Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság elószállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 intézőt kifosztották. Nagy harcok színhelye Ménesmajor. Egy akna bevágott a tiszti lakásba, egy másik a lóistállóba, harmadik egy másik istállóba. Az intéző asztalánál kedden reggel (egy órán belül) háromszor váltottak a reggelinél az oroszok és a németek. A németek komiszabbak voltak, mint az oroszok, úgyhogy az intéző a legerélyesebben utasította ki lakásából az egyik német főhadnagyot azzal, ha nem tetszik neki, agyon is lőheti, de a saját hálószobájából ki nem megy. Aknarobbanás után a lakását ő is otthagyta, így aztán egy szál ruhája maradt. A cselédségnek adták két öltönyét [ü az oroszok — Farkas Gábor ] azok azt vissza is adták. Fehérneműjéből teljesen kifosztották. Amikor hazajöttem Ménesmajorból, jelentették, hogy a Buick gumiját leszedték, felszerelték a Plymouth-ra és teherautó után kötve, elhúzták. így hasznavehetedenné vált a Buick is. Előzőleg megpróbáltam megközelíteni Selyemmajort. Hetényivel el tudtunk jutni a szérűskertig. Bolondvárról 6 bikanövendéket, mint a hajcsárok, hajtottunk be a szérűskertbe. Ott egyik cselédünk (Cseke nevű) takarmányt vitt, vele beszéltünk, s ő azt mondotta, hogy ne menjünk be, mert a puszta tele van oroszokkal („ott most zavarognak”). Egyúttal jelentette, hogy Balogh [József — Farkas Gábor] intézőnek sokat kellett szenvednie. Raktárainkat (itt volt 272 pár bakancs, több mint 300 ruhára való szövet) kifosztották, a selyemmajori intéző lakásával együtt. December 9., szombat. Lovaink már ki voltak fáradva, egy Róbertvölgyből kapott régi csikósparipára ültem, s Gyurival, a sofőrünkkel együtt lóháton mentünk Nagykarácsonyon keresztül Kiskarácsonyba. Itt nagyobb rombolás és pusztítás nem volt, bár kemény harcok voltak. Az intéző, Weiter Károly ott maradt. Egy cselédlakásba menekült. Szobáit, bútorait, irodáját felforgatták. A cselédség itt nem viselkedett kifogástalanul. Egyesek harácsoltak. Összehívtam a cselédséget a tehénistállóba, figyelmeztettem őket, hogy az uradalom területén továbbra is én rendelkezem, és rajtam keresztül az intéző. Akinél idegen jószág van, az tartozik a tulajdonosához visszajuttatni, különben kénytelen leszek a legkíméledenebbül eljárni velük szemben, ha kell, kiszolgáltatom őket az oroszoknak. Azóta nem kaptam jelentést, de meggyőződésem, hogy a náluk levő idegen tulajdont visszajuttatták. Onnét lementem Györgyszállásra, bár a györgyszállási eseményekről az előző napon László [előnevű — Farkas Gábor] ottani gazdánk útján már kaptam jelentést, aki 8-án lejött hozzám gyalog. Sokat szenvedtek. Ütközet színhelye volt Györgyszállás, s ott 2 cselédünket az oroszok agyonlőttek, saját vigyázadanságuk miatt. Róbertvölgyön keresztül jutottam haza holtfáradtan. Láttam, hogy nem nekem való már a lovaglás. Amire hazajöttem, jelentették, hogy az utolsó sárga kocsinkat is elvitték, és hagytak itt egy szintén zabrált rozoga bricskát. Ez legalább könnyebb volt, mint az igáskocsi, amelyen eddig jártam a pusztákat. A felső kerületek helyzetéről még mindig nem tudtam semmit. December 10., vasárnap Háromnegyed 8-kor nekivágtunk Hetényivel, hogy megnézzük, mi történt fönt [ri. a felső kerületekben - Farkas Gábor]. Végigvágott bennünket az eső, reggeltől estig. Az egész vidéken abszolút csend volt. Nagyvenyimig egyeden lélekkel találkoztunk (Filuval, aki nagyvenyimi hizlalós). Hullák Ménesmajorban még szerteszéjjel hevertek. Filuval üzentem, hogy temessék el őket. Nagyvenyimen az intézővel találkoztam először. Nagyon le volt törve. Bementem hozzájuk. Kellett is, hogy megnyugtassam őket. Sokat szenvedtek, lakásuk feldúlva. A kasszát itt nem törték fel, hanem a kulcs másodpéldányát megkerítették, a kasszát kifosztották. 13 ezer P körüli összeg lehetett a kasszában. Előszálláson a kasszát feltörték; 30 ezer pengőt a kaszából elvitték. [Ti. az elószállási gazdasági kerület pénztárát. — Farkas Gábor] A cselédeknek nagyobb bántódása Nagyvenyimben nem volt. Csaknem kár nélkül menekült meg a gyárvezető [Szilárd — Farkas Gábor], Magában a gyárban nem raboltak, csak inkább az iratokat szórták szét. A gyárvezetőt nem találtam, ő akkor egy munkás kíséretében átment Bernátkútra. A nagyvenyimi intézőnek sokat segített egy nagyvenyimszőlőhegyi Garbacz nevezetű régi arató, aki jól tudott oroszul; ő volt a tolmács. Családját is hozzá menekítette. Bernátkúton az intézőhöz (Merk Dezső) mentünk először. A cselédek fellélegeztek, amikor megláttak. Az intézői lakásban semmi kár nem történt. Hat orosz tiszt volt náluk, azok emlékalbumot is hagytak ott, egy Sztálin életéről szóló írást, melyet minden tiszt ellátott autogrammal. A bernáti intéző édesanyja a fiatal tiszteket édesanyaként kezelte, mindannyian kézcsókkal váltak el tőle. Lovat Bernátkútról eddig a napig csak 3 párt vittek el, a többi még megvolt. Itt fogatot kellett váltanunk. Bernátkúti lovakkal mentünk Mélykútra. Amikor beérkeztünk, a tiszti udvar előtt láttam, hogy ott két orosz kocsi áll. Nem tetszett a dolog, de vissza nem fordulhattam. Az oroszok tényleg észrevették minket, amint az intézőhöz [Kégl nevű — Farkas Gábor] bementem. Négy orosz volt ott, akik azonnal kijöttek a lakásból és érdeklődtek, ki van itt? Nálam volt a certifikátum [orosz nyelvű igazolvány — Farkas Gábor], azt kiküldettem nekik, s beszéltem is velük. Az mondták, 253
