészet körül lévő orosz katonák. Kint voltunk a tehenészetben, a fejést befejezték, itatás előtt voltak. Takarmányunkat csaknem mind feletették. Ha elvonulnának, a cukorrépa segít rajtunk; föltéve, hogy még lesz állatunk. Dobó doktorról, Dala jegyzőről és Deli állomás-elöljáróról nem tudunk semmit. Tartozom az igazságnak azzal, hogy korrigáljam a Zalayról az előzőkben írtakat. Kelemen kifosztásakor teljesen megváltozott a magatartása, mindenről értesített, igyekezett menteni a menthetőt. Szóval korrektül viselkedett. Laci fiát szintén elhajtották munkára, de ő Előszállásról még aznap este hazaszökött. Próbáltam menteni, amikor megláttam a csoportban; akkor nem sikerült. Hogy mi van most velük, nem sejtem.

A tehenészetből jövet, az ágyúk hangját egész közelről hallottuk, tankok húztak Nagykarácsony felé, tegnap este munkásaink voltak árkot ásni este 10-ig. Minden cselédünk itthon van. Tehát sejtésünk sincs a hadi helyzetről, arról sem, mikor szabadulunk meg ettől a rettenetes nyomástól. A jó Istenre bízzuk teljesen magunkat, népünket is; lehetetlen, hogy pusztulni hagyja ennek a vidéknek a népét. Sokat, nagyon sokat szenvedett a nép, velük együtt mi is. Szeretnők, s ezért imádkozunk, hogy érjen véget ez a nyomorult helyzet, amibe belesodródtunk.

Ma van édesatyám halálának évfordulója. Neki sokkalta könnyebb, mint itt nekünk.

Január 28., vasárnap

Tegnap délután erős ágyútűz volt Nagykarácsony és Ménesmajor térségben. A délutáni órákban az oroszok mozgolódtak. A tábornok délelőtt elment, nem jött vissza, nem volt őrség; mozgásunk szabadabb, bár csak az udvaron. Kimentünk a majorba, ott maradt 30 liter tej. Az orosz őrök zsebre tették a hűtőkamra kulcsát. Próbáltam megszerezni, nem sikerült; hivatkoztam, hogy az őrnagynak kell a tej; válasz, menjen a kulcsért az őrnagy. Csicskása ki is ment, eredmény negatív lett.

Voltunk az állatorvoséknál, szegények egészen össze vannak törve, teljesen kifosztva. Az állatorvos maga fűrészeli a tűzi fát az oroszok számára; fája fogytán.

5 tehenet láttam az autógarázsunkban, a kapitánytól vissza akartam szerezni, hiszen uradalmi, de nem előszállási. Azt mondta, vissza nem adja, de kifizetheti, ill. abban maradtunk, hogy majd este intézzük el végleg a kérdést. (Este már nem is láttam.) Négy óra körül az orosz vezetőség elvonult. A kommandáns podpolkovnyikot az udvaron sikerült egy pillanatra elcsípnem. Újból kértem, a három szobát hagyják rendelkezésünkre, megígérte,10 percre rá már lefoglalta 3 tiszt a kormányzói irodát. Csak egy éjjelre, mondták. Reggel kivonultak, mi bevonultunk, hogy meddig tudjuk tartani, fogalmam sincs.

Az éjjel nyugodtan telt el, egyszer kopogtak, de nem nyitottunk ajtót. A hálószobámban 6-an aludtunk, oda kellett vennünk Romhányi intézőt is. Az őrnagy elbúcsúzott négy óra után, a lámpát kivéve mindent itt hagyott. Reggelre pár orosz volt itt, ezek is indultak 9 óra után; 5 tehenet kocsi után kötöttek. Tiltakoztam ellene, eredménytelenül. Azt mondták német alakulattól vették el (egy szó sem volt belőle igaz). Átnéztük mise után az emeletet, nem volt túlzott felfordulás. A szőnyegcseréből úgy láttam, a tábornok az apátságban lakott, vagy a tiszti megbeszélést és ebédet tartották ott. A kommandáns podpolkovnyikot éjjel kettőkor hallottam fölöttem kopogni, reggel már nem volt itt. Benéztem az irodánkba, a kép kétségbeejtő volt. A nagy iratszekrényt hasra fordították. Tönkrement az egész iroda, s benn lévő munkákkal együtt. A kastélyőr megnézte a padlást, noha eltorlaszolták, az ott elrejtett cukrot felkutatták, el is vitték, ma cukor nélkül vagyunk. A füstölt szalonnát a mieink összeszedték, lehozták hozzám, a hálószobám egyben spejzunk is. Meddig? A felvonulás Nagykarácsony felé történt; ebből következtetjük, hogy a németeket visszaszorították, hogy meddig és milyen tempóban?

Mi szeretnők, ha röpülő tempóban történnének az események, csak így szabadulhatnánk az újabb megrohanástól. Ma már nem tudunk adni semmit, s annál rosszabb, s nem tudunk egy szót sem a felső kerületekről. Csak nem történtek ott is tragédiák, ki tudja? Szeretném, ha a tisztek (intézők) mind elmentek volna, úgysem tudnak menteni semmit, s már eddig is túlzottan sokat szenvedtek. Az cselekedett helyesen, aki elment, ha ugyan kikerüli az itteni szenvedést, a megpróbáltatást. Egyik nap szomorúbb a másiknál. Tegnap délután érdeklődtem, mivel a hús fogyatékán van, van-e még birkánk, azt a választ kaptam, elvitték az utolsót is. Az éjszakánk viszonylagosan nyugodt volt. Itt volt az egész orosz vezetőség. Nekünk az a benyomásunk, a harc hozzánk egészen közel zajlik. Az őrnagy benn volt nálunk tegnap este, érdeklődtünk a front után, megmutattuk neki az uradalom térképét, de zárkózott maradt, s nem adott választ. Viszont úgy hallottuk, mintha az ezredes autóját Nagykarácsonyban lőtték volna ki.

(26-i feljegyzéshez) Mise után várt az előszállási intéző; közölte, rettenetes éjszakájuk volt, és ami a legszomorúbb,

278