Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 Mellékletek Kastélynapló 1944-194537 (A zirci apátság előszállási uradalom jószágkormányzóságán a háborús cselekmények idején készült feljegyzések. A kézirat szerkesztett, a szöveg csekély mértékben stilizált, tartalmi változtatás nem történt. — Farkas Gábor) A háborús naplót írták: Hagyó Kovács Gyula, Nagy Anzelm. Katonai és polgári menekültek az uradalomban (1944. szeptember 8-tól december 3-ig) Az előszállási búcsú, szeptember 8-án (Kisboldogasszony-napja) nyugodtan telt, az utána következő héttől katonai beszállásolások és menekültek elhelyezése ment végbe az uradalom teljes területén: a pusztákban, a majorokban. Elsőként jelentkezett Mezőhegyes: állami mintabirtok. Pettkó Szandtner Tibor vezérőrnagy megszemlélte a kokasdi és a gulyamajori istállóinkat. Rövidesen megérkezett az első törzsállomány, amelynek egy részét Gulyamajorban helyeztük el (csikókat) az anyakancákat és törzsméneket Kokasdon (a Nonius ménes 180 db). Nehézséget okozott, hogy az istállók nem voltak megfelelő állapotban, az uradalom gyors helyrehozásról gondoskodott. Mezőhegyes egyáltalán nem takarékoskodott a szállítóeszközökkel. (Vagononként 2 lovat és minden állat mellé kísérőt küldött.) A ménes után vagonokban érkezett a mezőhegyesi magyar gulya. Az állatokat és gondozóikat Kelemenhalomba irányítottuk. A tenyész-kanállományt (300 db sertés) Antalmajorban helyeztük el. Hamarosan Vaszary János érkezett, és jelezte, szeptember 25-én a mezőhegyesi állami birtok tisztjeinek és a méneskarnak kér szállást, élelmezést (160 fő). Ezt csak úgy tudtuk biztosítani, hogy a két iskola működését felfüggesztettük; a férfiakat tömegszállásokon helyeztük el az iskolákban és a kultúrházban, a nőket a kastélyban és az uradalom gazdatisztjeinél. Az élelmezést megoldottuk, sátrat vertünk a kastély előtti parkban, ott vártuk a késő esti órákban a szervezedenül beérkező csoportokat. Éjfél után az utolsók is megérkeztek. Szeptember 26-át itt töltötték; 27-én délelőtt távoztak el. Állatállományuk az uradalomban maradt. Mezőhegyes után Derekegyháza, a Weiss Manfréd uradalom tisztjei (Kováts igazgató és Ribiánszky intéző) érkeztek. Ok két hétig a kastélyban tanyáztak, állatállományuk rendezetlenül és hiányosan érkezett meg. Beszállásolásra jelentkeztek katonai alakulatok. Nehézséget állatállományuk takarmányozása és elhelyezése jelentett, hiszen az előző csoportok a férőhelyeket már túlságosan igénybevették; többi közt a szatmárnémeti, nagykőrösi, székelyföldi, békéscsabai, kecskeméti, Geiszt-uradalom (Kondoros) ménesei. A nagy állatállományokat a legnagyobb nehézségek közepette helyeztük el; gondjainkat növelte az országúton vonuló menekülők tömege. Ezeknek az állatállományát az uradalomnak kellett etetnie, és az országúihoz közel eső kerületeink takarmánykészlete kimerült. Volt olyan nap, amikor az Előszálláspusztán megfordult menekültek száma elérte az 1500 főt. Élelmezésük, állataik takarmányozása a kastély és a cselédség készletét emésztette. A kutak vízkészlete kimerült. A menekülők között nagyobb tömegben voltak katonák, akik garázdálkodtak: az országúihoz közelebb eső kukoricatábláinkban fosztogattak, a szénakazlakat dézsmálták. Hasonlóképpen viselkedtek a svábok. A menekülők valósággal megszállták Előszállás községet. Fegyveres alakulatok is érkeztek, de beszállásolási lehetőségünk már nem volt. Kemény összeütközésre került sor az uradalmi vezetőség és a rendezetlenül visszavonuló katonai csoportok parancsnokai között. Könnyebbülést hozott a szegedi élelmező raktár [Ellő, élelmezést ellátó oszlop — Farkas Gábor] parancsnoki karának letelepülése. A magasabb tisztek és a törzskar a kastélyban szállt meg, akik az erőszakoskodó katonasággal szemben segítségünkre voltak. Ilyen körülmények között telt el október első hete. A kastélyban a napi élelmezési létszám elérte a 60-70 főt. El kellett helyezni részint a kastélyban, részint tisztjeinknél kb. ugyanannyit. Minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a menekültek. Október 7-én Gáük főhadnagy vezetésével megérkezett a békéscsabai leventék 550 főnyi csoportja. Ezeket egy éjszakára Külsőmajorban helyeztük el, másnap szétosztottuk a kerületek között, és mezei munkát végeztek. Október 10-én éjszaka a kastély elé érkeztek a szegedi leventék (700 fő) egy tartalékos százados (törvényszéki bíró) vezetésével. Beszállásolást követelt vaksötétben, zuhogó esőben. A kastély folyosóin is helyet foglaltak. A kastély teltségét mutatta, hogy az apátsági két szobában 22 tiszt, köztük 4 ezredes kapott helyet. A szegedi leventék parancsnoka ellentmondást nem tűrő hangon, fegyverrel követelt beszállásolást. Kivédésére kénytelenek voltunk a kastélyban lakó törzstisztek segítségét igénybe venni. A nagy tömegben átvonulok nemcsak szállást, hanem élelmezést is követeltek. Kimerült a lisztkészletünk. A dohánypajtákat többször feltörték. Ezután megkezdtük a dohány kiárusítását. A kastély a legnagyobb áldozattal igyekezett a menekülők segítségére lenni, néha azonban kellemetlen helyzet elé állított mindannyiunkat az a tény, hogy a katona- 3 3 VeML Ap. lt. Hagyó Kovács Gyulának, az előszállási uradalom jószágkormányzójának iratai. Kastélynapló 1944—1945. 249
