Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 esztendőre kötötték meg, mert ez volt az az időszak, amikor nem kellett egyházi (felsőbb) engedélyt kérni a rendi birtokok bérbeadásakor. Toldy Zsigmond 1889-ben meghalt, özvegye, leánya a bérletben maradtak. 1886-ban a Toldy leány Konkoly-Thege Sándor felesége lett, a bérlet is rájuk szállt. Konkoly-Thege ez időben országgyűlési képviselő volt. A birtok kellemes helyen terület el, kastélya is alkalmas volt vendégfogadásokra. Vajda Ödön is megfordult a birtokon apáti időszakában: 1894-ben és 1899-ben. Utóbbi évben a bérletet 12 évre meghosszabbították. Ekkor az évi bérösszeg 11 ezer forint, majd a pénz koronaértékre történő megállapítása után (1900-ban) 22 ezer korona volt. Konkoly-Thegével az utolsó bérleti szerződés 1905. december 24-én kelt, érvényessége 1923. szeptember 30-ig tartott. (A bér 24 ezer aranykorona volt, és a bérlő viselte a birtokok után a közterheket.) A bérlő köteles volt a ciszterci rend valamennyi házát savanyúvízzel ellátni. Ez a szolgáltatás a bérlőnek évi 6 ezer koronába került. A Konkoly-Thege család a szántói kastélyban lakott 11 gyermekével. A csehek a birtokot 1919. augusztusban lefoglalták, megtiltották a bérlőnek a bérkifizetést és a savanyúvíz küldését. A csehek a bérlőt kiutasították a gazdaságból, és az apátság megkérdezése nélkül 285 hold szántót és a savanyúvízforrást Horák légionáriusnak adták, 618 holdat pedig kiparcelláztak. A cseh bérlő és a parcellák tulajdonosai a pénzt a Centralna Sprava-Likvidations Kommission-ba fizették, és a zirci apátság szántói birtokának számláján tartották nyilván. A szántói birtok tulajdonjogáról Békefi apátúr nem mondott le, a bérletösszeg a zirci apátságnak járt volna. Horák azonban nem fizetett, de a Konkoly-Thege család sem fizette meg a bérösszeget 1919—1923 közötti időszakra. Az utolsó kifizetést a bérlő 1918. december 31-én ejtette meg, mikor személyesen hozta el a bérösszeget Zircre. Ekkor azonban Rémig apát úr és Konkoly-Thege között komoly nézeteltérés támadt, ennek a következménye lehetett, hogy a bérösszeget nem fizette ki. Az utolsó bérleti szerződés 1913. október 1-jén jött létre, és a feljegyzések szerint a bérlő kifogásolta, hogy az apátság az 1890-es években megkezdett felújítási munkákat leállította. A bérlő hanyagsága következtében „Kémig apát úr többször kijött a sodrából”. A rend gazdasági szakemberei szerint a csehek a birtokot elkótyavetyélték, mert még a savanyúvíz forrás is többet ért a befolyt pénznél. Amennyiben a csehek a birtokot az 1923 előtti bérért adták volna ki, akkor az aktíva 16 év alatt 384 ezer aranykorona, vagyis 1 millió 920 ezer cseh korona lett volna. A parcellázásról az apátságot nem kérdezték meg, de abba bele sem egyezett volna. A parcellázáshoz a cseh kormánynak nem volt joga. Az apátság a megmaradt 285 hold majorsági területet és az ásványvizet szlovák szakértőkkel felbecsültette, akik 3 és fél 4 millió cseh korona összeget állapítottak meg. Ennek az ingatlannak és a forrásnak évi bérlete 35-36 ezer cseh korona volt. Konkoly-Thege bérlő memorandumban hozta a zirci apát tudomására, hogy a szántói bérletben anyagi és erkölcsi kár érte. Az anyagiak még az építkezés idejéből származtak, de az erkölcsi kár újabb keletű. A rendi közvélemény szerint a bérlő a cseh impérium segítségével vissza akart kerülni a bérletbe, és Szántót a maga számára megvásárolni. A bérlő kaucióképpen elküldte Zircre a birtokot terhelő háborús hadikölcsönkötvényeket, melyeket a rend lefoglalt, és nem szolgáltatta vissza neki. Ezzel nem veszített a bérlő, és a rend sem nyert, mivel a Horthy-érában a kötvényeket nem váltották vissza, azaz nem fizették ki azok névértékét. Konkoly-Thege és fia viszont a renddel szemben mindig tisztelettel volt, s ha most kifogásaik voltak, „azok a rendi merevségből” fakadtak. Az 1935. július 1—3. között tartott gazdasági tanácsban a kérdés újra előkerült. Itt az a javaslat született, hogy a családot ki kell engesztelni; adják vissza nekik a hadikölcsönkötvényeket, és Előszállás fizessen nekik 10 ezer P-t. Az apátságban a szántói birtokok visszakerülését biztosra vették, úgy gondolták, hogy azt eladják. Az apátság értékelése szerint a szántói birtokot a cseh impérium bitorolta, ezért revindikációs (visszakövetelési) pert indított a nemzetközi vegyes döntőbíróságnál. A per folyamán, illetve még annak nemzetközi előkészítése idején, 1934. februárban ajánlatot kapott Zirc, hogy a birtokot a per ellenére eladhatja, s ha ez megtörténik, a pert annulálják. Közben a csehszlovák állam és a szentszék között tárgyalás indult az 1919 nyarán lefoglalt egyházi birtokok ügyében. Ennek eredményeképpen a csehek a zárlatot feloldották, és az egyházi vagyonokat dotációs tömegként a szlovenszkói apostoli adminisztrációnak juttatták. Szántó nem volt kötelezettségekkel megterhelve, így semmi indok sem volt arra, hogy az adminisztráció Szántót magánál tartsa. A rend ezért a Szentszéknél indított eljárást, hogy Szántót vegyék ki ebből a tömbből és Zirc szabadon rendelkezzen a 285 hold szántófölddel és a savanyúvízforrással. A szlovák parasztok parcellázott területeiért pedig a cseh államtól kért kártérítést. Pozsonyból jelentkezett Gyurits Emil ügyvéd, aki motu proprio (saját elhatározásából) intézkedni akart, és az elveszett 14 évi lucrum cessant (elmaradt hasznot) a cseh impériumon számon kérte. Gyurits szerint 860 kát. hold kártérítése vagy eladása jöhet számításba, és ezért Zirc mintegy 1 millió P-t kap. Ezen a feltétlen előnyös üzleten az apátság fellelkesült, úgy vélték a pénzt a rendi törzsvagyonba fektetik (immobilizálják) és a majdan építendő budai gimnázium melletti rendház építésére fordítják. Az apát a szántói ügy lebonyolításával az előszállási jószágkormányzót bízta meg. Mivel a vitát a két egyházi hatóság, de a két kormány sem döntötte el, a kérdéssel a Vatikánban foglalkoztak. 1935. december 7-én rögzítette az apát, hogy Rómából tájékoztatták a szántói birtokok vitájáról. A prokurátor szerint Zirc meg fogja kapni Szántót. Pacelli bíboros 234
