Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Tarkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 művelők vámengedéllyel léphettek át a határon, és a béresek a fogatokkal egy napot tartózkodhattak Gyanafalván, Nagyfalván, Némedakon, és este vissza kellett térniök Szentgotthárdra.) A szentgotthárdi béresek és igásfogatok kiváltását helyi munkaerővel azért sem tudták volna megoldani, mert az osztrák paraszt napszámbére a magyarországinak két- és félszerese volt. A termés ára 50%-kal magasabb volt Ausztriában, mint Magyarországon. A termést a szentgotthárdiak exporttermékként adhatták el Ausztriában. Később kiderült, hogy a hatóságok nem nézték jó szemmel a szentgotthárdi béreseket, és néhányszor tudomásukra hozták, náluk is vannak mezőgazdasági munkások, akik a helyi birtokot meg tudnák művelni. így az osztrák akadékoskodás ellehetedenítette az ottani gazdálkodást. Az 1936. évi zirci káptalani ülésen arra az egyöntetű elhatározásra jutottak, ami már évekkel ezelőtt felvetődött: a birtokokat el kell adni, a patronátust a birtokokból fedezze az apátság. Ez 120 kát. holdból megoldható, az uradalmat pedig az osztrák parasztok vásárolják meg. Előzőleg a kisbérlet mellett kardoskodott a szentgotthárdi jószágkormányzó, Hegedűs Ödön (szerzetesi nevén: Valter), de a parcellázásban érdekeltek delegációja kijelentette, hogy csak bérletet hajlandók fizetni, s az állami és a községi terheket az uradalomnak (Szentgotthárdnak) kell viselnie. 1940-ben került sor a burgenlandi 3 plébánia (közbejött Némedak plébániájának javadalmi földje) patronátusi terheinek megváltására 150 kát. hold föld átadásával. A szerződést a hazai egyházi és világi főhatóságok elfogadták, és aláírta azt Innizer bíboros is.27 A honts^ántói uradalom visszaszerzésének kísérlete A szántói birtok Hont vármegyében fekszik, az Ipolyság és Léva között vezető törvényhatósági út mellett, a Bur-patak völgyében (Lévától 15, Ipolyságtól 20 km-re). Szomszédos községek: Dalmad, Bori, Demend, Hontfüzesgyarmat, Csank. A szántói templom kegyura a zirci apátság, fikája a nádasi plébánia volt. (Szentmisét minden 3. vasárnap tartottak.) Az egyházi nyelv 1904—ig tót, ez után magyar volt. A község zömében katokkus volt; éltek még evangékkusok és elenyésző számban reformátusok. Az iskolát az apátság tartotta fenn. 1913-ban Nedeczky tanító egy tanteremben több mint 100 gyermeket oktatott. Szántó 1900-ig Dalmad községgel alkotott körjegyzőséget és a báti járáshoz tartozott. Ezután az ipolysági járásba kebelezték, és Demenddel alkotott körjegyzőséget. A szántói birtokot bérlő kezelte, aki a kastélyban élt családjával. A kastély egykor (ciszterci) monostor volt, amely a falu közepén állt. Udvara négyzet alakú, melynek folytatásában voltak a gazdasági épületek. A kastély 1906-ig 6 szobából állt, ezután bővítették az épületet. Az építési költség az apátságot terhelte, annak kamatait (évi 450 koronát) a bérlő fizette. A kastély 4 szobával és mellékhelyiségekkel bővült. 1904-ben vízvezetékkel látták el, 1912-ben bevezették a villanyt. Ekkor bővítették a parkot, amely a Malomárokig terjedt. 1899-ben 500 csemetét ültetett a bérlő, és gyümölcsöst, zöldséges- és virágoskertet alakított ki. A szántói savanyúvíz a Bur-patak jobb partján lévő egyik forrásból eredt. A patak mindkét oldalán voltak források: a Paula keserűvíz, a magyarádi gyógyfürdőt tápláló forrás, a Fehér-kő és a Bori-buzgók. A szántói víz 26 fokos, alkalikus ásványvíz, amelyre gyógyfürdőt telepítettek, a vizet palackozták. 1879-ben a szántói víz szerepelt a székesfehérvári országos ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági kiállításon. A bérlő, Konkoly-Thege itt felállított pavilonja a kiállítás lebontása után visszakerült Szántóra, és azt a forrás fölé helyezték. A vizet a fővárosban, Komáromban, Pöstyénben, Trencsénben és e városok környékén árusították 14 decis rudnói üvegekben. 1913-ban napi 10 ezer, 1907-ben napi 16 ezer palackot töltöttek meg. (A cseh impérium alatt a termelés visszaesett, 1921-ben összesen félmillió palack vizet forgalmaztak.) A szántói uradalom két gazdaságban működött 1567 és fél hold területen. A szántói gazdaság 894 hold és 1083 néygszögöl, a macskási 693 hold volt. Talaja kötött anyag, vasútállomása Szakállas és Léva volt. Az uradalom Szántóról, Magyarodról, Füzesgyarmatról, és a két Marót községből fogadott munkaerőt. Az aratást a 10. részért végezték. Az uradalom az aratók étkezési díját gabonában megváltotta. A szántóföldeket, a legelőt és a rétet haszonbérbe adták. Az erdő 323 és fél holdon terült el. Az uradalmi épülettőke értéke 48 ezer 840 forintot tett ki. A bérlő az apátságtól a bérlet kezdetén 20 igásökröt, 1 pár lovat, 1440 birkát, 2044 mázsa vetőmagot és 135 hold vetést, 3200 bécsi mázsa takarmányt és szalmát vett át. (Az évi bér 11 ezer forint volt, valamint az átvett felszerelés értékének évi 6%-át is fizette, így összesen 14 ezer 435 forintot. A termelés fő profilja a gabona volt. Állatállománya 1895-ben 1500 birkából, 50 szarvasmarhából, 23 lóból és 32 igásökörből állt. A földek nehéz művelésűek voltak, a meszes talaj sok trágyát kívánt, s ha azt nem kapta meg, a termés gyenge lett. A Konkoly-Thege család a Toldy família révén, házasodással került Szántóra. A Toldy felvidéki család volt, ugyanígy a Konkoly-Thege is. Szántón a Toldi család regálébérlő volt az 1830-as években. 1841-ben már árendálta a savanyúvízforrást. A birtok egyik majorját, Macskáspusztát az egyházasmaróti Zsmeskál bérelte, 1875-ben a tőkeerős Toldi Zsigmond vette át. A bérleti szerződés 12 esztendőre szólt. Ennek lejárta után a bérleti időszakot minden esetben 12 2 VeML Ap. lt. A rendi káptalani iratai. Számvevőségi jelentések. A. 1941. 233
