Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállást uradalma. IV. rész: 1938—1945

ígért, de summások alig jöttek: Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely, Gyoma és Endrőd környékéről mindössze 270 fő érkezett, a szükséglet viszont 400 fő lett volna.

Előszállás és a puszták 1944. szeptember 8 után a Baja és Dunaföldvár felől érkezett menekülteket, katonai alakulatokat, polgári személyeket befogadták. Az uradalomba menekítették a mezőhegyesi, székelyföldi, szatmárnémeti, békéscsabai, nagykőrösi méntelepek teljes állatállományukat, de a csákói, a kondorosi uradalom és gazdaság is megjelent állataival. A békéscsabai és szegedi leventéket kukoricatörésre és cukorrépaszedésre alkalmazták, nekik bért fizettek. A kapások 75-80%-át a leventék elvégezték.

A kormánybiztos utasította a jószágkormányzót az uradalmi vagyon menekítésére, azonban ezt alig hajtották végre. A termény és az állatállomány az oroszok bevonulásáig szinte érinteden maradt. A vezetés ellátta a cselédállományt textilanyaggal, minden béres kapott 1 pár bakancsot, kiosztottak a lakosságnak 1 vagon sót, vasanyagot; petróleumot, benzint 350 mázsát szereztek be az uradalmi gépek számára.

Előszállás december 3-án délután fél öt órakor került az oroszok kezébe., de a német—magyar csapatok ellenállása következtében hullámzó harcok alakultak ki, amely 3 napon át tartott. A orosz katonák a kezük ügyébe került holmikat, élelmiszereket elvették, kifosztották a pénztárt, az uradalom összes lovát, igásállatát elhajtották. A kastélyt kvártélynak, később hadikórháznak vették igénybe, de a legénység beszállásolta magát a cselédházakba is. A jószágkormányzó több alkalommal látogatást tett a kerületi székhelyeken, ami az ottani lakosságnak némi megnyugvást hozott. Hagyó Kovács ugyanis rendelkezett egy orosz nyelvű igazolvánnyal, amely elvileg szeméi)! mentességet jelentett. A hadi helyzet január 20 után zavarossá vált, s ez az uradalomban is éreztette hatását. E nap ugyanis 3 német páncélos betört Előszállásra némi gyalogság kíséretében, de csak néhány órát tartózkodtak a faluban. A németek nyomában visszatért oroszok bizalmadanok voltak a kastély személyzetével, és ezt a későbbi hetekben is éreztették velük. A német katonaság a Konrád

III. haditerv értelmében indított támadása elérte az uradalom felső kerületeit, különösen heves küzdelem folyt Herczegfalván, Nagyvenyimben, Bernátkútpusztán és Mélykútpusztán. Január 17-én a németek visszatértek Simontornyára, az uradalomhoz tartozó Jánosháza leégett, három ízben cserélt gazdát a puszta.

Február 2—7. között a kastély lakóit kitelepítették az uradalom egyik pusztájára, Róbertvölgybe. A kastélyt főhadiszállásnak rendezték be. A jószágkormányzót és a kiskarácsonyi gazdatisztet, Weitert március 7-én az orosz GPU elhurcolta, Ocsán kihallgatták, majd 24-én elengedték őket. Idehaza a földreformmal foglalkozott a két község vezetősége. A vagyon megmentése érdekében a jószágkormányzó a fővárosba utazott, de ott a reális helyzetről kapott tájékoztatást, miszerint az uradalmat fel kell osztani. Mivel a jószágkormányzó tovább erőltette az uradalom egy részének megmentését, a hatóságok felfigyeltek és letartóztatták. Székesfehérvárra hurcolták a Sár utcai katonai fogdába. Elzárása 1945. április 18-ától május 24-éig tartott, majd a fehérvári ciszterci rendházban júniusi8-áig házi őrizetben volt. Ezután a fővárosba utazott, a Bernardinumban kapott elhelyezést, és a rend központi gazdasági igazgatójaként működött a rend felszámolásáig.

Előszálláson a rendi kormányzó Dózsa Márton lett, aki a visszahagyott mintegy 600 kát. hold terület gazdasági irányítását látta el. A birtokot 1949-ben kisajátították.

Az uradalom háborús kárai

A háborús károk felmérése során az orosz hadsereg által igénybe vett vagyont és egyéb értékeket felbecsülték. Az uradalmat ért kárt a két község elöljárósága külön-külön kérte. A felső kerületek gazdaságaiban a gazdasági vezetők a kárt gyorsan össze tudták állítani, de az alsó kerületeket Dózsa Mártonnak kellett bejárnia. A másod-jószágkormányzó szerint ez nem lehetett pontos kimutatás, mert a főkönyvek elvesztek. Hagyó Kovács viszont emlékezett arra, hogy pontos leltár van az uradalomról 1944. november 1-jei dátummal. Azt írta, hogy ez a levelezés között (a reverendás szekrény tetején) található, és annak alapján a felküldött kimutatást végül javította. Eszerint az oroszok a zabrálás idején elvittek 480 vagon gabonát, 600 vagon tengerit; feletették összes takarmányukat; elhajtottak 898 ökröt, 854 fejőstehenet, 622 lovat, 8 ezer birkát, ugyanennyi sertést, 224 hasas üszőt, 1600 egyéb növendék állatot, 350 szilaj marhát; elvittek az erdőből 2 ezer méter kitermelt fát, 7 ezer darab vasúti talpfát.

1946. január 6-án készült el az a kimutatás, amely az uradalom háború alatti (1941—1944) kárait tartalmazza. Ennek témája: „a^oros^ hadsereg által térítés nélkül elvitt állatok, termény, felszerelés és gazdasági eszközök”. (Tárgya: az előszállási uradalom háborús kárai, az apáti hivatal zirci irattárában elhelyezve a 173-1946./március 12. sz. alatt.) Az irat hektárban adja meg a már felosztott uradalom területét. E szerint az 15 ezer 300 ha területű volt, melyből 10 ezer 200 ha szántó, 1250 ha rét, 2300 ha legelő, 800 ha akácerdő volt; szőlő, nádas, tó és egyéb, adó alá nem eső rész 750 ha. A kimutatást később még pontosították, az emlékezetből leírtakat módosították:

244