Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pátija István: Fejér megye sold székének történeti földrajza is.270 Közülük a Kun út különösen érdekes, mivel a szigetfői révtől haladt Szállton át Szentmárton felé, majd onnan a kun Szombatszállás felé.271 Ehhez hasonló volt az a kun területekre vezető út, amely Vecséről Csanádra, onnan „Karhla/Kathlabugaszállására” (Fülöps^állásra?) tartott, továbbá az az út, amely a szék északi peremén, Peszér és Bugyi területét átszelve Beneszállása felé vezetett.272 * Számunkra érdekes még az „akasztói út”, mely a szék felső részén, Bial-Aporka magasságában vált ki a budai országútból és Apajon, Tatárszálláson, Szombatszálláson keresztül vezetett Akasztóra.275 A 2. táblázatban összefoglaltam a fentebb ismertetett főbb útvonalakra felfűződött csomópontokat. A táblázatból és a 12—13. ábrákból látható, hogy a szék legjelentősebb települései a budai országút, illetve a Duna mentén helyezkedtek el. Az adattári gyűjtés során 12-15. századi magyar, valamint szórványosan 16. századi török forrásokat is találtam, melyeket felhasználtam a szék csomópontjainak azonosításához. Az adatok igen eltérőek. Soltnál például nincs közvetlen középkori adat a hetivásárra, azonban a török adóösszeírásban ez egyértelműen szerepelt. Dunapatajnál volt középkori adat is, ehhez csupán kiegészítésképpen került feltüntetésre a török adóösszeírásból származó vásári adat. Különös kivétel Foktő, amelynek lakossága meglepően nagy volt a 16. században. Vass Előd kutatásai szerint 1560-ban nagyjából 1800-an lakták, míg ugyanekkor Patajon kb. 1060, Solton 1100, Fajszon 1150 lakos élt. Nemcsak népességben, hanem a lakosság által fizetett adóban is lekörözte az említett településeket.274 A török adóösszeírások szerint rév, vám és piac is volt Foktőn, tehát a körték jelentős gazdasági központja volt ekkoriban. Kérdés, hogy minek köszönhető ez a kirívóan magas népesség? A 15. századból vagy a 16. század első évtizedeiből nincs adatunk sem a lakosságára, sem a rév/vám/vásár meglétére. Ha megnézzük az 1560. évi török adóösszeírásban szereplő lakók névsorát, számos beszédes névvel találkozunk. Valószínűleg Solt megyei településekről jöhettek a Bátyai, Csábor, Fajszi, Garábi, Kasi, Laki, Nánai, Tárni, Sóti (Solti?) nevűek, a kiskunságról a listában szereplő Kun, Tolnából a Paksi, Simontornyai, Dombai (Dombó?), Somogyból pedig a Somogyi családnevűek. Erős a gyanúm, hogy a 16. század első felében a Solt megyéből, a kunságról és a távolabbról (Baranya, Tolna, Somogy) ide menekült lakók duzzasztották fel a település lakosságát. Érdekes azonban, hogy a szintén „gyanúsan” nagy lakosságú Faj szón révet, vámot és piacot sem írtak össze a török adószedők ekkoriban. Úgy gondolom, hogy további kutatásokra van szükség a solti széki települések szerepkörének pontosításához (14. ábra). 14. ábra Mikoviny Sámuel Solt vármegyét ábrázoló rézkarca 1737-ből (OSZK TR8434) 270 DL 19384 271 DL 19384 2-2 KÄMMERER 1907,185-191; DL 81796; GÉRESI 1883, 316. 275 BAKÁCS 1982, 89; DL 1320 és 1322 274 VASS 1980, 41, 58,125-126. 170
