Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Szücsi Frigyes - Morgós András - Horváth Emil: A székesfehérvári új Budai kapu 17 -18. századi fahídja: ásatási és dendokronológiai eredmények
Szűcsi Frigyes — Morgás András — Horváth Emil: A székesfehérvári új Budai kapu 17-18. századi fahidja: ásatási és dendrokronológiai eredmények kapu fahídját kiépítették (1601-1602).19 A várárok tehát már a 17. század eleje óta ilyen széles lehetett. Juhászné Viniczai Ágnes által a fahídnak egy 1700-as dokumentum alapján öl mértékegységből átszámolt közel 160 méteres hosszúságát a cölöpleletek elhelyezkedése részben alátámasztja,20 21 hisz ez alapján kb. 150 méteres hosszúság mérhető (az új Budai kapu helyétől a legészakabbra előkerült cölöpökig a Fő utca és a Marosi Arnold utca kereszteződésében). A cölöpleletek dendrokronológiai keltezése alapján a várároknak ezzel a szélességével számolhatunk az új Budai kapu hídjának 1601 /1602-es építésétől legalább 1753-ig (SE 2013/03 [Szfvár 23] kivágásának szijácsbecsléssel készült valószínű időpontja). Ennek az adatnak az 1738-as német nyelvű városalaprajz (2. tábla/1) és J. Ch. Leopold F. В. Werner rajza után készült 1741-es metszete sem mond ellent (2. tábla/3), hiszen nincs okunk feltételezni, hogy azokon nem ugyanazt a szélességű várárkot ábrázolták volna, mint például az 1691-es német nyelvű városalaprajzon (1. tábla/3), vágyj, de la Vergne 1689-es felvételi rajzán (1. tábla/1).2' Összefoglalás A székesfehérvári Fő utcáról napvilágot látott facölöpök értelmezéséhez olyan lényegi és jelentős adatokat szolgáltatott a dendrokronológiai vizsgálat, amelyeket pusztán régészeti módszerekkel nem lett volna lehetőségünk megállapítani. A dendrokronológiai datálásnak köszönhetően lokalizáltuk az 1602-ben a mai Várkapu utca 2. számú épület helyén megnyitott új Budai kapu fahídjának a kapu megnyitásával egyidős első pillérsorát (SE 2013/05—07 [Szfv32—33], SE 2013/28—29 [Szfv37—38]), amelynek szélső cölöpje Wathay Ferenc vicekapitánynak a törökök 1602-es fehérvári ostromát ábrázoló vízfestményén is látható. A Fő utcán, a Marosi Arnold utca vonalában előkerült cölöpök hídpillérekként való értelmezésével régészeti adatokat nyertünk az egykori fahíd hosszúságára — közvetve a várárok szélességére —, amit a dendrokronológiai kormeghatározásnak köszönhetően időben is el tudtunk helyezni. így adódik a feltevés, miszerint a várárok szélessége északon és a felette átívelő fahíd hosszúsága 1602 és legalább 1753 között változatlanul kb. 150 méterre tehető. A feltárások mozaikossága és az a tény, hogy a cölöpök felmenő része javarészt csak a Siklósi Gyula-féle 6-os, fekete, iszapos rétegben őrződött meg, nem teszi lehetővé a hídszerkezet pontos rekonstrukcióját. A fahidat a közel két évszázad alatt — a régészeti leletek elhelyezkedése és dendrokronológiai kormeghatározásuk tanúsága alapján egyaránt - többször felújították, ezen alkalmakkor szerkezeti módosítások is valószínűsíthetőek. Az általunk vizsgált 6 darab metszet és városalaprajz 5-7 pillérsoros fahidat láttat. Mindössze J. Ch. Leopold F. В. Werner rajza után készült, 1741 előtti metszetén látszódik a pillérsorok szerkezete is, eszerint középütt három függőleges és a széleken egy-egy haránt irányú cölöp alkot egy öt cölöpből álló pillérsort. Mindenesetre a metszet ezen részletének hitelességét nem tudjuk más régészeti vagy történeti forrással alátámasztani. 19 SIKLÓSI 2013,17. 20 Fejér Megyei Levéltár: Feltárólapok, Székesfehérvár 1700. Hivatkozza: JUHÁSZNÉ VINICZAI 2006, 83: 20. végjegyzet. 21 SIKLÓSI 1999, Abb. 5. 200
